Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Lesz-e új cégér?

Ismert vendéglátós trükk, hogy ha nem megy a bolt, sokszor elég a helyet egy kicsit átrendezni és egy új nevet adni neki, aztán lehet ugyanazt a hamis gulyást és ugyanazt a vizezett pálinkát árulni benne

álláspont

A magyar baloldal mindig is ismerte ezt a mentő ötletet, sőt alkalmazta is. Az MSZP-s Ujhelyi Istvánnak, aki közösségi oldalán – feltételekkel ugyan, de – bejelentkezett az elnöki posztra, megint ez jutott eszébe végtelenül szétzilált, a közvélemény-kutatások szerint önállóan a parlamenti küszöbig sem érő támogatottsággal bíró pártja újjáépítésének eszközeként.

A fiatalabbak és a feledékenyebb felnőttek ked­véért érdemes visszatekinteni arra a kacskaringós leszármazási láncra, amellyel az MSZP büszkélkedhet, és számba venni, hányszor váltott eddig nevet a túlélés érdekében. A szociáldemokrata múlttal rendelkező, de a szovjet hadifogságban áttért Kun Béla vezetésével 1918 novemberében alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), amely a Tanácsköztársaság alatt a szociáldemokratákkal egyesülve előbb a Magyarországi Szocialista Párt, majd a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja nevet vette fel.

A Horthy-rendszer erélyesen lépett fel a kommunisták ellen, a KMP hol a szociáldemokraták megmozdulásaira igyekezett rácsatlakozni, hol magánakciókat szervezett, mindenesetre többszöri névváltással igyekezett az illegalitásból a törvényes világba kilépni: volt Magyarországi Szocialista Munkáspárt és Békepárt is. A háború vége felé, 1944 őszén Magyar Kommunista Pártként (MKP) szerveződött újjá az alakulat, majd 1946-ban a kormánykoalícióba bekerülő MKP rávette a szociáldemokratákat, a Nemzeti Parasztpártot és a Szakszervezeti Tanácsot, hogy Baloldali Blokk néven egységesen lépjenek fel a legnagyobb kormánypárt, a Független Kisgazdapárt ellen. Nem ismerős valahonnan?

A híres választási csalás, az úgynevezett kékcédulás szavazás 1947-ben megerősítette a kommunista párt pozícióját, amely addigra ellehetetlenítette a kisgazdákat, és végre hozzáláthatott a Baloldali Blokk felszámolásához is. A szociáldemokraták maradtak a leszámolási hullám végére, akit nem öltek meg vagy börtönöztek be, az önként beállhatott az egyesült új politikai szervezetbe, az ötvenes évek rettegett állampártjába, a Magyar Dolgozók Pártjába. A szocdemek felszívódtak, mintha nem is lettek volna, a „szociáldemokrata” kifejezés a Rákosi-korszakban épp olyan szitokszónak számított, mint a „fasiszta”, sőt a korabeli újságok tanúsága szerint gyakran egyenlő is volt azzal.

Az 1956-os forradalom után e politikai képződmény romjain bontotta ki szirmát a baloldal ékes virága, a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt, amely negyvenöt évig uralta a magyar közéletet. E korszakhoz köthető többek között az 1956-os forradalmárok bebörtönzése, kivégzése, a III/III-as ügyosztály létrehozása, a besúgórendszer kiépítése, állampolgárok megfigyelése, bebörtönzése, megveretése. Emlékezetes fordulat volt, amikor 1989 októberében, a XIV. kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt kimondta önmaga jogutód nélküli feloszlatását, majd ugyanazok az emberek ugyanott megalapították a Magyar Szocialista Pártot, és minden ment tovább.

Itt tartunk most. Talán csak egy hosszabb vita végén lehetne eldönteni, melyik a madzag vége: az MSZP, az ugyancsak átkereszteléssel (bocsánat: névadó ünnepséggel) létrejött DK, vagy mindkettő? Tanulságos viszont, hogy milyen nevet adna Ujhelyi az „átalakuló” MSZP-nek: Esély – Magyarországi Szociáldemokraták Pártközössége. Kellemes ébredést kívánok a baloldal támogatóinak!

(A szerző lapszerkesztő)  

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

A Föld napja

ĀKorunk a narratívák permanens globális háborújának világa, így semmi meglepő nincs abban, hogy április 22-nek, vagyis a Föld napjának az értelmezése körül is folyamatosan kavarognak a globális beszédtér örvényei