Nagy Ervin

Vélemény és vita

Szuverenitás vagy nemzethalál

A magyarok uniós tagságra, nem pedig az európai egyesült államokra szavaztak, Magyarország nem egy birodalomba, hanem egy szuverén nemzetek alkotta közösségbe lépett be

Ez az alapállás jelenleg kisebbségben van az unióban, így fenntartásához – azaz a szuverenista álláspont megvédéséhez – több kérdésre is érvényes választ kell adnunk. Sőt a szuverenitás védelme nem más, mint a globális problémákra adott sikeres nemzetállami megoldások kidolgozása és véghezvitele. Ha azonban 2022-ben a globalisták magyarországi lerakata, azaz az ellenzéki összefogás nyer, akkor már a kérdések sem tehetők fel többé.

Most, miután Gyurcsány Ferenc újra megnyitotta a menekültpolitikai vitát; miután az összes ellenzéki párt úgy nyilatkozott, hogy akkor is minden további nélkül bevezetné az eurót, ha ez nem állna érdekünkben; és miután deklarálták, hogy feltétel nélkül az uniós ügyészséghez csatlakoztatnák az országot, újra és újra át kell gondolnunk a ’22-es választások tétjét. Mert a hazai baloldal győzelme politikai és kulturális értelemben is utat nyitna a globalista törekvéseknek, Magyarország pedig hűségesküt tenne a birodalmi politikát képviselő erőknek.

A magyarfóbiás Martin Schulz néhány éve – még az Európai Parlament elnökeként – azt jósolta, hogy 2025-re létrejöhet az a szuperállam, amelynek a bizottság lehetne a kormánya. Habár úgy tűnik, hogy a szűkre szabott határidő nem tartható, a globalisták optimizmusa mégsem hagyott alább. És ennek az optimizmusnak ma már olyan „magyar hangja” van, amit szívesen segítenének kívülről.

Ma a legnagyobb veszélyt a szuverenista jobboldali kormányra nézve nem is az összeállt magyar ellenzék, hanem az azt támogató globalista erők beavatkozása jelenti, aminek – az egyre nagyobb tét miatt – komoly realitása van. Számolni kell vele. A föderalista politikusok újra és újra a gőg (hübrisz) bűnébe esnek akkor, mikor a kizárólagosság trónjáról osztják az észt, és olyan univerzális célokat fogalmaznak meg, amiket szerintük minden európai országban meg kell valósítani. Mintha a liberalizmus és az újbaloldal ideológiájának frigye nem csupán egy lenne a vitatkozó eszmék közül, hanem maga a „normális létezés”. Ezért is halálos veszély a törekvésük előtt meghajolni.

A szuperállam eszményét rendszerint hangoztató, naivan pislogó politikusok hamiskásan csengő érve az, miszerint az európai egyesült államok a kontinens népeinek megbékélését teremti meg valamiféle paradicsomi, de mégis sűrű köd födte jövőben. A föderációpárti politikus hisz abban, hogy az unió bürokratikus terjeszkedése egyenesen arányos a békével. Akár a marxizmus egyik nagy ígéretében, a homályosan felsejlő szép új világban, ahol béke honol. Ahol mindenki szabad és egyenlő. Ahol mindenki ugyanolyan – így megszűnik a nemzetek közti ellentét, és persze a háború is. De ehhez előbb le kell rombolni az ontológiai és morális értelemben is gonosz nemzetállamokat. És persze a múltat is végképp el kell törölni.

A logika viszont hibás, hisz a béke és a nemzet közötti összefüggés esetében összekeveri az okot az okozattal. Az Európai Unió a „kanti világszövetség” eszményével szemben mára egy érdekkijáró rendszer lett, felcicomázva az euró­paiság, a haladó szellemiség, a progresszivitás díszével és az örök béke hamis ígéretével.

Az európai együttműködés atyái aligha ilyen közös Európát álmodtak meg. Ők hittek a gazdasági együttműködésben és abban is, hogy mindez békét hoz a háború után újraéledő Európában, de egy percig sem hitték azt, hogy mindez számtalan abnormális célt fog majd szolgálni. Hogy mindez együtt jár majd a nemzeti közösség felszámolásával és a társadalom alapkövének, a hagyományos családmodellnek az elpusztításával. Azzal pedig kétségtelenül vitatkoztak volna, hogy a szuperállam létrehozásához legalizálni kellene a tömeges migráció minden formáját. Mert ne legyen kétségünk – az európai egyesült államok ma már nem a békét, hanem az efféle haladó mutatványokat és önlábon lövéseket szolgálná.

Mint ahogy azt sem támogatták volna, hogy végleg kiiktassuk a nemzeti összetartozás szellemiségét és az alig több mint egy évszázada működő, önvédelemre legalkalmasabb közösségeket, a nemzetállamokat. Amelyek sikeres működése olyan értékrendszert erősít meg és tart fenn (a szuperállam „értéksemlegességével” szemben), amelyek kötelességgé teszik a ránk örökített Európa megvédését.

Mert ez a testvéri összetartozásból eredő kapocs az egyetlen, mely ellenáll a modern kori népvándorlásnak, és meg akarja őrizni mindazt, amit Európa jelent. Mert kétség ne férjen hozzá, a „posztmodern szuperállam”, azaz az európai egyesült államok olyan nyitott, nemzeti összetartozás nélküli társadalmakat hozna létre kontinensszerte, melyek leépítenék az önvédelem minden formáját.

Nagy lesz a tét áprilisban: szuverenitás vagy halál. Vagy megmaradunk önálló nemzetnek, vagy a magyar nép el fog süllyedni az őt körülvevő globális „tengerbe”.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Hangolnak

ĀFricska. Hát elkezdődött… „Ha a választási eredmények azt mutatják, hogy Orbán veszített, a rendőrség, az ügyészség, a titkosszolgálatok tudni fogják a dolgukat” – nyilatkozta a Hírklikknek Tarjányi Péter

Dippold Pál

Dippold Pál

Polip

ĀEgyre kuszább a baloldal mozgása. Az utóbbi napokban úgy csapkodtak szerte az országban, mint valami idegbeteg polip