Nagy Ervin

Vélemény és vita

Jobbik, a tavalyi év legnagyobb vesztese

A 2022-es választások után Jakab Péteréknek nem lesz már lehetőségük önálló politikát folytatni, így vélhetően fel fognak oldódni az egyre egységesebbé váló globalista, baloldali tömbben

Szokás ilyentájt feltenni a kérdést, hogy ki volt a tavalyi év legnagyobb vesztese a közéletben. Szerintem a Jobbik. Egyszerűen azért, mert belesimult a globalista baloldali tömbbe. Mondhatni, hogy az SZDSZ által már kitaposott, szükségszerűen szakadékhoz vezető ösvényre lépett rá. Mert aki vagy ami az antikommunista világban születik meg, és ennek ellenére összefog a kommunistákkal, azt megbüntetik a választók. Nem is beszélve arról, hogy elveszti morális tartását.

Persze lehet vitatkozni a cseppet sem tudományos igénnyel feltett kérdésre adott még kevésbé szakmai válaszokon, de azért az mégis vitathatatlan, hogy a Jobbik a baloldal szerves részeként mára elvesztette mozgásterét, ezzel együtt pedig szuverenitását is. Ez pedig a legkomolyabb veszteség, amit egy párt elszenvedhet.

A legutóbbi választásokon még legerősebb ellenzéki párt gyakorlatilag megkülönböztethetetlen részegysége lett az internacionalista/kozmopolita balliberális oldalnak. A Jobbik mellékszereplőként olvadt bele abba a globalista lerakatba, amely „1918 óta külföldi érdekeket kiszolgáló, kívülről irányított, egységes csoportot alkot” (Békés Márton).

(Elég csak arra gondolni, hogy Jakab Péter eljutott odáig, hogy a határon túli magyarok szavazati jogát is megkurtítaná. Pedig ha van valami, ami a nemzeti jellegű jobboldalt megkülönbözteti a nemzetközi baloldaltól vagy a globalistáktól, akkor a határon túli magyarokhoz való viszony minden bizonnyal az.)

Magyarországon léteznek olyan politikai törésvonalak, amelyek ugyan nem fednek le körülhatárolható társadalmi csoportokat, ám olyan erős vízválasztónak számítanak, hogy meghatározzák egy-egy politikai közösség identitását és morális alapállását. A kommunista–antikommunista törésvonal mindenképpen ezek közé tartozik. Aki vagy ami átlépte ezt, az szükségszerűen megbukott.

A Jobbik, amely alapítónyilatkozatában, 2003-ban kimondta, hogy célja a kommunistákkal összefogott szélsőséges liberális koalíció (MSZP–SZDSZ) megbuktatása, az határozottan elhelyezte magát a rendszerváltoztatás óta legfontosabb törésvonal egyik oldalán. És pontosan ezt a morális és politikai alapállást árulta el a Jakab Péter és köre, amikor végérvényesen megérkezett a globalisták közé.

Persze a teljes kép annyiban árnyaltabb, hogy az SZDSZ és a Jobbik is, miután szövetségre lépett a kommunistákkal, illetve a kommunisták utódaival és a nyugati mintákat majmoló globalistákkal, akkor középtávon profitált a köpönyegforgatásból. Az SZDSZ zsarolópozícióba került a posztkommunista kormánykoalíciók-ban, a Jobbik pedig a többi ellenzéki párt gyengélkedése miatt összességében erősödött is. Mindez viszont csak és kizárólag azért volt lehetséges, mert mindkét párt szavazói „lecserélődtek”. Ez leginkább a Jobbik esetében volt látványos, ám az SZDSZ bukott az elvtelenség miatt nagyobbat.

Ami a pünkösdi királyságot illeti, annak oka könnyen megmagyarázható. A Jobbik „jobboldali” szavazóinak kötődése egykor nagyon erős volt, ám idővel ők elhagyták a balra tolódó pártot, az „új” szavazók viszont, akik leginkább a baloldalról érkeztek, kevésbé bizonyultak kitartónak, hisz nem volt annyira szoros a kötődésük. Amint személyi és szervezeti válság sújtotta a Jobbikot, ők továbbléptek, és kerestek egy másik ellenzéki pártot. Egy stabilabb és nagyobb potenciállal rendelkező politikai közösséget.

Így lett a Jobbik egykor elért húsz százalékából mára alig öt-hat százalék… Vona Gábor kísérlete értelmes, ám hibás koncepción alapult. Megpróbálta a jobboldalról a Jobbikot a politikai centrumba kormányozni, de nem vette figyelembe, hogy a törésvonal a két oldal között olyan mély, hogy büntetlenül nem járható át. És talán azt sem érzékelte pontosan, hogy a törésvonal is eltolódott. Ma már az egykori „jobboldal” lett a politikai közép.

A rendszerváltoztatás óta eltelt három évtized tapasztalata, hogy a magyar belpolitika sajátos törésvonalait egyetlen párt sem hagyhatja figyelmen kívül. A Jobbik története során átlépte a baloldal–jobboldal közötti törésvonalat, amiből ugyan rövid távon politikai hasznot húzott, ám mára válságba került.

A 2022-es választások után – az eredménytől függetlenül – Jakab Péteréknek nem lesz már lehetőségük önálló politikát folytatni, így vélhetően fel fognak oldódni az egyre egységesebbé váló globalista, baloldali tömbben. Ezért tartom a tavalyi év legnagyobb vesztesének a Jobbikot.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Nyelvelőny

ĀAz osztályvezető mind az öt kollégát behívatta az irodájába egy különleges hétfői napon

Nagy Dóra

Nagy Dóra

„Feri, segíteni kell!”

ĀA december általában a békességről, családról és feltöltődésről szól. Elbúcsúztatjuk az óévet, hogy aztán újult erővel vessük bele magunkat az új évbe és az előttünk álló feladatokba