Halállista

Márpedig ezt tette a német állami TV egyik felkapott, magát komikusnak tartó, szélsőbalos nézeteiről ismert propagandistája, Jan Böhmermann. A bohóc olyan színvonaltalanul küzd, többek között a közlekedési dugók ellen, hogy még Karácsony Gergelyt is alulmúlja.

A „sztár” fellépéseit a mostanság divatos aberrált eszmék – progresszivitás, woke, antifa, gender és a többi – kifejtésére használja. Böhmermann azonban nem áll meg az elméletnél, mert egy úgynevezett halállistát állított össze, amelyen neki nem tetsző személyek nevei állnak, és akiket a képernyő nyilvánossága előtt fenyeget meg.

„Öljétek meg a disznókat”, ez a felhívás áll a német antifahálózat halállistája – mert nekik is vannak nem tetsző személyek – bevezetőjében, majd aztán ötvenhárom, az Alternatívát Németországnak (AfD) bevándorlásellenes politikusa neve és címe következik. A listagyártás a szélsőséges neoliberális és neomarxista eszméket vallóknak a megfélemlítés egyik eszközévé, amolyan kötelező házi feladatává vált.

Ezekre a listákra azok kerülnek, akik valamilyen módon nyilvánosan ellent mertek mondani a most távozó Angela Merkel kancellár és elitje valamilyen döntésének. A klímapolitikának, a tömeges bevándorlásnak, a koronavírus-járvány kezelésének, az eladósodásnak a bírálóit bélyegzik meg mint fasisztákat, nacionalistákat, rasszistákat. Ma már ott tartunk, hogy megadták ellenük a kilövési parancsot, ha most ezt még nem is hajtják végre.

A mindenfajta zűrzavaros eszméből összegyúrt ideo­lógiai katyvasz azonban csak a „fedősztori”. Való­jában csak arra szolgál, hogy paravánt húzzon a neoliberális–neomarxista elmélet gyakorlati megvalósítása elé, eltakarja annak lényegét, egy internacio­nalista, nemi és nemzeti identitását elvesztett, összemixelt, vegyes népesség kialakításának éppen most történő globális végrehajtását.

A módszereket a bolsevizmustól és a nácizmustól kölcsönvett eszközökkel végzik. Ennek egyik eleme a listázás, amely a szakmai kirekesztésnek, a kiközösítésnek, az egzisztencia elvesztésének, a társadalom perifériájára való kiszorításnak az első kézzelfogható jele.

Mindez persze még nem a folyamat vége, ugyanis jelenleg is zajlik Drezdában egy szélsőbaloldali banda ellen per, mivel a progresszívek csapata több, általuk nácinak tartott személyt vert össze úgy, hogy azok életveszélyes sérüléseket szenvedtek.

A német társadalom toronymagas tűrésküszöbét látva Günter Grass regénye, A bádogdob filmváltozatának egyik epizódjelenete jut az ember eszébe. Danzig utcáján a ’20-as évek végén egy tucat barnainges masírozik, miközben az egyik ház ablakból kigúnyolják őket. Nem vették komolyan a leselkedő veszélyt, talán azért nem, mert a ház lakói hamis biztonságérzetbe ringatták magukat. Így volt kényelmesebb. Minthogy manapság nyugaton még mindig ott tartanak, hogy a szemhunyás, a félrenézés, az elvártnak megfelelő viselkedésforma a kényelmes. A dolgok odáig jutottak, hogy a baloldal ellenségeinek kikiáltottak autóinak felgyújtása, családjaik fenyegetése bocsánatos bűnnek számít.

A mostani német választások eredménye nem sok jót ígér, mert előrevetíti egy bal–zöld–liberális kormánykoalíció megalakulását. Ezzel együtt egy ideológiai ámokfutás rémképét is. A magyar baloldal pedig hűen követi a nagy testvért, mert börtönnel, meghurcolással fenyegeti a jobboldalt, ha a jövőre esedékes választásokon hatalomra kerülne.

Lehet, hogy van már magyar halállista is?

(A szerző lapszerkesztő)