Persze móka és kacagás nélkül. Mert mit is vall ebben a témában Márki-Zay Péter? Például azt, hogy a mohamedán vallású bevándorlók beáramlását is el kell tűrnünk. Punktum. Nyáron még csak azt fejtegette, milyen fontos számára a bevándorlók kényelme. Egy-két generáció, és ripsz-ropsz magyarrá válnának. Sőt, hazafiakká. Igaz ugyan, hogy a fejlett Nyugaton ez több nemzedék óta sem sikerült. Olyannyira nem, hogy ma már csak Merkel-kockák (értsd: betontömbök) sorfala mögött lehet karácsonyi vásárokat tartani. Mi több, a vásárokat már karácsonyinak sem szabad nevezni egyes társadalmakban, mert az sértené a muzulmán bevándorlók hitét, méltóságát.
A baloldal kapitánya szerint a bevándorlók nem bántanak senkit. Legfeljebb, teszem hozzá, néha robbantgatnak, késelgetnek, nőket erőszakolnak. A „kapitány” szerint egyébként Magyarországra egyedül a Fidesz telepített be migránsokat, Soros György egyet sem. Nem mi kommentáltuk ezt úgy, hanem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Kovács Gergely, hogy Márki-Zay Péter eljövendő „Szeretemországának”
ötvenötezer gyilkos, bűnöző kínai migránsa lesz, akiket Orbán idetelepített. Ez a totális hazugság, amit kampányként az ellenzéktől kaptunk – írta Kovács.
A valóság az, hogy a „fideszes migránsok” közül 38 511 a közös Európából jött, közülük huszonnyolcezren pedig egyenesen a határon túlról. Merthogy magyarok.
A Márki-Zay-féle böszmeségek között – az általa ostobaságnak nevezett rezsicsökkentés és a szükségtelen minimálbér után – itt az újdonság, a 13. havi nyugdíj. Ami viszont böszmeség. E fogalom feltalálója és szabadalmaztatója bizonyos Gyurcsány Ferenc volt, ám az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjénél, Márki-Zay Péternél szökkent a kifejezés igazán szárba. Eredendően csupán a kétbalkezesség, a butaság, az otrombaság, a pimaszság rokonértelmű kifejezésének tartották, Gyurcsány óta viszont beleértjük a folyamatos hazudozást, a választók átverését, Márki-Zay felbukkanása pedig új dimenziókat is adott a jelentésének. Amióta ő színre lépett a baloldalon, a kontárság, ügyetlenség, bénaság, tehetetlenség szinonimájaként is használják.
Az igazi nóvum mégis az, hogy a Márki-Zay-féle böszmeséglavina lassan olyan méreteket ölt, amibe úgy tűnik, a balliberális értelmiség is kezd beleunni. Márpedig tudjuk, mivel jár az, amikor a szocialista Deák-körben, a Spinoza-házban vagy ne adj isten a balatonszárszói Farkasházy Teddy-kúrián néhány balliberális értelmiségi összehajol. Tudjuk azt is, milyen az, amikor ezen mértékadó értelmiségi körnek fontos tagjai felemelik mutatóujjukat, összeráncolják a homlokukat. Mint tette ezt most Békesi László, a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere, aki kiadta a jelszót: „Nincs mire várni, dönteni kell!”
Békesi eligazítása – amely mögött máris értelmiségiek, megmondóemberek hada sorakozott fel – így fest: Kutuzov tábornok Borogyinónál téltábornok támogatásával tudta legyőzni Napóleon verhetetlennek hitt seregét, Zsukov Sztálingrádnál ugyancsak a kemény tél segítségével tudta megtörni a náci csapatok előretörését, és megfordítani a II. világháború addigi menetét. A magyar ellenzéknek nincsenek a természeti erők között szövetségesei, magukra és az őket támogató tömegekre vannak utalva.
Itt az idő, hogy a vezénylő tábornokot megbízó haditanács tagjai végre levonják a szükséges konzekvenciát, és tartalékállományba helyezzék a böszmévé vált „kapitányt” – mutatott irányt Békesi pénzügyér. Az álmoskönyvek szerint ez nem szokott jót jelenteni.
(A szerző újságíró)
