Túszok a parlamentben

Igencsak árulkodó, hogy a baloldali pártok már a május elsejét sem ünneplik meg a Városligetben. Már a munka ünnepe, a munkásszolidaritás, a majális sem a régi. Helyette az „Önök kérték”-re adott ellenzéki válasz a bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felhívásában úgy fest: legyen mindenki Gyurcsány!

Jó kis hitelességi referencia ez, nem? Magyarország tartósan az idők végeztéig legelutasítottabb politikusa arra kéri korábbi alkalmi szövetségeseit, részben vagy egészben leigázottait, hogy legyenek épp olyanok, mint ő, kevélyek, kitartóak és rendíthetetlenül hatalomsóvárak. Ennek az eredménye persze más nemigen lehet, mint az, hogy 2026-ra a jelenlegi kormánypártok megcélozhatják a háromnegyedet, esetleg a négyötödöt.

Ha tovább szemlélődünk, szembetűnik az is, hogy a mostani, földcsuszamlásszerű ellenzéki választási vereségnek, sorban a negyedik kormánypárti kétharmadnak egyik vesztes pártban sincs felelőse, holott matematikailag és politikailag akár hatban is lehetne. Egyetlen pártelnök feje sem hullott a porba, nem dobta oda maga sem, s nem kérték párttársai sem, hogy ugyan tegye meg ezt a választók által elvárt minimumot.

Hiába rántotta le róluk a leplet az egyik kritikus, Puzsér Róbert, aki azt írta, „hat romlott, hazug és semmirekellő párt túszul ejtette az ellenzéki politikát”. Leginkább azokat a választókat, akik kormányváltást szerettek volna, ám a gyurcsányista koalíció megtévesztette őket a hamis egységgel, az összefogás illúziójával, a trükkös DK–Jobbik-paktummal, az előválasztási színművel.

Nemcsak a pártelnökök maradtak azonban a helyükön, megélhetési politikusok siserehada sem akar lemondani a koncról. Az önnön magának „egységben Magyarországért” nevet hazudó hatpárti vicinális utazóközönsége a jövőbeni politizálás stratégiájában is csak annyira ért egyet, amennyire a kampányban: semennyire. A jogban ezt színlelt szerződésnek nevezik. A jogban indulásuk választási csalás lenne, hiszen a parlamentbe négy olyan ellenzéki párt jutott be és alakíthat frakciót, amely önállóan, saját logója alatt az országgyűlési patkó közelébe se jutott volna.

A Nézőpont Intézet legfrissebb kutatása szerint az identitásválságban leledző Jobbikot az aktív szavazók mindössze három, a történelmi mélyponton lévő MSZP-t és az LMP-t egy-egy százaléka támogatja, a Párbeszéd támogatottsága pedig ki sem mutatható. Az ellenzéki összefogás legnagyobb nyertesének mondott Demokratikus Koalíció a maga öt százalékával épp úgy törpepárt, ahogyan az SZDSZ reinkarnációja, a Momentum is a maga hat százalékával.

Ugyanakkor azt máris deklarálták, hogy a politikai jövőjüket továbbra is közös hajón képzelik el. Hadházy Ákos például a parlament falain kívül, a Momentum az utolsó pillanatig lamentált, hogy az évadnyitón egyáltalán letegye-e a parlamenti esküjét. A végén majd a pénz csodás illatára beadja a derekát. A DK és a Jobbik nem lamentál, ők a biztos, bár sehová sem vezető hisztérikus hőzöngéssel kívánják folytatni az „orbánozást”. A fantomizálódott MSZP, illetve eleve fantomként világra jött Párbeszéd csapódási iránya még kétséges, haláltusája jövendölhető, míg az LMP momentán szinte egyedüliként választaná a konstruktív, a kormányt ellenőrizni szándékozó ellenzéki szerepet. Gyurcsány halálos ölelésében.

(A szerző újságíró)