Kínos ébredés

Mára azonban megoldódott a rejtély, mert bizton kijelenthetjük, hogy a kalandos életű leány svéd, és az is napvilágra került, hogy nem is annyira mesealak, hanem valóságos személy, foglalkozására nézve miniszterelnök. „Svédország képtelen volt integrálni azokat a bevándorlókat, akik az elmúlt húsz évben érkeztek az országba, és ez párhuzamos társadalmak kialakulásához, illetve bandaháborúkhoz vezetett” – vallott korábbi migrációs politikájuk kudarcáról Magdalena Andersson, aki a stockholmi kormány feje.

Csak gratulálni tudunk a felismeréshez, amihez húsz év kellett, hiszen a mesebeli Csipkerózsika száz esztendő után ébredt csak fel álmából, akkor szembesült a valósággal. Eléggé érthetetlen, hogy két évtized alatt a karrierpolitikusnak nem tűnt fel, hogy a hazáját elözönlő migránsok között – éppen saját pártja, a szocdemek jóvoltából – nem bukkant fel egy agysebész, atomtudós vagy Nobel-díj-várományos kémikus sem. A skandináv állam külföldiek által való elfoglalásának negatív megnyilvánulásai a svédek mindennapjainak részévé váltak. Itt-ott levágták egy-egy házi kedvenc, pél-dául egy kutya fejét, jelezve gazdájának, jobb lesz, ha elhagyja házát, hogy az idegenek beköltözhessenek oda. Ki ne értene a szóból, vagyis a fejlevágásból, hiszen még örülhet is neki, hogy ilyen udvariasan előre figyelmeztették. Mint tudjuk, Franciaországban azonnali végrehajtás járja, előzetes figyelmeztetés nélkül.

„A túlzott szegregáció következtében párhuzamos társadalmak jöttek létre. Ugyanabban az országban élünk, de teljesen más valóságban” – mondta az alvókúrájából ébredező svéd Csipkemagdalena. Ennél ostobább magyarázatot aligha lehetett volna adni arra, hogy a migránsok már rég államot alkotnak az államban. Ők az igazi valóságukban élnek, mert pontosan tudják, hogy az ideológiavezérelt politika miatt magas állami segélyekre jogosultak, fittyet hányhatnak a svéd törvényekre, ott van nekik a sajátjuk, na meg a magánbizniszük, egy kis kábítószer-kereskedelem, csempészés, orgazdaság, elvégre pénzből él az ember.

A svéd politika viszont a tényektől elrugaszkodott virtuális valóságot hozott létre maga számára. Nem vett tudomást a migráns hátterű bűnözésről, az ilyesmiről a helyi sajtó nem ír, például néhány tucat svéd nő megerőszakolása igazán bagatell, ezért nem is éri el egyetlen szerkesztőség újságírójának sem az ingerküszöbét. A nagyvárosokban rendszeresek a lövöldözések, de a mi Csipkerózsikánk ezeket nem hallotta meg, mert ő a főváros közelében lévő kistelepülésen él.

Viszont januárban a lakásában a rendőrség (egy téves riasztás miatt szállt ki) két takarítónőt talált, akik közül az egyikkel szemben, – mivel illegális migráns volt – érvényes kitoloncolási parancs volt hatályban. Nahát, nahát! Igaz, Magdalena-csipke azzal védekezett, hogy a takarítónőket egy munkaközvetítő cég küldte ki, amellyel fel is bontotta a szerződését. Arról, hogy a kitoloncolást addig miért nem hajtották végre, nem esett szó. Ezek szerint ez nem okozott problémát, elvégre valakinek le kell vakarni a sütő faláról az odaégett zsírt.

„Az én Európám nem épít falakat” – hangzott el a hét évvel ezelőtti migránskrízis idején Magdalena Andersson elődjének szájából, majd ugyanazzal a lendülettel lehordta Magyarországot, amiért kerítést építettünk déli határaink mentén. A svéd Csipkerózsika ébredése után talán egy jó szót megérdemelhetnénk.

Persze, erre azért ne számítsunk. A mélyállam mély álmából nehéz az eszmélés.

(A szerző lapszerkesztő)