Kóró a kaspóban

Néhány önreflexió: „El kell fogadnunk, hogy az MSZP brandje avíttá vált, megkopott, az elmúlt évtizedek alatt elhasználódott. (…) Ki kell tudni mondani, hogy elhervadt a szegfű, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a kaspóval együtt kell kidobni: inkább új földet kell hozni, friss vízzel megöntözni, és egy új virágot elültetni.” Egyetérthetünk a politikussal: az említett szegfű – mint ahogy egyetlen virág sem – nem „magától” pusztul el, hanem valakik által.

Apasztották az életerőt az SZDSZ-szel kötött elvtelen alkuk, Gyurcsány és hazaáruló köre – de legfőképpen a folytatólagosan és „összefogásban” elkövetett gyűlölködő nagyképűsködés. Ujhelyi István névváltást szeretne – az MSZP helyett inkább az Esély jelzőt aggatná levitézlett pártjára. Az ember elmereng: olyan embereknek kellene adni „esélyt”, akik ma is napi szinten árulják el a hazájukat Brüsszelben. Így eleve nehéz lesz.