Merényi P. Gábor

Vélemény és vita

Tizenöt perces hírnév

Nem elég a látszólagos szakértelem, egy megbízatás felelős és sikeres betöltéséhez az alapvető erkölcsi normák betartása és követése is szükséges

Nem elég a látszólagos szakértelem, egy megbízatás felelős és sikeres betöltéséhez az alapvető erkölcsi normák betartása és követése is szükséges. Már oly sokszor visszaigazolta az élet ennek az írott és íratlan szabálynak az igazságát. A fenti összefüggésnek különösen érvényesnek kell lennie annak a személynek az esetében, akit az ország élére, az államfői posztra jelölnek. A jelenlegi magyar kormány ellenzékének azonban még ezen a szinten sem fontos a fedhetetlenség követelménye. Az ő választásuk szerint egy olyan személy képviselné köztársasági elnökként hazánkban a nemzet egységét, akinek előéletére a maximális erkölcstelenség a jellemző.

Róna Péterről van szó, akivel kapcsolatban szinte már a jelölése pillanatában nyilvánosságra hozott a Deloitte nemzetközi könyvvizsgáló és pénzügyi tanácsadó cég hazai leányvállalatának korábbi vezetője egy tanulságos esetet. Eszerint amikor az ellenzéki elnökaspiráns – szerencsére nem az ország, hanem – a NABI buszgyártó társaság első embere volt, a cég valótlan összegeket számolt el a mérlegében bevételként. Simor András, aki korábbi jegybankelnökként sem volt azzal vádolható, hogy az Orbán-kabinethez húz a szíve, a fenti eset miatt lakonikus egyszerűséggel „teljesen erkölcstelen figurának” minősítette Róna Pétert. Bizonyosan nem alaptalanul, hiszen a Deloitte a hamis mérleg miatt szerződést is bontott a NABI-val. Tehát nem a Róna által időközben tönkretett buszgyártó cég utolsó könyvelője követte el a svindlit, hanem a csaláshoz a NABI akkori vezetőjének is ragaszkodnia kellett, különben nem vezetett volna szakításhoz a helyzet.

Meglehetősen egyszerű és tényszerű ez a történet, amely nem csak a jelöltről, hanem a jelölők erkölcsi állapotáról is jellemző képet mutat. De maradva Róna Péternél, az alkalmassága mellett felsorakoztatott érvek között kiemelt helyen szerepel az is, hogy esetében végzettségére nézve egy közgazdász. Azt már tudjuk, hogy Róna Péter üzletemberként milyen simlis eszközökkel végezte a munkáját. Lényegét tekintve azonban sajnos közgazdászként sem működik másként. Elegendő körbe érdeklődni a szakmában, az „Oxfordi Egyetem Blackfriars Hall tanára” nimbusz ellenére nincs túl jó véleménnyel róla a hazai közgazdász-társadalom. Békesi László, volt pénzügyminiszter meglátásait szintén a jelöltség hírére hozta nyilvánosságra. Eszerint Róna Péter egy „ellentmondásos, gátlástalanul törtető figura”. De a köztársasági elnökjelölt – közgazdaságtani iskoláktól és műhelyektől függetlenül – máshol sem tartozik – finoman szólva – az etalonok közé. Nem csoda, hiszen közgazdász mivoltát elsősorban arra használja fel, ami éppen az érdekében áll. Amikor a 2010-es hatalomváltástól remélt pozíciót, akkor a Gyurcsány-Bajnai kormányok egyik legfőbb kritikusaként mutatkozott, majd, amikor nem jöttek be a számításai, rögvest az ellenkezőjére változtatott. Rövid és meglehetősen dicstelen karriert futott be a jegybank felügyelő bizottságában, mégpedig az LMP jelöltjeként, most pedig – immáron a Jobbik köpönyegéből kibújva – itt az újabb időszakos tündöklés, ami mindent megér. Például olyan kijelentéseket is, hogy a korábbi időszaknál magasabb hazai infláció a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank közös műveként jött létre.

Amikor Róna Péter erről a Hír Tv egyik vitaműsorában beszélt, nem feltétlenül saját kútfőből tette, volt honnan merítenie. A Márki-Zay Péter segítésére hivatott „szakértői bázis” már régebben kisütötte ezt, és a csodás ideát – közgazdászhoz szintén méltatlan módon – megszólalásaiban a dilettanizmust csúcsra járató, Surányi György képviselte. De itt most nem az a legfontosabb kérdés, hogy Róna Péter mennyire képes-e vagy sem az önálló gondolatok megfogalmazására, hanem az, hogy a tudományos szakember álcáját meddig lehet következmények nélkül felhasználni valótlanságok állítására. Róna abban bízik, hogy a végtelenségig, és hogy ezzel a gyakorlattal sok minden elérhető ebben az országban. Ez a törtetésének a lényege, az ehhez alkalmazott gátlástalanság pedig abszolút tetten érhető a fentebb már említett állításában is. A belső erkölcsi és szakmai fékek teljes hiányát jelzi az, amikor egy közgazdász tudatosan figyelmen kívül hagyja a magyarországi infláció szinte minden valós okát, így például a világjárvány miatt globálisan elszálló alapanyag és energiaárakat, amelyek rajtunk kívül a fejlett és feltörekvő országok majd mindegyikében legfőbb okai a felboruló árstabilitásnak. Ahhoz is kell némi arcátlanság, hogy mindazokat a kormányzati és jegybanki erőfeszítéseket, a termelést és a kínálatot rendező célzott támogatásokat, amelyek a magyar gazdaság tavalyi, 7,1 százalékos repüléséhez is elengedhetetlenek voltak, a belső keresletet mesterségesen feltornászó és így inflációt gerjesztő „pénzszórásnak” minősítsük.

De, mint ahogy láthatjuk, az ellenzék köztársasági elnök-jelöltjének mindez gond nélkül belefér. Andy Warhol amerikai képzőművész szerint posztmodern világunkban mindenkinek jár tizenöt perc hírnév. Róna Péter hamarosan pont ennyi időt kap arra, hogy a Parlamentben elmondja jelölti beszédét. Ezért pedig bizonyára megéri az erkölcstelenség.



(A szerző közgazdász)  

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Összefügg!

ĀHa a háborút meg tudjuk akadályozni, talán a többi őrületet is sikerül. Talán az igazságainkat sem sikerül elnémítani

Kő András

Kő András

Quod licet Jovi…

ĀKözépiskolás latin füzetem elülső oldalainak egyikére ezt a mondást véstem: „Quod licet Jovi, non licet bovi.” Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek