Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Ellenállók

A legelőször elkészült Star Wars-trilógia juthat eszünkbe a választásokat elvesztő Márki-Zay Péterről

álláspont

Ha visszaemlékszünk a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján készült három népszerű filmre, egészen biztosan nem tudnánk felidézni olyan részletet belőlük, amelyben felvetődne a kérdés: valójában mi a baj a birodalommal? A forradalmi baloldaliság hamis étosza olyannyira áthatja a hollywoodi eszköztárat, hogy a nézőnek elég annyi: a hatalom mindig rossz, a lázadás mindig helyes.

E nézet nem csak a filmes világban él erősen, tetten érhető a hétköznapi gondolkodásban is. Ha valahol erős vezetés alakul ki, arra nagyon könnyű rásütni, hogy autoriter. A kívülálló elhiszi, mert el akarja hinni. Magyarázatképpen annyi azért megemlíthető, hogy a magyar félmúlt bőségesen tud diktatúrákat felmutatni, az állampolgár aggodalma tehát nemcsak egy filmipari sémán, hanem a történelmi tapasztalaton is alapszik. Erre épít folyamatosan az orbánozó baloldal, amelynek közegéből olyan, a kabaré határát súroló kezdeményezések is képesek kiemelkedni, mint a  Márki-Zay Péter-féle ellenálló szervezkedés.

Lássuk be, tényleg mulatságos, hogy azok, akik történelmi vereséget szenvedtek, vagyis soha nem látott arányban maradtak alul a választáson, ellenállnak. De minek? A többségi akaratnak? Vagy annak a kormánynak, amelyet zsinórban negyedszer választott meg, ráadásul a kétharmadot meghaladó támogatottsággal a magyar szavazók közössége? A fentebb említett fals balos attitűddel még tiszteletre méltó idős embereket is rá lehet venni, hogy elővegyék a gyerekkori emlékeket, és partizánost meg ságvárist játsszanak a bukott miniszterelnök-jelölt vezetésével. Bizony, Márki-Zay nyugdíjas hódmezővásárhelyi jedikből toborozza felkelőit, és erről büszkén számol be közösségi oldalán is.

Egy korábbi írásban megemlítettük már Fodor Gábort, az elmúlt bő három évtized talán legfurcsább magyar politikusát, aki kétszer volt miniszter, de mindkét alkalommal csak a ciklus felét töltötte ki, akinek a elnöklete alatt teljesen eljelentéktelenedett az SZDSZ, és aki jelenleg egy olyan párt elnöke, amelynek tagsága is nagyjából belőle magából áll, mégis folyamatos késztetést és felhatalmazást érez arra, hogy elmondja, szerinte hogyan kellene működtetni egy demokráciát.

Márki-Zay Péter ugyanezt a fordulatszámot próbálja felvenni, ugyanis az ellenállás megszervezése mellett más ambíciója is van: új alkotmányt írni. Esetében tehát van egy ember, aki példátlanul nagyot bukott a választáson, és aki mögül másodpercek alatt hátrált ki politikai közösségének többi képviselője, aki a választások éjszakáján magára hagyottan, családtagjaival körbevéve volt kénytelen kiállni a nyilvánosság elé, és akinek az ázsiója is úgy omlott össze, mint az orosz villámháborús terv. Egy ember, aki bebizonyította, hogy alkalmatlan arra, amit annyira szeretne csinálni, mégis úgy érzi, ha valakinek, hát neki kellene megírnia Magyarország új alaptörvényét.

Mindez egyébként jól mutatja, milyen orcát találunk a baloldal színes, vidám, barátságos maszkja mögött. Az, aki a többséggel szemben szervez ellenállást, aki a demokratikus többség döntését tekinti semmisnek, semmiképpen sem a többség érdekében lép fel. Ahogy a Téli Palota rohamát vezető bolsevikok vagy a kubai elnöki hatalmat megdöntő önjelölt gerillák sem a szabadságba vezették a feltüzelt tömeget, hanem egyik nyomorból a másikba, történetesen egy olyan nyomorba, amelyet ők kontrolláltak, kontrollálnak, valójában a Márki-Zay- vagy Gyurcsány Ferenc-féle politikusok sem a tömegek felemelését célozzák: csak a hatalmat. Bár – szerencsére – épp nem túl eredményesen.

(A szerző lapszerkesztő)  

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Himnusz helyett

ĀBarna ruhába burkolódzott most már hosszú ideje a Lánchíd, és arra vár, hogy megszépülten, régi fé­nyé­ben állhasson őrt a Duna fölött

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Szemernyi jó, sokasodó baj

ĀRagaszkodunk az értelemhez. A formákhoz is. A hithez is. A békéhez. Mindez egy egész