Deme Dániel

Vélemény és vita

Rövidlátó NATO

„A nyugati államoknak nem szabad odaadniuk a hosszú távú biztonságukat pillanatnyi gazdasági nyereségért cserébe”, hangzott el a minap

álláspont

A kedves olvasó most nyilván arra gyanakszik, hogy itt leporoltuk ötszörös dobogós miniszterelnökünk valamelyik régebbi nyilatkozatát, de egyáltalán nem erről van szó. Ezt a napokban jelentette ki nem más, mint a NATO főtitkára Jens Stoltenberg, aki ezúttal nemcsak a renitens magyarokat, de jó eséllyel a németeket is ki akarta oktatni az orosz energiahordozókra kivetendő szankciókat illetően.

Lám csak, elszólta volna magát valaki Brüsszelben? Mióta ismerik el azt az alapelvet, miszerint  a nemzetállamok biztonsága egy magasabb szintű szempont, mint a rövid távú gazdasági mutatók javítása? A magyar konzervatív vezetők évtizedek óta próbálnak pontosan ezzel az összefüggéssel érvelni Brüsszelben és más európai fővárosokban, de mind ez idáig csak gúnyos lenézés fogadta az ilyen figyelmeztetéseiket, mintha mi lennénk az egyetlen olyan nép, amely képtelen felfogni a tömeges bevándorlás vitán felül álló erényeit. Eddig nem is olyan burkoltan „szövetségeseink” azt sugallták, hogy mi vagyunk Európa kissé nehéz felfogású lükegyereke, amikor megkérdőjeleztük a merkelizmus alaptételét, amely a biztonsági aspektusokat teljes mértékben leválasztotta a beáramló olcsó munkaerő kérdéséről.

Azt most talán tegyük félre, hogy az olcsó munkaerőből, a röszkei betonozó brigádból mára egy rendkívül drága szo­ciá­lis teher lett nemcsak a németeknél, de mindenhol, ahová a brigád kénye-kedve szerint bevándorolgatott. De ha Stoltenberg érti, hogy a nemzetek biztonságát nem lehet feláldozni a multinacionális cégek év végi bónuszjuttatásai és a rövid távú haszonlesés oltárán, akkor miért bódítják még most is az európai polgárokat ennek homlokegyenest ellentmondó politikával? Ezeket a tényeket nem lehet szelektíven elővenni az ukrán proxyháborús érdekeknél, de azonnal a szőnyeg alá söpörni, amikor az európai nemzetek szuverenitásáról és biztonságáról van szó. Ez vagy érvényes, vagy nem. Ha érvényes az Ukrajna keleti határai felől érkező invázió esetében, érvényesnek kell lennie a délről érkező invázió esetében is.

Igaz, a déli határainkat ostromlók nem tankkal jönnek, de hoznak magukkal egy ennél még talán veszélyesebb fegyvert, a demokráciánk, vallási értékeink és kultúránk elleni, kezelhetetlen előítéleteket. Ennek tudatában, szinte komikus hatással bírnak azok a hírek, amelyek azt részletezik, melyik NATO-tagállamban milyen haderőfejlesztés zajlik éppen. A hollandok lopakodó vadászgépeket vesznek, a britek anyahajókkal parádéznak, a németek csillogó villogó tankokat rendeltek.

De minek? Amíg a határaikat nyitva tartják, és az jön be, aki akar, teljesen mindegy, hány mil­liárdot költenek szupermodern hadseregükre. Ez mind csak szemfényvesztés, hiszen a fegyverek épp arra vannak, hogy egy idegen nép ne tehesse rá a kezét erőszakkal egy másik nép létterére, ne erőszakolhassa rá saját értékeit, ne tehesse tönkre azokat a társadalmakat, amelyeket mások évszázadokig védtek és építettek. Százmillió dolláros láthatatlan vadászgépek a Luftwaffénak… Ugyan már.

A NATO-főtitkár szerint „tisztában kell lennünk azzal, hogy a gazdasági döntéseink a biztonságunkra is kihatnak. A szabadság pedig fontosabb a szabadkereskedelemnél”. Bravó. Próbáljuk akkor ezt alkalmazni az EU-ba százezer számra beáramló foglalkoztathatatlan telepesek esetére is, és egyszer s mindenkorra zárjuk már le a vitát arról, hogy mi a fontosabb, nemzeti fennmaradásunk vagy a wolfsburgi gyártósorok olcsó üzemeltetése.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Álom

ĀSzent II. János Pál pápa egy alkalommal a Szent Péter téren így szólt a világ ifjúságához: „A nyár nagyon fontos számotokra, mert élmények sokasága vár rátok, ami sorsfordító lehet az életetekben”

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Összhang

ĀAz ellenzéknek összhangban kellene lennie egy bizonyos szinten a hazájával. Ha rá szavaztunk, ha nem