Vélemény és vita
Egy dal
Fricska. Egy valóban drámai önvallomás a Józsefvárosi Újságból, a mondatok árnyában benne van minden, amiben élünk, de legfőképpen az, amiben „ők” szeretnék, ha élnénk!
„Nem azért játszottam be, mert ez a Fidesz kampánydala, mert ha így akartam volna tenni, akkor csináltam volna a dalból egy nagy zongoraparafrázist” – mondta Szakcsi Lakatos Béla. Az interjú végén hozzáteszi, fiaitól tudta meg, mennyi gyűlölködő komment érkezett az előadásra. „Én már 79 vagyok, nemsokára meghalok, miért nem lehet az, hogy én jobban húzok a Fideszhez?”
Itt tartunk, itt is tartottunk az elmúlt harminc évben, hiába papol a ballib elit a NER-es kutúrterrorról! Így kell magyarázkodnia Szakcsinak csak azért, mert a Magyar Zene Házának megnyitóján egy ujjal eljátszotta a Piros volt a paradicsom, nem sárga kezdetű dalt. A nagyjából legnagyobb élő jazz-zenésznek a „toleráns” bagázs ezért a vérét venné. És ezek után jut el a halál gondolatáig… Mester, éljen még sok-sok évet a haza büszkeségére!
