Nagy Ervin

Vélemény és vita

Történelmi győzelem (1.)

A kormánypártok sikeréről

A sikert nem szokás hosszan magyarázni, de az okok feltárása tanulságos lehet, ha egy politikai közösség történelmi léptékű győzelmét akarjuk megérteni. Nem szerencse kérdése ugyanis az, ha egy kormányon lévő pártszövetség szokatlanul széles társadalmi többséget alakít ki szándéka, céljai és víziójának megvalósítása érdekében. Mindezt úgy, hogy közben megőrzi belső stabilitását, nem szakad számos platformra az eltérő társadalmi igények kiszolgálása érdekében.

A rendszer és a korszak nem azonos fogalom, ahogy a szavak mögötti valóság is eltérő. Az utóbbi – az anyagi viszonyok megváltozása mellett – társadalompolitikai eredményekkel és kulturális többlettel jár. A vasárnapi választások után kijelenthetjük, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a szemünk láttára válik Orbán-korszakká – még akkor is, ha egy-egy korszakot kijelölni a múltra tekintve szokás. Ami a jelenben megragadható, az a megcáfolhatatlan társadalmi felhatalmazás, amely nem „csupán” politikai célok megvalósítására vonatkozik, hanem egy történelmi vízió valóságossá tételét támogatja. Nem ráerőltetve az emberekre, ahogy ez egy diktatúrában jellemző, hanem megkérdezve és megerősítve általuk.

A felhatalmazás vasárnap megtörtént, az Orbán-kormány egy olyan jövő előtt áll, amelyben a „nemzeti blokk”, akár „társadalmi blokká” is szélesedhet a következő ciklusban, ami nem más, mint a megkezdett korszaképítés létező történelmi minták szerinti folytatása – ahogy minderre a napokban Békés Márton történész felhívta a figyelmet.

Az ide vezető út azonban cseppet sem volt sétagalopp. Koronavírus okozta egészségügyi és gazdasági válság, illetve az orosz–ukrán háború miatt kialakuló krízis nehezített pályát jelentett egy felelősség alól sosem kibújó, a munkát mindig vállaló kormányzat számára. Ahogy a nemzetközi környezet, az Európában kialakult energiaár-válság vagy a mindenhol növekvő infláció is Damoklész kardjaként lebegett és lebeg ma is minden uniós ország felett.

A politika ismert szabályai szerint a demokráciában szerzett tapasztalatok alapján az Orbán-kormány egy ilyen vészterhes ciklus után szükségszerűen, ha nem is vereségre, de gyengülésre volt ítélve. Mégsem így lett. Nem erodálódott a társadalmi támogatottság. Sőt, utólag jól látszik, hogy erősödés tanúi lehettünk. Egy politológiai törvényszerűséget cáfolt meg a valóság. (Ismét.) Tehát valamit jól csinált a jobboldal, valamiben olyan korszakos tettekre volt képes, amelyek megértése valóban tanulságos lehet.

Ha az okokat keressük, akkor először is érdemes eloszlatni azt a közkeletű tévedést, miszerint a Fidesz–KDNP-pártszövetség történelmi győzelme mögött csak és kizárólag az ellenzéki összefogás gyengesége állna. Szükséges, de korántsem elégséges előfeltételről van szó. Erősebb ellenzék mellett bizonyára nehezebb lett volna kialakítani a történelmi többséget, ám nem ez a fő oka a sikernek.

A győzelem mögött látni kell a kormányzat eddigi teljesítményét. A gazdasági és társadalmi értelemben is sikeresnek mondható válságkezelés mellett figyelembe kell venni azokat a gyümölcsözőnek bizonyult társadalompolitikai lépéseket, illetve világosan kijelölt értékek mentén való nemzetépítést is, amelyben a kormány következetességet mutatott.

Három olyan lényeges és sikeres pontot lehet kiemelni, amelyben mindvégig folytonosságot láttunk, és hihetünk abban, hogy nem is fog a jövőben megváltozni. A munkaalapú társadalom, a családbarát állam és a nemzeti kultúra védelme mind-mind olyan lényeges kérdésekre adott sikeres válaszoknak bizonyultak, amelyeket nem „csupán” a kormánypártok felé elkötelezett szavazók tartottak helyesnek és folytatásra méltónak. Az első különösebb magyarázatra nem szorul: a több sebből is vérző segélyalapú szociális háló újra- és újraszövögetését felváltotta a foglalkoztatottság növelése érdekében beavatkozó sikeres állam működése.

E mellett a családtámogatási rendszer egyrészről a demográfiai problémákra adott válasznak, másrészről kiszámítható és vonzó jövőképnek bizonyult, amelyben lehet hinni. Nem utópia. A nemzetépítésbe pedig a határon túli magyarokkal való összetartozás anyagi és szellemi megerősítése mellett a kultúra védelme, majd a nemzeti kultúra expanziója is beletartozik. De ebből az értékteremtő politikából érthető meg a bevándorláspolitika is, amely sokkal szélesebb támogatottsággal bír, mint a Fidesz–KDNP-pártszövetség törzsszavazóinak csoportja.

A sikeres korszaképítés három lényeges trendje mellett van még egy fontos oka a történelmi győzelemnek. Ez a stabilitás. Ebből fakad a kormányzóképesség, a határozott és hatékony cselekvés is. Ezek mind-mind olyan jellemzői voltak az elmúlt tizenkét évnek, amelyeket a választópolgárok párthovatartozás nélkül helyesnek tartottak. Az ellenzéki szavazók is, azzal a különbséggel, hogy ők ugyanezeket az erényeket a baloldalon is látni szerették volna.

A következő napok kérdése a kétharmad és a társadalmi támogatottságból fakadó lehetőségek kiaknázása lesz. A baloldal morálisan összeomlott, a mintateremtő jobboldal és Orbán Viktor folytatja az építkezést. A korszaképítést. 

(A szerző a XXI. Század Intézet elemzője)  


 

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Egyre lejjebb

ĀFricska. Hogy miért teljesen reménytelen ez a Gyurcsány-klán által rángatott, többszörösen bukott ballib összeborulás?

Bán Károly

Bán Károly

A kismalac szennyese

ĀNem sokkal éjfél előtt, a választások estéjén, az egyik tévécsatornán éppen a hatpárti ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter beszédét közvetítették