Őry Mariann

Vélemény és vita

Így áltat Brüsszel

Naiv reményekkel kecsegtette esetleges lengyelországi olvasóit a minap a német Die Welt

álláspont

A lapnak Jakub Jaraczewski jogtudós, a Democracy Reporting International nevű civil szervezet programkoordinátora nyilatkozott annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság újabb eljárással bünteti Magyarországot, Lengyelországot azonban mintha megkímélné. A cikk kicsengése az, hogy Brüsszel elismeri a segítséget, amit Varsó nyújt Ukrajnának, hazánk álláspontját azonban túl visszafogottnak tartja, ezért Magyarország „még jobban elszigetelődik”.

Az egész gondolatmenet alapja ingatag, hiszen először is Magyarország segít Ukrajnának. Igaz, nem fegyverrel vagy katonával, de nagyon is segít. Lakosságarányosan a legtöbb menekülőnek segítünk. Néhány évvel ezelőtt még ez volt a szolidaritás egyetlen elfogadható formája Brüsszelben. Igaz, akkor tucatnyi biztonságos országon áthaladt, Németországban jobb életet kereső migránsokat kellett volna befogadnunk, nem olyanokat, akik egy szomszédos országban dúló háború elől menekülnek. Aki azt mondja, hogy a kettő nem ugyanaz, az, jól tudjuk, rasszista, antieurópai, meg ami ostobaság még eszükbe jut.

Erős kétségeink vannak afelől, hogy Brüsszelt a Weltben taglalt logika vezérelné, ugyanis akkor már bizonyára észrevették volna, hogy Varsó hevülete a témában a többi uniós tagállam zöméhez nem mérhető. Még retorikában sem közelít hozzájuk a legtöbb európai ország vezetése, tetteikben meg aztán pláne nem. Az unió politikusainak nagy része ugyanis most azon ügyködik valójában, hogyan tudná elkerülni, hogy teljesen tönkrevágja országa gazdaságát (és saját újraválasztási esélyeit), de azért ne foghassa rá senki, hogy Putyin embere.

Ez egyre inkább így lesz, hiszen a nemzetközi közvélemény figyelme lankad, az embereket egyre jobban foglalkoztatja az, hogy ki tudják fizetni a számláikat, és be tudjanak vásárolni a boltban. A menekülők tömegére pedig egyre kevésbé fognak sajnálattal tekinteni, inkább tartják majd egy sok kellemetlenséget okozó migránsáradatnak. Persze ez nem hangzik szépen, és erről nem szívesen beszél senki, de elkerülhetetlen. Ahogy az is, hogy az óriási nyomás hatására az első napokban Oroszországot nagy dérrel-dúrral otthagyó multicégek csendben megpróbálnak visszasomfordálni az orosz piacra.

Lengyelország szempontjából fontos tanulságnak az ígérkezik, hogy a brüsszeli liberális elit nem a barátjuk – nem volt, és nem is lesz az. Átmenetileg talán elnézőek, de az első adandó alkalommal újra megszorongatják őket. Magyarország pellengérre állítása is része a már jól ismert megosztási kísérleteknek. Brüsszelben pezsgőt fognak bontani, ha sikerült szétrobbantani a lengyel–magyar véd- és dacszövetséget, vagy egymás ellen kijátszani a visegrádi országokat.

Visszaidézve egyébként a Welt cikkéből a liberális sajtó kedvenc mantráját, nézzük csak, mennyire vagyunk elszigetelve! Novák Katalin köztársasági elnök hivatalba lépéséhez gratulált az izraeli, a francia, az ukrán, az olasz, a máltai, a ciprusi, a cseh és a szerb elnök, valamint a spanyol király.

De ami még látványosabb, hogy a múlt héten Európában először Budapest adott otthont az amerikai jobboldal legnagyobb rendezvényének, a CPAC-nek. Tizenkét év konzervatív építkezését ismerték el. A konferencia nagyon sikeres volt, és hiába várták a rosszakarók, hogy putyinozós–ukrajnázós botrányba fullad az esemény, mert nem. A konzervatívok, akik eljöttek, tudják, hogy vannak különbségek, amelyeket tiszteletben kell tartani, ahelyett, hogy bedaráljuk a szövetségeseinket. Bárcsak tudná már Brüsszel is.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Liu Bo

Liu Bo

Kína a nemzetközi biztonságért

ĀA covidjárvány viharfelhői még nem oszlottak szét, az ukrán válság miatt ismét puskaporos a levegő, folyamatosan bukkannak fel különböző hagyományos és nem hagyományos biztonsági fenyegetések

Boros Imre

Boros Imre

Egy birodalom születése

Ā„A háború kerül, amibe kerül, tart, ameddig tart, de ez az egyetlen járható út a magánpénz-birodalom hosszú távú és fenntartható stabilizálására”