Mit üzen számunkra a francia elnökség?

Január elsejével immáron hivatalosan is Franciaország vette át a kormány- és államfőket tömörítő Európai Unió Tanácsa soros elnökségét, mely a politikai napirend meghatározása szempontjából nagy jelentőséggel bír, hiszen az adott ország fél éven át, közvetlen módon képes hatást gyakorolni az unió működésére és annak prioritásaira. Emmanuel Macron számára a francia elnökség aligha eshetett volna kedvezőbb időszakra, hiszen az újraválasztásáért folytatott küzdelemben jó pontként szolgálhat azon általános érzet eluralkodása, hogy Franciaország a súlyának megfelelően – és az ő személyének köszönhetően –, erős külpolitikai érdekérvényesítésre törekszik a kontinensen.

A francia elnökség programja sokak számára kellemes csalódást okozhat, mivel olyan célokat tűz ki Európa számára, melyek itt, Közép- és Kelet-Európában is megértő fülekre találnak. Macron egyik legfontosabb célkitűzése ugyanis egy olyan erős és szuverén Európa megteremtése, amely a világpolitikai színtéren is képes újra saját önerőből, saját érdekek mentén cselekedni. Ennek egyik alapfeltétele, hogy Európáról csak és kizárólag erős haderő és a külső határok védelme esetén beszélhetünk. Európa emellett elképzelhetetlen stabil gazdaság és az energiafüggőség visszaszorítása nélkül.

Ezekben a stratégiai célkitűzésekben úgy tűnik, hogy mi, magyarok és a visegrádi országok tagjai is partnerként tekinthetünk Franciaországra. Jól lehet, nagyot fordult a világ. A 2015-ben kirobbant migrációs válság során még renitensnek számító Magyarország álláspontját mostanra egyre többen tették magukévá. A valóság bizony rárúgta az ajtót a kontinens nyugati felére.

A német politikai elittel ellentétben a modern kori népvándorlás veszélyét Macron is egyre inkább felismeri. Ezt bizonyítja a francia elnök nemrégiben tett budapesti látogatása is. Orbán Viktor miniszterelnök és Emmanuel Macron elnök közös nevezőre jutott abban a kérdésben, hogy a külső határok megvédése az egyik legfontosabb feladat. Emellett a stratégiai autonómia körében az európai védelmi ipar és a nukleáris energiaképesség megteremtésén és fejlesztésén túl a mezőgazdasági önellátásra is nagy szükség van, amely Magyarország nemzeti érdekeivel is egybeesik.

Ezen célok megvalósítása érdekében fontos lépéseket tehet az elkövetkezendő hónapokban a francia elnökség. Mára a konzervatív szavazók számára is egyre elfogadottabbá vált francia elnök tudatosan készült erre az időszakra, amely alatt nemcsak a soros elnökség betöltését, hanem Angela Merkel távozását is értjük. Az így keletkezett hatalmi vákuum láthatóan maga Emmanuel Macront is ambicionálja.

Ennek jelei a francia elnök részéről már 2017-ben érzékelhetővé váltak, amikor a Sorbonne-on elmondott beszédében nem pusztán a franciákat, hanem az egész európai kontinenst megszólította. Macron már ekkor úgy fogalmazott, hogy a szuverenitás és a védelem tekintetében Európának közös haderővel, közös védelmi költségvetéssel és közös cselekvési doktrínával kell rendelkeznie.

A szuverenitás kérdésköre azóta visszatérő elem az elnök kommunikációjában. Ennek megfelelően ma a francia elnökség legfontosabb programpontját képezi. Mindezt a soros elnökségük a schengeni térség megerősítésével, az európai határok védelmével, a migráció ellenőrzésével, egy erősebb Európa felépítésével képzeli el, amely a biztonság és a védelem területén cselekvésre képes. Franciaország számára hagyományos módon nagy jelentőséggel bír az atomenergia felhasználása és fejlesztése, amely gazdasági és környezetvédelmi szempontból is kulcsfontosságú kérdés a jelen és a jövő szempontjából, akárcsak Magyarországnak.

Macron és a francia elnökség szándéka, hogy válságokkal terhelt időszakot követően Európát ismét a termelés, a munkahelyteremtés, az innováció és a technológiai fejlődés központjává váljon a világban. Ezen célok elérése a visegrádi négyek és Európa érdekeit is magában foglalják. Kérdés azonban, hogy vajon képes lehet-e Európa egy új reneszánszra a jelenlegi brüsszeli elit fogságában?

(A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője)