Vélemény és vita
Nincs üzenet
Párbeszéd helyett leckéztetés és kioktatás, egyenlőség helyett kettős mérce – így jellemezte az Európai Unión belüli kommunikáció mai állapotát Szijjártó Péter külügyminiszter a Századvég Alapítvány hétfői konferenciáján
álláspont
Brüsszelben valóban igen sajátos szótárból dolgoznak. A demokrácia számukra nem azt jelenti például, hogy kikérik az emberek véleményét. Bár előszeretettel keltik ezt az illúziót unalomba fulladó, bürokratikus látszatcselekvésekkel, a magyar nemzeti konzultációkat és népszavazásokat nem támogatják, hanem egyenesen támadják.
Ahogyan Szijjártó is mondta, számukra a demokrácia egyre inkább csak szélsőséges liberalizmust jelent. A jelenség nem új, évek óta téma, hogy az uniós elit számára a demokrácia csakis liberális lehet, más lehetőség nincsen. Ez azóta odáig fajult, hogy számukra már csak liberalizmus létezik, a demokrácia a szó eredeti értelmében mellékes.
A brüsszeli leckéztetést volt alkalmunk megszokni az elmúlt tizenkét évben, és ne legyenek illúzióink, egyhamar elszokni se fogunk tőle. Különösen igaz ez a következő három hónapra. Európa-szerte az elemzők és politikusok két választást tartanak idén a kontinens jövője szempontjából meghatározónak, a franciát és a magyart. A Soros-féle lobbi- és NGO-hálózatot és az Európai Parlament balliberális többségét is magában foglaló érdekkör minden erejét megfeszítve küzd azért, hogy letérítse Magyarországot arról az útról, amelyre rálépett.
Ez már önmagában felvet szuverenitási kérdéseket, az pedig különösen figyelemreméltó, hogy mennyire jellemzi ezeket a beavatkozási törekvéseket is a Soros-hálózat felelőtlensége. Színes forradalmak sora mutatja, Sorosékat nem érdekli, hogy a zavarkeltést stabilitás kövesse. Sőt, ők a káoszt hajtják. A magyar baloldal ebben remek partner, hiszen a zavarkeltésen nagyon ők se látnak tovább.
A brit jobboldali The Spectator a minap ízekre szedte a magyar baloldalt egy elemzésében. Kívülről nézve is úgy látszik, hogy a szivárványkoalíció tagjait leginkább az Orbán Viktor iránti gyűlölet köti össze, elképzelésük, üzenetük az ország jövőjéről nincs. A hatalmat akarják megszerezni, aztán pedig majd lesz valahogy. Ráadásul miközben magukat a jogállamiság európer bajnokainak tüntetik fel, sima többséggel változtatnának meg kétharmados törvényeket. A jelek szerint a brüsszeli liberálisok kényes ízlését ez nem bántja.
Jól látja a The Spectator, nemhogy az ország jövőjére vonatkozó vízió nincs a balliberális oldalon, de eredeti ötlet se nagyon. Beszédes példája ennek új plakátkampányuk, amelyen felvállalható politikusi arcok nincsenek, csak nyilak, a plakát aljára száműzve pedig a kis pártlogók, messziről még ekkora méretben is kivehetetlenül.
Az egyik legabszurdabb ezek közül azzal kecsegtet, hogy a rezsicsökkentés a hatalomra kerülésük esetén is marad. Nem mindennapi, hogy politikai erők olyannyira ne tudjanak előállni semmi saját ötlettel, hogy ellenfelük sikeres és népszerű intézkedésének fenntartását ígérik. Ráadásul természetesen nem mondanak igazat, jól tudjuk, hogy ha rajtuk múlna, soha nem is lett volna rezsicsökkentés – nem a plakátjaiknak kell hinni, hanem odafigyelni arra, mit mondanak és persze mi mindent tettek 2010 előtt, a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején.
Azokból a liberálisokból, akik a nemzeti szuverenitás helyett európai egyesült államokat akarnak, nem lesz hazafi és nem lesz demokrata. A magyar választókat át akarják verni, miközben Brüsszelnek jó párszor letették a hűségesküt, hogy ne aggódjanak, tudják a dolgukat. Mi is tudjuk.
(A szerző főmunkatárs)
