G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Megadás

Többszörösen szervezett káosz. Ez a kijelentés csak látszólag jellemzi ellentmondásosan a lengyel–belarusz és a lengyel–német határon kialakult kaotikus állapotokat

álláspont

A migráció legújabb hulláma miatt Varsó Minszket és Moszkvát, Moszkva Berlint és Brüsszelt vádolja azzal, hogy a migrációt eszközként használva amolyan hibrid háborút folytat a térségben, amivel destabilizálja az egész régiót.

A kölcsönös „kikérem magamnak” diplomácia eleve kudarcra van ítélve, mert bár igaz, hogy Fehéroroszország repülőgépekkel viszi Minszkbe a Közel-Keletről az új hazát választókat, de ez csak féligazság. Senki nem szállna fel egyik gép fedélzetére sem, ha tudná, hogy zsákutcába téved. Vagyis az út végén egy menekülttáborban ragad, akár évekre is, a teljes kilátástalanságban.

Csakhogy az út végén a jobb élet reményében elindulók szinte biztos, hogy menedéket fognak találni. Ugyanis Németország, bár ma már nem hangoztatja, de kitart a Merkel kancellár által megálmodott – egyébként teljesen sikertelen – Willkommenskultur mellett. Ez derült ki a most Berlinben éppen napjainkban is folyó hárompárti – szocdemek, zöldek és szabaddemokraták – koalíciós tárgyalásairól kiadott előzetes megállapodás tervezetéből is. E szerint a leendő berlini kormány fel is akarja gyorsítani az úgynevezett menekültek befogadásának programját.

A menekült kifejezés a fedőneve annak az elképzelésnek, hogy lecserélik Németország lakosságát. Emlékszem, Antall József, a rendszerváltozás utáni első demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnök bonni – akkor még az volt a német főváros – hivatalos útjára, amit Helmut Kohl kancellárnál tett. A tiszteletére felsorakozott díszszázad egyik katonája egy színes bőrű hadfi volt. Másnap az egyik magyar balliberális napilap tudósításában az szerepelt, hogy az afrikai származású vitéz jelenléte a kancellári hivatal előtt szinte előre vetíti Németország leendő sorsát.

Akkor még csak a bennfentesek tudták, hogy mit jelent ez a vészjósló kitétel. De három évtizeddel ezelőtt ez csak egy olyan félmondat volt, ami felett a kívülállók annak értelmezhetetlensége okán átsiklottak. Ma már nem titok, hogy az európai, művelt és magasan képzett lakosság lecserélése és helyett egy etnikailag, kulturálisan, felekezetileg, identitásilag és a nemi hovatartozás szempontjából is bizonytalan vegyes populáció kialakítása a cél. Így egy könnyen kezelhető és a robotika és digitalizáció világában kizárólag a végrehajtás feladatával megbízott, alaktalan embermassza nem sok gondot okozna az uralkodó elitnek.

Kár lenne a helyzetet szépíteni, a terv kiagyalói, ha hosszú évek fáradságos munkájába is került a kivitelezés, mégiscsak sikert könyvelhetnek el. Ma Németország 83 milliós lakosságából 22 milliónak van valamilyen migrációs háttere, és további 12 millió külföldi él az országban. Mindent figyelembe véve aligha lehet csodálkozni azon, hogy a leköszönő Merkel-kormány egy szalmaszálat sem tesz keresztbe a lengyel, egyébként schengeni határ védelmében. Vagyis a migránsoknak elég ha „csak” áttörik az unió belarusz–lengyel határát.

Most már arról nem is beszélve, hogy az alakulóban levő berlini kormány tervei között az is szerepel, hogy az újonnan érkezők szociális ellátását a németekével egy szintre emelje. Miközben a „főkonstruktőrök” azt is elérték, hogy alaposan megnőtt a német lakosság ingerküszöbe. A minap például Németországban egy vonaton több embert is megkéselt egy migráns. Közép-Európában ez címlapos történet lenne. Odaát viszont ma már csak egy kis hír.

Németország már megadta magát.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Kínos csend

ĀEgy magát szakmailag komolyan vevő kritikus nem engedheti meg magának azt, hogy hazudjon olyanról, ami még egy laikusnak is egyértelmű, hogy rendben van

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Hatezer megawattos böszmeség

ĀAnnak, hogy a világ vezetői nem tesznek semmit, sok oka lehet, az egyik, hogy a gazdaság felszámolása nélkül nem is lehetne