Rácz Zsófia

Vélemény és vita

Mit kaptunk Glasgow-ban?

Ezen a héten kezdődött és egészen november 12-ig tart az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) éghajlatváltozásról szóló csúcstalálkozója a skóciai Glasgow-ban, amelyen Magyarország is képviselteti magát

Az Egyesült Királyság kormányának szervezésében – és az Olasz Köztársaság támogatásával – idén huszonhatodik alkalommal rendezik meg a Conference of the Partiest (COP26), azaz a Szerződéses Felek 26. Konferenciáját. Az évenkénti találkozó alapja a hazánk által 1994-ben aláírt ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény.

A 2021-es találkozón a részt vevő nemzetállamok képviselői arról tanácskoznak – vagy éppen vitatkoznak –, hogy hogyan tudjuk megakadályozni, hogy a világszintű felmelegedés mértéke ne haladja meg 1,5 Celsius-fokkal az iparosodásunk előtt mért értéket. E cél teljesítése érdekében – mint azt már az elmúlt években is sokan hangoztatták – jelentős változtatásokra van szükség az építkezések, a szállítmányozás, a földhasználat és energiafogyasztás, valamint a városok működtetése területén. Egyidejűleg azonban ügyelnünk kell arra, hogy az ezen változtatásokból fakadó terheket kölcsönösen viseljük, és ne a legszegényebb polgártársaink vállát nyomják.

Nem véletlen, hogy az idei klímacsúcson jelentette be Áder János köztársasági elnök úr, hogy Magyarország 2050-re klímasemleges lesz. Ehhez a nemes célkitűzéshez a szén-dioxid-kibocsátásunkat jelentősen csökkentenünk kell. Ugyanakkor azt is fontos megértenünk, hogy nem csak globális szinten kell felelősséget vállalnunk, hanem egyéni, közösségi és nemzeti szinten egyaránt.

Célkitűzésünket és intézkedéseinket figyelembe véve, a Magyarországot képviselő delegáció – amelynek én is mint fiatalokért felelős helyettes államtitkár tagja lehetek – emelt fővel jelenhet meg e rangos nemzetközi csúcstalálkozón. Kimondhatjuk: Magyarország élen jár a teremtésvédelmi célú jogalkotásban és környezetvédelmi cselekvésben. A tények magukért beszélnek. Az egyik nemzetközileg meghatározó elemzőcég – a KPMG – 103 mutató vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy hazánk a világ 15 azon országa között van, amelyek a legtöbb intézkedést igyekeznek megtenni a szén-dioxid-­kibocsátás csökkentése érdekében.

A KPMG Net Zero Readiness Index címet viselő tanulmánya szerint „Magyarország összesítésben elért 13. helyezése komoly erőfeszítések eredményeként jöhetett létre, és igazán elismerést érdemel”. Ezenfelül a KPMG környezetvédelmi szakértői szerint azon öt országok egyike is vagyunk, „akik maximális pontszámot értek el a jogalkotás szintű intézkedések területén”. Ezáltal Magyarország a fenntarthatóság zászlóshajójaként olyan országoknál teljesít jobban, mint Ausztrália, Szingapúr vagy az Amerikai Egyesült Államok!

Mindezen remek mutatók és elismerő nemzetközi visszajelzések mellett azonban alá kell húznunk, hogy – ahogy Áder János köztársasági elnök úr fogalmazott megnyitó beszédében – „a tudomány eredményei és a természet jelzései egyértelműek, cselekednünk kell”. Ezért is külön megtiszteltetés számomra, hogy a magyar fiatalok hangját és véleményét ezen a fórumon is képviselhetem, és megoszthatom más országok delegáltjaival, hiszen mi vagyunk az a generáció, amelyik érzi és érti a felelősségét és feladatát a fenntarthatóságért vívott küzdelemben.

A tények is azt igazolják vissza, hogy nemzedékünk elköteleződése a környezetvédelem ügye mellett egyértelmű. Például, amikor a legutóbbi, 2018-as Európai Ifjúsági Eurobarométer keretében megkérdeztek minket, 15 és 30 év közötti magyar fiatalokat arról, hogy mik legyenek az Európai Unió prioritásai, a többségünk (54%) azt válaszolta, hogy „a környezet védelme és az éghajlatváltozás elleni erőfeszítések”. Ezzel szemben összeurópai szinten az Európai Unió fiatal­jainak csak 50%-a értett egyet ezen állítással.

A magyar fiatalok képviselete azért rendkívül megtisztelő és felelősségteljes feladat e téren, mert mi vagyunk az utolsó generáció, amely még tehet a klímaváltozás ellen! Alapvetően a mi nemzedékünket fogja a legsúlyosabban és hosszú távon is érinteni az éghajlatváltozás. Mégis nekünk, mai fiataloknak kell a legkevésbé magyarázni, hogy mit jelent a környezetünk védelme, hogy miért is olyan fontos a fenntartható életmód kialakítása.

Számunkra nem az a kérdés, hogy kell-e cselekednünk, hanem az, hogy miként tudunk a legtöbbet tenni a szívügyünkért. A magyar fiatalok elkötelezettek teremtett környezetünk védelme mellett. Ezt igazolja a nagy mintás Magyar fiatalok 2020 kutatásunk is, amely szerint a környezetvédelem az önkéntes tevékenységi területeink közül az egyik legnépszerűbb, ugyanis a 15–29 éves fiatal önkéntesek körében a legtöbben (25%) a környezetvédelemmel kapcsolatos területeken voltak kezdeményezők.

Az idei klímacsúcs egyik tematikus napja (november 5.) a fiatalokról szólt, nem csak fiataloknak. Ennek keretében egy világszintű ifjúsági nyilatkozatot fogalmazunk meg, ami a magyar fiatalok álláspontját is tükrözi. Hiszen gondoljunk bele abba, hogy akik hozzám hasonlóan a mostani COP26-on még fiatalként vesznek részt, azok várhatóan a COP46-nak szintúgy résztvevői, sőt remélhetőleg szervezői lesznek. Megfontolandó tehát, hogy már most, ne csak passzív megfigyelőként, hanem aktív résztvevőként tekintsenek a döntéshozók ránk, fiatalokra, ahogyan teszi ezt a Magyar Kormány az ENSZ Ifjúsági Küldöttünk és jómagam bevonásával.

Az idei COP-ot –a korábbiakhoz hasonlóan – számos kritika érte, amelyeknek egy része jogos, ezek mellett sem mehetünk el szó nélkül. Határozottan nem könnyíti meg a téma népszerűsítését és az arról való párbeszédet az, amikor néhányan úgy döntenek, hogy magánrepülőgéppel érkeznek egy fenntartható fejlődéssel foglalko­zó konferenciára, hogy utána hosszasan beszéljenek arról, hogy a károsanyag-kibocsátás rossz… A képmutatás sajnos itt is felüti olykor a fejét, ez azonban nem lehet ok az általánosításra.

Mindig lesznek olyanok, akik csak tessék-lássék motivációból vesznek részt az ilyen eseményeken, hogy elmondhassák, hogy bizony ők is itt voltak. Fontos azonban tisztán látnunk: a COP-on nem mindenki egy elvakult idealista, aki azt hiszi, hogy ő megmenti a világot azzal, ha pár napot eltölt egy klímacsúcson. Ne úgy tekintsünk a COP-ra, mint egy elit klubra, ahová be kell lépnie mindenkinek, aki szeretne tenni a környezetvédelemért. A COP egy lehetőség arra, hogy akit érdekel ez a téma, az tanuljon, új ismeretségekre tegyen szert, és a megszerzett tudást és jó gyakorlatokat hazavigye magával.

A munka érdemi része ugyanis nem a konferencia helyszínén történik, hanem akkor, amikor hazamegyünk, és a konferencián megszerzett értékes tudást és tapasztalatot átültetjük a gyakorlatba. Itt dől el, hogy tudunk-e valós változást elérni közvetlen környezetünkben, az otthonunkban, az iskolánkban vagy a munkahelyünkön. Mert mi, a jövő generációja, felelősséget akarunk vállalni és vállalunk is, hogy fenntartható módon éljünk, és majd gyermekeinket és uno­káinkat is erre tanítsuk. 

(A szerző fiatalokért felelős helyettes államtitkár)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Meglepetések

ĀAmiről írok, erdélyi emlék. Arról árulkodik, hogy néha a lovak is tudnak meglepetést okozni. A meglepetés ugyanis rejtőzködő. Ám ahogy Szabó Lőrinc versében áll: „Van tömör-édes, mint a méz, / van lángvető csipkebokor.”

Domonkos László

Domonkos László

Wir schaffen das

ĀAki nem beszél németül, 2015–2016 körül az is megtanulta egy német tőmondat, a „Wir schaffen das” jelentését: megcsináljuk