Független, alternatív médiában találhatók csak az ellenzék pártjai – ezt nyilatkozta a Euronewsnak Gwendoline Delbos-Corfield, az Európai Parlament LIBE bizottságának Budapesten járt küldöttségét vezető képviselő, és ebből szerinte az következik, hogy nem lehet tisztességes jövőre a választás Magyarországon. Az ember egyre rezignáltabbá válik, ahogy szembesül az európai baloldal hazánkkal kapcsolatos újabb és újabb helyzetleírásaival. Legszívesebben legyintene, de hát itt ránézésre komoly szervezetek komoly megnyilatkozásairól lenne szó, nem árt kicsit elgondolkodni rajtuk.
Nézzük az éppen aktuálisat: Népszava (alapítási éve: 1877), Élet és Irodalom (1957), Heti Világgazdaság (1979), Magyar Narancs (1989), 168 Óra (1989), hogy csak a nyomtatott újságok piacán jelen lévő, harminc évnél régebben létező, a mindenkori jobboldali kormányokkal nem éppen barátságos lapok közül vegyünk számba párat (és ne beszéljünk az újabban alakultakról, az egyéb írott és elektronikus médiáról vagy a közpénzből finanszírozott budapesti kerületi lapokról etc.). Ez lenne a francia EP-képviselő szerint a magyarországi alternatív média.
Vajon mire gondolhatott? Nyilván nem arra, hogy egy plurális médiatérben minden médium alternatívát, választási lehetőséget jelent, inkább a baloldali sajtó és ezzel paralel az ellenzék úgymond szörnyen sanyarú helyzetét, kiszorítottságát próbálta sokadszorra is sulykolni. Utóbbiról elég annyi, hogy vetélytársa szerint a főpolgármester ötszázmilliót költött az előválasztási kampányára, előbbiről mindenki, aki kicsit is tisztában van a magyar nyilvánossággal, pontosan tudja, úgy hazugság, ahogy van.
Csak azok hiszik el, akik több mint tíz éve fújják ezt a véleménybuborékot (brüsszeli, strasbourgi üres címlapokkal és egyéb performanszokkal színesítve), akiknek indulataik szabadon engedésére vagy éppen a múlttal való szembenézés elkerülésére, felelősségük elhárítására kényelmes és támogató teret nyújt ez a buborék.
Szintén hazánkkal foglalkozott nemrég Daron Acemoglu, az amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT) közgazdásza, aki azt írta, az uniónak meg kellene szüntetnie Magyarország tagságát. Elősorakoztatta az untig ismert mantrát a halálos sebet kapott demokráciától a sajtószabadság hiányáig, tette ezt a Project Syndicate oldalán, amelyik a demokrácia és sajtószabadság iránti mélységes mély elkötelezettségéről tanúbizonyságot téve nem közölte a magyar miniszterelnök válaszát egy őt támadó Soros-cikkre.
Nehéz higgadtnak maradni ilyen véleményt olvasva, különösen ha amerikai közgazdász írja. Nem csak azért, mert láthatóan nemhogy összetettségében, történetiségében nincs fogalma arról a helyzetről, amiről éppen véleményt nyilvánít, de nagy vonalakban sem, és gyanítható, nem is érdekli igazán. Hanem azért is, mert egy olyan szakma képviselőjének, amelyik legnagyobb egyéniségeinek a 2008-as válságban játszott szerepéről a Bennfentesek című dokumentumfilm fest egészen lesújtó képet, illene óvatosan bánni a minősítésekkel.
Azt eddig is tudtuk, hogy az amerikai pénzügyi ipar profitéhsége fújta nagyra azt a buborékot, amelynek kipukkanása aztán országokat, emberek tömegét vitte földre, de most először szembesülhetett a gyanútlan néző azzal, hogy a közgazdászok krémje hogyan segédkezett tanácsadóként a lehetőség megteremtésében, minden elképzelhető fék és ellenőrzés leépítésében. Sőt láthatja azt is, mennyire nem érdekli őket a tetteik következménye.
Nem a magyar baloldali média alternatív, hanem a Gwendoline Delbos-Corfield és a Daron Acemoglu által megfogalmazottak jelentenek alternatív valóságot. Buboréknak is mondhatjuk, nagyra fúvódik még jövő tavaszig.
(A szerző lapszerkesztő)
