Az utolsó szó

Nyakunkba kaptuk a jogállamisági eljárást, amelyre az uniós bizottság már régen készült, ha lázálmos terveikkel szemben mégsem a turmixkoalíció nyeri meg a magyar választást. A nagy kést előre megfenték. Ahogy Orbán Viktor mondta, „akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan”.

Hát persze, hogy látták az unió fővárosában a magyar országgyűlési választásokról szóló helyszíni közvetítéseket, mi több, guvadt szemekkel figyelték, talán még a pezsgőket is behűtötték, megünnepelendő az általuk nemkívánatos Orbán Viktornak és csapatának bukását. Az ünneplési előkészület azonban már félórával az eredmények közzétételének megkezdése után az európai baloldal saját halotti torába csaphatott át, jöhetett a konyak búfelejtőnek a pezsgő helyett.

Guy Verhofstadt főutálkozó nem is bírta magát türtőztetni, amikor kijelentette: a gyűlölet győzött Magyarországon. A kijelentés már önmagában is ellentmondásos, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar baloldal az egész kampányát a gyűlöletre és a bosszúra építette fel, volt itt minden, földönfutással, börtönnel, vagyonelkobzással, statáriális bírósági ítéletekkel való fenyegetőzés. A belga liberális politikus persze nem ilyesmire gondolt, a magyar baloldalnak a véres proletárdiktatúra bevezetésével való fenyegetése el sem jutott a tudatáig.

Állítását nem lehet másképpen értékelni, mint a magyar választók többségének minősítését, vagyis hogy szerinte a Fideszre szavazók korbácsolták fel a negatív indulatokat. Verhofstadt persze magát nem tartja gyűlölködőnek, pedig az elmúlt tizenkét évben tett kijelentései alapján akár háborús uszításért is felelősségre lehetne vonni. Ilyen ez az uniós jogállamiság meg a többi diktatórikus „kellék” is, amelyet a baloldali ideológia a liberális demokrácia megvédésének, a nemzetek helyes irányba állítása szent ügye érdekében a kelléktárából elővesz.

A Magyarország elleni bosszúhadjárat – mert nem állt be a sorba – szintet lépett. Eddig csak fenyegetések hangzottak el a hazai gazdaság tönkretételét célozva, a választások után azonban megjelentek ennek konkrét követelései is. Már nincs köntörfalazás, a globális pénzügyi körök szócsövei nyíltan kimondják, hogy mit akarnak.

Mint az inkvizícióban, tedd és gondold azt, amit mi mondunk, vagy lassú kínhalállal végzed. „Európának vannak eszközei Magyarország mérgező uralkodójának megállítására. Ideje használni azokat”; „Orbán úr lenézi a pluralizmus, a tolerancia, és a demokrácia jótékony hatását (…), amivel Magyarország gazdaságát tönkreteszi” – hangzik az előre megírt ítélet. Vagyis mi saját magunkat tesszük tönkre, nekik ugyebár semmi közük az egészhez, persze azt leszámítva, hogy miközben a Fidesz-kormányt minősítik antidemokratikusnak, ők azok, akik nem hajlandóak elfogadni egy demokratikus választás végeredményét.

„A reform iránti valódi elkötelezettség hiányában a magyar GDP öt százalékát kitevő covid-helyreállítási alap kifizetéseit vissza kell tartani, ennek a pénznek nem szabad Budapestre megérkeznie. Ezt meg kell tenni! – hangzik az egyik inkvizítor ellentmondást nem tűrő írása. Az európai baloldal félelme, hogy csak arcvesztéssel kerülhet ki ebből a játszmából, még jobban felerősíti a Magyarországgal szemben eddig használt arrogáns, lekezelő verbális harcmodorát. „Az EU nem engedheti meg Orbán Viktornak, hogy övé legyen az utolsó szó” – mondja egy uniós presztízsféltő.

Az utolsó szó már április 3-án elhangzott.

(A szerző lapszerkesztő)