Vélemény és vita
Jobbik, a tavalyi év legnagyobb vesztese
A 2022-es választások után Jakab Péteréknek nem lesz már lehetőségük önálló politikát folytatni, így vélhetően fel fognak oldódni az egyre egységesebbé váló globalista, baloldali tömbben
Szokás ilyentájt feltenni a kérdést, hogy ki volt a tavalyi év legnagyobb vesztese a közéletben. Szerintem a Jobbik. Egyszerűen azért, mert belesimult a globalista baloldali tömbbe. Mondhatni, hogy az SZDSZ által már kitaposott, szükségszerűen szakadékhoz vezető ösvényre lépett rá. Mert aki vagy ami az antikommunista világban születik meg, és ennek ellenére összefog a kommunistákkal, azt megbüntetik a választók. Nem is beszélve arról, hogy elveszti morális tartását.
Persze lehet vitatkozni a cseppet sem tudományos igénnyel feltett kérdésre adott még kevésbé szakmai válaszokon, de azért az mégis vitathatatlan, hogy a Jobbik a baloldal szerves részeként mára elvesztette mozgásterét, ezzel együtt pedig szuverenitását is. Ez pedig a legkomolyabb veszteség, amit egy párt elszenvedhet.
A legutóbbi választásokon még legerősebb ellenzéki párt gyakorlatilag megkülönböztethetetlen részegysége lett az internacionalista/kozmopolita balliberális oldalnak. A Jobbik mellékszereplőként olvadt bele abba a globalista lerakatba, amely „1918 óta külföldi érdekeket kiszolgáló, kívülről irányított, egységes csoportot alkot” (Békés Márton).
(Elég csak arra gondolni, hogy Jakab Péter eljutott odáig, hogy a határon túli magyarok szavazati jogát is megkurtítaná. Pedig ha van valami, ami a nemzeti jellegű jobboldalt megkülönbözteti a nemzetközi baloldaltól vagy a globalistáktól, akkor a határon túli magyarokhoz való viszony minden bizonnyal az.)
Magyarországon léteznek olyan politikai törésvonalak, amelyek ugyan nem fednek le körülhatárolható társadalmi csoportokat, ám olyan erős vízválasztónak számítanak, hogy meghatározzák egy-egy politikai közösség identitását és morális alapállását. A kommunista–antikommunista törésvonal mindenképpen ezek közé tartozik. Aki vagy ami átlépte ezt, az szükségszerűen megbukott.
A Jobbik, amely alapítónyilatkozatában, 2003-ban kimondta, hogy célja a kommunistákkal összefogott szélsőséges liberális koalíció (MSZP–SZDSZ) megbuktatása, az határozottan elhelyezte magát a rendszerváltoztatás óta legfontosabb törésvonal egyik oldalán. És pontosan ezt a morális és politikai alapállást árulta el a Jakab Péter és köre, amikor végérvényesen megérkezett a globalisták közé.
Persze a teljes kép annyiban árnyaltabb, hogy az SZDSZ és a Jobbik is, miután szövetségre lépett a kommunistákkal, illetve a kommunisták utódaival és a nyugati mintákat majmoló globalistákkal, akkor középtávon profitált a köpönyegforgatásból. Az SZDSZ zsarolópozícióba került a posztkommunista kormánykoalíciók-ban, a Jobbik pedig a többi ellenzéki párt gyengélkedése miatt összességében erősödött is. Mindez viszont csak és kizárólag azért volt lehetséges, mert mindkét párt szavazói „lecserélődtek”. Ez leginkább a Jobbik esetében volt látványos, ám az SZDSZ bukott az elvtelenség miatt nagyobbat.
Ami a pünkösdi királyságot illeti, annak oka könnyen megmagyarázható. A Jobbik „jobboldali” szavazóinak kötődése egykor nagyon erős volt, ám idővel ők elhagyták a balra tolódó pártot, az „új” szavazók viszont, akik leginkább a baloldalról érkeztek, kevésbé bizonyultak kitartónak, hisz nem volt annyira szoros a kötődésük. Amint személyi és szervezeti válság sújtotta a Jobbikot, ők továbbléptek, és kerestek egy másik ellenzéki pártot. Egy stabilabb és nagyobb potenciállal rendelkező politikai közösséget.
Így lett a Jobbik egykor elért húsz százalékából mára alig öt-hat százalék… Vona Gábor kísérlete értelmes, ám hibás koncepción alapult. Megpróbálta a jobboldalról a Jobbikot a politikai centrumba kormányozni, de nem vette figyelembe, hogy a törésvonal a két oldal között olyan mély, hogy büntetlenül nem járható át. És talán azt sem érzékelte pontosan, hogy a törésvonal is eltolódott. Ma már az egykori „jobboldal” lett a politikai közép.
A rendszerváltoztatás óta eltelt három évtized tapasztalata, hogy a magyar belpolitika sajátos törésvonalait egyetlen párt sem hagyhatja figyelmen kívül. A Jobbik története során átlépte a baloldal–jobboldal közötti törésvonalat, amiből ugyan rövid távon politikai hasznot húzott, ám mára válságba került.
A 2022-es választások után – az eredménytől függetlenül – Jakab Péteréknek nem lesz már lehetőségük önálló politikát folytatni, így vélhetően fel fognak oldódni az egyre egységesebbé váló globalista, baloldali tömbben. Ezért tartom a tavalyi év legnagyobb vesztesének a Jobbikot.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
