Vélemény és vita
Jézus nem volt baloldali
Márki-Zay úgy áll előttünk, mint az egyszeri, odamondogató kisfiú Weöres Sándor görbe tükrében, mikor a nagy okoskodása közepette ostobán mindenkit „lehüjéz”
Innen valóban nem jobbra, nem balra, csak lefelé vezet az út. Nem véletlen, hogy Gyurcsány csendben van, és inkább fánkot süt kisfiával.
Érdekes, izgalmas, zajos és pezsgő politikai csatán vagyunk túl. A jobboldal kikérte magának, majd tisztességgel bebizonyította, hogy Márki-Zay Péternek az égvilágon semmi köze sincs a nemzeti konzervatív, szuverenista jobboldalhoz.
Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt ugyanis kiállt az LMBTQ-jogok mellett, Kanadát – a bevándorlók felé nyitott és befogadó országot – követendő példaként emlegette, sértegette a Fidesz-szavazókat, no meg a nemzetközi nagytőke mellé állt a rezsicsökkentéssel szemben. Habár a bevándorlás kérdésében szavakban furcsa fordulatot vett, azt bizonygatta, hogy ő „Orbán Viktorabb Orbán Viktornál is”, a Fidesz pedig bevándorláspárti, de ezzel csak még nagyobb zűrzavart okozott a fejekben.
Baloldali pártok baloldali programját jobboldaliként képviselni elfojtott feszültséggel jár, ami annak rendje módja szerint előtört. Akár a vulkán forró lávája, mindent feléget maga körül. Jézus Krisztus is baloldali ember volt – fogalmazott úgy Márki-Zay, ahogy utoljára a kommunisták mondogatták a saját lelkük sajgására gyógyírként, megsértve ezzel a keresztényeket.
Olyan zavar lett az éterben, mint mikor – a valós alapokon nyugvó legenda szerint – fél évszázaddal ezelőtt Weöres Sándor a rádióban Lenin és Marx helyett Jézust és Buddhát nevezte a történelem legnagyobb hatású szereplőinek, kiknek élete példaként szolgálhat a fiatalság számára.
És ha már Weöres Sándor! Márki-Zay okoskodása miatt beugrik a Kisfiúk témáira című sorozatának csúcspontja: „|KARESZ HÜJE| / |GYÖNGYI HÜJE| / csak én vagyok okos / énnekem a segembe is felyem van.” No ez a helyzet Péterrel is, így áll előttünk bután, de okoskodva, mikor Jézusra baloldaliként mutogat.
Tagadhatatlan, hogy Márki-Zay színre lépése zavart okozott – ahogy a jobb –, úgy a baloldalon is. Ám míg a jobboldal kíváncsian várta, hogy mi sül ki ebből, majd a versengő demokrácia játékszabályai szerint reagált, addig a baloldal reménykedni kezdett, és tátott szájjal várta a sült galambot. De galamb magától nem szokott berepülni, meg kell fogni, meg kell sütni, aztán lehet csak lakomázni.
Donáth Anna, a Momentum „új” elnöke meg is fogalmazta jogos kritikáját: az ellenzék elvesztegetett egy hónapot azzal, hogy vagy nem csinált semmit, vagy tátott szájjal bámulta Márki-Zay ámokfutását.
A kezdeti lendületet valójában már az október 23-i, tragikusan rosszul sikerült rendezvény megtörte. A borzalmasan kevés ember, a szégyenteljes felszólalások nemcsak a felfelé emelkedést fékezték le, hanem elbizonytalanították az egyébként sem igazán egybetartó tábort.
Ami pedig azóta van, az minden, csak nem valódi, hasznos és sikeres politizálás. Káosz a „kampányban”, zűrzavar a fejekben, és ömlenek a szamárságok Márki-Zay szájából. Nem jobbra, nem balra, csak lefelé. Ez már látszik a közvélemény-kutatásokban, és érződik a baloldalon eluralkodott közhangulatban is. Gyurcsány pedig csendben van, vagy fánkot süt a kisfiával…
Márki-Zay Péter ellentmondásos fellépése végül nem a jobboldalt, sokkalta inkább a baloldalt zavarta össze. Most persze már balról, a sajátjaik köréből is érkeznek a sallerek. És közben mit csinál Gyurcsány Ferenc? Ő nem ad pofonokat, mert az rosszul áll, inkább fröccsözgetés közben rímeket farag a Balaton partján, majd fánkot süt a gyerekkel a suliban. Kimarad a zűrzavarból, és magában somolyog. Vet egy pillantást a baloldalon kialakult káoszra, nyájasan hátradől, és megvárja, míg Márki-Zay mindent és mindenkit elpusztít maga körül. Mert ő egyáltalán nem „hüje”…
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
