Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Segítség, valóság

Amióta napvilágra került a hír, hogy Elk*rtuk címmel film készül Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi hazugságbeszédének kiszivárogtatásáról és az azt követő eseményekről, meg-megújulóan megy a hirig az első politikai thriller körül

álláspont

A legelső minősítés, ami még azelőtt általánossá vált a baloldali sajtóban, hogy bárki bármilyen konkrét információval rendelkezett volna a filmről, a propaganda volt.

(Természetesen, mondhatnám rezignáltan, úgy vagyunk itt már egy ideje, hogy propagandának kiáltatik ki minden, ami nem illeszkedik a baloldal valóságmeghajlítási narratívájába.) Utána következett a mögöttünk hagyott harminc évben oly sokszor megtapasztalt műsor, a filmben részt vevők vegzálása, fenyegetése, megbélyegzése, majd a vetítés lapító, mismásoló akadályozása.

Ugyan nyilatkozott a rendező, Keith English, elmondta, hogy ez a mozi a hatalomról, az elért pozíció megtartásának akarásáról, az azért vállalt, elkövetett cselekedetekről, illetve a nyomukban járó, az egész közösségre kiható következményekről szól, de szavai annyit értek, mint egy marék homok a sivatagban. Kálomista Gábor producernek a forgalmazás anomáliáit szóvá tevő felvetéseit pedig simán hisztériának címkézték. Most meg azt olvasom, hogy Nick Thorpe, a BBC Magyarország-szakértője azt írja a BBC News oldalán: „A film premierjének október 21-i időzítése elsősorban Orbán Viktornak kedvez.”

Itt talán érdemes feltenni a kérdést: mi van?

Minden kulturális produktum esetében nyilvánvalóan felvetődő kérdés, hogy a tárgyát és minden egyéb körülményt figyelembe véve létrehozható-e érvényes mű, de erre a választ egyedül az alkotó(k)nak kell megadniuk, még mielőtt elkezdi(k), s később arról, hogy sikerült-e, majd dönt a közönség.

Ebben az esetben azonban nem csak erről van szó. Értem a tartást attól, hogy a félmúltunk történései kikerüljenek a napi történéseket taglaló sajtó- és a politikai csatározások keretein, hogy a kultúra dimenziójába kerüljenek, hiszen ha valóban érvényes alkotások szól(ná)nak róluk, akkor sokkal nehezebben es(né)nek az emlékezetvesztés áldozatául.

Az Elk*rtuk – noha még mindig nem tudunk róla semmi igazán lényegeset – most éppen azzal kecsegtet vagy fenyeget, hogy Gyurcsány Ferenc tizenöt évvel ezelőtti, a rendszerváltoztatás utáni magyar demokráciát morális válságba sodró ténykedése kicsúszik a mind ez idáig gondosan karbantartott kontroll alól, lefoszolhatnak róla a „bátor szembenézés”, a „retorika csúcsa”, a „szenvedélyes igazságbeszéd” típusú átszínező címkék.

De tarthatatlanná válhat a „ne térjünk vissza a múlt vitáihoz” jelenkori, a baloldali összeborulás általi szőnyeg alá söprése is. Azzá válhat a szélesebb nyilvánosságban, a hitalapú buborékokon túl is, ami a csalárd magyarázkodások és ferdítések alatt mindig is volt: skandalummá. S akkor nem lesz megkerülhető a beszéd róla meg arról, hogyan jutottunk odáig, mi és miért következett utána. Szóval értem az eltemetési, jelentéktelenítési igyekezetet.  

Visszatérve a Nick Thorpe által írt cikkre: a bemutató időzítése mi más is lehetne, mint az események és az 1956-os forradalom évfordulója körüli napok. Ha ez elsősorban Orbán Viktornak kedvez, az azért van, mert a mindannyiunk által átélt valóság kedvez a miniszterelnöknek. Az események előidézője és legfőbb mozgatója ugyanis nemcsak hogy nem tűnt el a magyar közéletből, hanem éppen a baloldali összeborulás szürke eminenciása.

A BBC szakértője le is írja: „Dobrev Klára a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felesége, továbbá saját felmenői aktív részesei voltak a kommunista történelemnek.” Ő az egyik miniszterelnökjelölt-jelölt. „Kell még valami mondanom, Ildikó?”

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A Márki-Zay-faktor

ĀMire ez a nagy kakaskodás a baloldalon? Összefognak, mégis veszekednek? Valódi versenyt rendeznek? Ugyan, dehogy!

Rab Irén

Rab Irén

Ellenzéki nemzeti minimum

ĀKarácsony nemcsak választóit, hanem az őt jelölő pártokat is cserbenhagyta valamilyen, egyszer majd kiderülő alkuért cserébe