Merényi P. Gábor

Vélemény és vita

Róna, avagy az ellenzéki anomáliáik tökéletes megtestesítője

Az ellenzéki pártok pár nappal ezelőtt leadták a Róna Péter jelöléséhez szükséges aláírásokat, így - a korábban bejelentettnek megfelelően - immáron hivatalosan is a Londonban élő jogász az Egységben Magyarországért köztársasági elnök-jelöltje. Habár kezdettől fogva azt hangoztatták, hogy olyan konszenzusos jelöltet szeretnének állítani, aki az egész magyar társadalmat képviseli, végül a konszenzust még maguk között is alig sikerült kiizzadniuk a jelölt személyéről. Mert bár a hat párt végül mind beállt Róna Péter mögé, eredetileg nem tűnt olyan egyértelműnek ez a eredmény. Eleve érthetetlenül sokáig vártak a bejelentéssel, annak ellenére, hogy hónapok óta tudta mindenki, hogy az Áder János utódjáról szóló parlamenti döntés még az országgyűlési választások előtt meg fog születni.

Amiről viszont egyáltalán nem hezitáltak ennyit, az annak a civil javaslatnak a leszavazása volt, hogy legyen egy civilek által támogatott jelölt, aki mögé beállhatnak az ellenzéki pártok. Ezt az ötletet az ellenzéki pártvezérek még novemberben gyorsan le is söpörték az asztalról, nehogy más is beleüsse az orrát egy olyan ügybe, amelyben kizárólag ők hozhatják meg a legjobb döntést. Elvégre a zsinórban három elbukott választás is arról tanúskodik, hogy milyen fantasztikus személyi döntéseket tudnak hozni.

Miután sebtében leszavazták a civilek államfőjelölt-előválasztási ötletét, januárig gyakorlatilag nem is foglalkoztak a kérdéssel. Januártól aztán elkezdtek bedobálni különböző neveket a köztudatba (egészen pontosan hármat), ám csakhamar kirajzolódott, hogy közülük Iványi Gábort támogatják legtöbben az ellenzéki táborból. Úgy is tűnt egy ideig, hogy ő lesz a közös jelölt, ám ekkor Jakab Péter, a Jobbik elnöke az asztalra csapott és közölte, hogy számukra Iványi „nem kellően konszenzusteremtő személyiség", ezért legyen inkább Róna Péter.

A Jobbik szerint tehát Róna Péter az igazi konszenzusteremtő személyiség, az a személy, akinek már a neve hallatán még a saját politikai táborukban is többen kiborultak. Kovács Zoltán az ÉS főszerkesztője még csak politikai kupeckedésnek nevezte a jelölését, de voltak, akik jóval keményebb szavakkal estek neki Rónának. Király Júlia, Simor András, Békesi László, Gábor György, de Lattmann Tamás se fogta vissza magát, amikor szembesült vele, hogy az ellenzék végül Rónát támogatja.

Az még hagyján, hogy vajon mennyire tekinthető komolyan veendőnek egy olyan államfő-jelölt, akinek a neve még az ellenzéki táborban is ennyire megosztó, de felmerül itt más kérdés is. Milyen demokráciafelfogást tükröz a részükről egy olyan döntés, ami a többség ellenében születik meg, pusztán azért, mert az egyikük kellően erőszakosnak bizonyult az akarata keresztülvitelében?

Hogyan működik az az ellenzék, ahol nem a többség szava a döntő hanem az, hogy ki milyen hangosan kiabálja a saját véleményét? Vajon mire lehet számítani attól az ellenzéki vezetéstől, amelyet teljesen hidegen hagy, hogy mit (vagy kit) szeretne a SAJÁT támogatói bázisa. Vajon ezek után mennyire érdekelné őket azoknak a véleménye, akik ráadásul még nem is értenek velük egyet a világ dolgaiban.

A Róna Péter jelölése körüli események érdekes megvilágításba helyezik az ellenzék belső működését. Pajzsra emelt jelöltjük abban a legjobb, amiben általában az ellenzék meghatározó alakjai is: demagóg vádaskodásban és rémhírterjesztésben. Róna 2010 óta már párszor megjósolta az emberek tömeges elszegényedését, egy éven belüli gazdasági csődöt, kormánybukást, hasonlította már a kormányt az olasz fasisztákhoz de a szovjet kommunistákhoz is. Jóslatai szerencsénkre soha nem következtek be.

Róna Péternek csekély esélye van arra, hogy köztársasági elnök legyen, az őt támogató ellenzéki pártok vezetői viszont nagy bizakodással tekintenek az áprilisi választások elé. Jól gondoljuk meg, hogy szeretnénk-e egy olyan kormányra bízni az ország sorsát, ahol úgy születnek döntések, ahogyan végül Róna Péterről is döntöttek!

(a szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

Merényi P. Gábor

Merényi P. Gábor

Egy összeesküvés-elmélet halála

ĀMinden olyan képzelgés, ami a tudatosan elkövetett forintgyengítésről fantáziál, minimum dillettáns szakmai féltékenységről vagy rosszindulatú politikai támadásról árulkodik

Merényi P. Gábor

Merényi P. Gábor

Tizenöt perces hírnév

ĀNem elég a látszólagos szakértelem, egy megbízatás felelős és sikeres betöltéséhez az alapvető erkölcsi normák betartása és követése is szükséges

Merényi P. Gábor

Merényi P. Gábor

Surányi sikertelen mutatványa

ĀNagyon úgy tűnik, hogy az ellenzék gazdasági programjáért az a Surányi György a felelős, akinek a brutális megszorító csomagokat és a közel harmincszázalékos inflációt köszönhettük