Csizmadia László

Vélemény és vita

Söprés!

A polgárság tudatában általában ritkán, leginkább ösztönösen éled erővé a népfelség szerepe

Elsősorban forradalmak esetén tőr elő, mint vulkánból az izzó láva. Ilyenkor aztán a természet jelenségéhez hasonlóan szinte zabolátlan erejével képes rombolni és újat teremteni.

Az 1848-as és 1956-os forradalmi események fényes példája volt, hogy népünk nem bírta tovább fogságát, és megrázta rabláncait.

Most, amikor karnyújtásnyira van az 1848-as forradalomra emlékezés nemzeti ünnepe, tudjuk, hogy a szabadság és függetlenség jelenleg napjaink része. Ezt a csodálatos értéket 1989–90-ben véráldozat nélkül vívtuk ki. Történt ez először. Harminckét évvel ezelőtt is szükségünk volt a magyarok közösségben megmutatkozó erejére. Fiataljaink jelezték, hogy a vulkán ismét kitörésre készül. Nagy Imre és társainak újratemetésén Orbán Viktor beszéde nem hagyott kétséget afelől, hogyha szükséges, a forradalom mindent megváltoztató tüzes ereje készen áll.

A Kádár-rezsim haszonélvezői felmérték a kritikus helyzetet, és a nyílt ellenállás helyett az alkalmazkodást választották. Ezzel a sunyi taktikával megőrizték társadalmi, politikai és gazdasági szerepüket, átmentették intézményi vagyonukat. Az évszázadok alatt, birodalmi elnyomáshoz szokott népünk keresztény alázatossággal hitt a kommunisták látszatmegtérésének, és bűnbánatot remélt.

Eredmény, hogy a bolsevik eszmeiséggel átitatott vérkommunisták megbuktatták az első szabad magyar kormányt. Máig cipeljük a ránk akasztott, ólommal teli hátizsákjukat, hiába volt az, hogy a nemzeti konzervatív erők később négy évre a választásokon átmenetileg visszaszerezték a hatalmat.

Az első szabadon választott kormány miniszterelnöke, Antall József látnoki módon jelezte: „tetszettek volna forradalmat csinálni”. A 2002 és 2010 közötti években, amikor az újból hatalomra került, múltját az emberek emlékezetéből kitörölni akaró, most már szocliberálisnak titulált politikai erők megmutathatták foguk fehérjét. A legaljasabb politikai és gazdasági eszközöket használó Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányzat eredeti kommunista szellemiségével csődbe vitte Magyarországot.

A mindenkor szorgos magyar emberek 2010-re rádöbbentek arra, hogy a kommunistáknak az sem drága, ha honfitársaikat kell elárulni és saját érdekeik kielégítésére a kincstárat kirabolni. A magyar társadalom állapota a kormányzat politikai erőre kapása, a gazdaság sikerei a 2022-es országgyűlési választások előtt már konkrétan számbavehetők.

Ezzel szemben a választásokra összeállt, finoman fogalmazva ellenzéki kormánykoalíció, kész lerombolni mindazt, amit a szülőföldjükön élő, nemzetben gondolkodó és működő, többségben lévő állampolgárok létrehoztak. Itt érdemes kiemelni a Trianon utáni alkalmazkodási készségünket, amelynek kézzelfogható eredménye a nemzeti összetartozás, a határon innen és túli magyarok egymás iránt megnyilvánuló és fokozódó szeretete.

Az ellenzék nyíltan hirdeti, hogy gyermekeinket az LBMTQ karjaiba lökve, szüleiktől elszakítva, a természet törvényeitől idegen módon oktatná, nevelné. Az illegális bevándorlók, honfoglaló szándékát törvényessé nyilvánítaná. Elősegítené a párhuzamos társadalmak kiépítését, miközben tálcán kínálja a zsidó–keresztény civilizáció üldöztetését az iszlám ideológia honfoglaló követőinek.

Szülőföldünkön élő, magyar honfitársaim, nem vakíthat el bennünket az összetákolt ellenzéki koalíció hamis ígérethalmaza és hazugságáradata. A Soros-szervezetek, NGO-k, szervilis, pórázon tartott MiniFerije kinyilvánította, hogy ők mindenkit képviselnek, a kommunistákat és a fasisztákat is. Magát egy szintre emelte a Teremtővel. Ugyanakkor azt látjuk, hogy naponta háromszor mosná meg Gyurcsány és Bajnai lábát, ha a segítségükkel a miniszterelnöki székbe kerülhetne. Az ellenzéki oldal összezavarodott, összekuszálódott. Önmaguk állítják egymásról, hogy kormányzásra képtelenek. A jövőről nincs épkézláb víziójuk. Az országrontásban részt vett figurák és a hozzájuk csatlakozó, súlytalan haszonlesők politikai tobzódásának véget kell vetni.

A négyévenkénti országgyűlési választás jó alkalom arra, hogy jogállamiságunk és a demokrácia nyilvánossága előtt – megerősítve az EBESZ jelenlétével – megmutathassuk elsöprő többségű akaratunkat, szavazatainkkal megvédhetjük szuverenitásunkat, és a klasszikus demokrácia vívmányát, a szubszidiaritást gyakorolhatjuk. Nem utolsósorban teret nyithatunk egy valódi nemzeti értékeket képviselő, egészséges szemléletű, saját népét szolgáló, konstruktív ellenzék kialakításához. Ne szavazzunk a megélhetési hazaárulókra!

Antall József őszinte szavait magunkévá téve, a népfelség tudatában, szavazatainkkal bizonyítsuk, hogy van lehetőség békés forradalmat végrehajtani, hazánk és magyarságunk árulóit a politikai életből végleg kisöpörni.

A normalitás a mi oldalunkon van, ne szégyelljük magabiztos fölényünket, amelyet a március 15-i Békemeneten ismét megmutathatunk. A hozzánk csatlakozó, külföldről érkező, nemzetben gondolkodó európai polgárok megerősítik és jelzik, hogy a nyílt társadalom hívei rossz úton járnak, vesztésre állnak. Sorra következnek Európa országaiban az országgyűlési választások, ahol a népfelség erejével, előre kijelölt időpontban, hitet lehet tenni a nemzetek szuverenitása mellett, a szabad véleménynyilvánítás demokratikus eszközével.

Az Európai Unió szükséges reformja a tagállamokban a nemzeteikhez hű szavazópolgárok kezében van! 

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)  

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Szép csapat

ĀFricska. Igazán izgalmas hátba szúrásos vetélkedőt játszik a honi balliberális oldal

Bán Károly

Bán Károly

Itt a Feri, hol a piros?

ĀVolt régen egy játék, Itt a piros, hol a piros? néven vált ismertté. Fiatalemberek játszották kis piros szivacsgolyóval és három gyufásdobozzal, vásárokon, a használtautó-piacokon a rendszerváltoztatás előtt