Csiga, Bige és más őrült történetek

Szó szerint idézem az egyik külföldi kozmetikai terméken lévő ajánlást. Arckrémről van szó, mégpedig csigaváladék-szűrletről. Nem kevés forintért kínálják, természetesen megfiatalodunk tőle. A dobozán pedig roppant megnyugtató szöveg olvasható: „A kozmetikumban található váladék nyugodt csigáktól származik, amelyek nem szenvednek az eljárás folyamán.”

Mindenkinek a fantáziájára bízhatjuk, milyen egy nyugodt csiga, amely szívesen adja váladékát a kozmetikai cégeknek, ingyen és bérmentve, ráadásul nem is szenved az eljárás folyamán. Nem tudom, milyen eljárás ez, mint ahogy azt sem tudom, vajon a konzervgyárak, húsüzemek, baromfitenyésztők hogyan boldogulnak a disznókkal, marhákkal, tyúkokkal, libákkal. A csiga alighanem forradalmat csinált. Mert megüzente, hogy nem szenved. Ezt nekünk el kell hinnünk, hiszen a dobozra írták. Várjuk, a fentebb emlegetett, hússal dolgozó cégek mikor jelentik ki – no és ki hiszi majd el nekik –, hogy a négy- és kétlábúak nem szenvednek az „eljárás” során.

Az élet élni akar és nem halni. Így van ez az állatoknál is. A világ rendje úgy alakult, hogy az emberek nagy része húsevő is. De nincs szüksége arra, hogy ostoba történetekkel altassák az állatok boldog és szenvedésmentes haláláról. Mert olyan nincs. Felesleges lenne tehát hazugságra építeni iparágakat pusztán azért, hogy eleget tegyenek a szemforgató, álszent, a világot átverő „környezetkímélő” divatnak. Amely nem is kímélő ráadásul.

Ha már a divatot említettem, az utóbbi időkben képviselőinek többsége is roppantul környezettudatos lett. Éppen ez idő tájt ismerkedhettünk meg például az idei télikabát-„trenddel”, amely – bárki utána nézhet – a következő: pufikabát, csak éppen háromszor akkora, mint a nő, akinek szánják. Magyarán nemcsak úgy néz ki benne az ember, mintha egy dupla ágy vastag, steppelt paplanját húzta volna magára, amiből ki sem látszik, hanem ezek a holmik bizony roppant sok pénzért kaphatók, hiszen ez a divat. Elismerem, nem mindenkinek használ, ha kilátszik a kabátból, de ezt most hagyjuk. Az viszont biztos, hogy háromszoros anyaghasználatot igényel. Minimum!

Az iparág nem csak télikabátfronton nem hagyja magát! Kitalált egyebet is. Nemrégiben például a vegán bőrt. Hogy az mi? Megnéztem a jelentését. Nos, ezt az vegán bőrt szintetikus anyagból állítják elő, anélkül, hogy állati eredetű termékeket használnának fel a gyártáshoz. És persze nagyon hasonlítanak az állatbőrre. Megtévesztésig. Mindenesetre az ilyen termékek is roppant drágák. És persze környezetbarát mindegyik, nem is cég, amelyik ne ezt állítaná magáról. Csakhogy ezt mi, fogyasztók nem tudjuk ellenőrizni. Mint ahogy azt sem, mi történik a leölt állatok – szarvasmarhák, disznók – bőrével. Kidobják? Azt, amiből valaha a divatcégek divatholmikat csináltak? Hova dobják? A „környezettudatos” tervezők meg tudják ezt mondani? Attól tartok, mindez egy nagy maszlag.

A tudománynak kellene felvilágosítania bennünket erről az egész környezettudatos jelzővel illetett álságos divatról, mi igaz benne és mi nem. Mindenesetre semmi sem lett olcsóbb azért, mert környezettudatosnak nevezik, és drágább sem. A csigát meg továbbra sem tudjuk megkérdezni. A hisztéria viszont velünk van, és nem az igazi tudósok gerjesztik. Sőt! Ők számtalanszor elmondták, hogy százszázalékosan bizonyított, az éghajlat, akár tetszik, akár nem, bizony állandóan változik, és ezek mindannyiszor erőteljes természeti jelenségek hatására következnek be.

Elmondták azt is, lapunkban éppen ebben a hónapban olvashattuk Szarka László Csaba, az MTA geofizikus-mérnök kitűnő cikkében, hogy az újonnan kitalált „ökocid” bűncselekmény célja az olyan viselkedési formák kriminalizálása, amelyek ellentétesek az éghajlati aktivisták konszenzusával. Nehéz lenne a kijelentéssel vitatkozni. Mint ahogy azzal a kijelentésével is, amelyben tudomásunkra hozza, hogy a tudomány kisiklatása már rég megkezdődött. Azt már én teszem hozzá, hogy a tudomány kisiklatása napjainkban immár kétséget kizáróan arra is szolgál, hogy a normális, a teremtés szabályai szerinti életet kisiklassa, és felváltsa valami aberrált, életidegen, erkölcsöt, családot, természetfölöttit tagadó őrülettel.

És akkor csigák és négylábúak, mesterségesen keltett hisztériák után Bige! Ép ésszel nehéz felfogni a világ, ez esetben az országunk olyatán berendezkedését, amelyben lehetséges, hogy valaki, azaz egy nagy vagy még annál is nagyobb vállalkozó kis híján tönkretehesse egy ország mezőgazdaságát. Ha jól értem, csaknem ez történt, amikor kiderült, Magyarország egyik leggazdagabb embere, a műtrágyagyártó vállalkozó, Bige László ilyen-olyan trükkökkel elérte, hogy a műtrágyagyártás terén ne legyen versenytársa.

Egyedül uralva a piacot, az árakat igencsak megemelte. Veszélybe kerültek a gazdák, hiszen a műtrágya ma már nélkülözhetetlen a termeléshez. Be is következett az a helyzet, hogy nemrégiben kis híján veszélybe sodorhatta a gazdák munkáját, megélhetését.

Az ügy részleteiről bőséggel olvashattunk a sajtóban. Én azért továbbra sem értek mindent. Ezek szerint elképzelhető, hogy, mondjuk, a tejágazatban ugyanilyen monopolhelyzetet harcol ki magának valaki, épp oly ügyeskedéseket, kapcsolatokat bevetve, mint Bige úr? És akkor nem lesz tej a piacon, csak méregdrágán és egy cégtől származóan? Ezt a kérdést felvethetnénk kenyér-, zöldség-, gyümölcsügyben is. Ha a műtrágyafronton nem volt tiszta versenyhelyzet, akkor mi a bizonyíték arra, hogy más területen nem ugyanez történik meg? Hol vannak a gazdasági élet tisztességét ellenőrizni hivatott szervezetek? Ily könnyű átverni őket?

Nem érthetünk mindenhez. Csigához, haszonállattartáshoz, állati és emberi jogokhoz, környezetvédelemhez és nemzetközi gengszterizmushoz. De elvárnánk, hogy az illetékesek – ha vannak – legalább már akkor észrevegyék a bajt, amikor még csak a jéghegy csúcsa bukkan fel a tenger vizéből. És nem akkor, amikor már az egész jéghegy.

Azt persze már érteni vélem, miért is támogatja rengeteg pénzzel a gazdaságról össze-vissza hadováló Márki-Zayt a nagyvállalkozó milliárdos. Vélhetően azért, mert ha győz, Bige úr és a többiek kétes ügyeit nemigen fogja ellenőrizni senki sem.

(A szerző újságíró)