Korlátlanul

A tagadás, a nincs, a semmi ideológiája. Bátran használhatjuk a múlt időt, hiszen a Közép-Európán túli világ már régen vergődik, már hosszú idő óta még csak árnyéka sem önmagának, hiszen ahhoz valaminek kellene lennie. Ott, ahol ma már lassan csak a közép-európai országok képviselik és védelmezik a valódi európai értékeket, mindannyiunknak észnél kell lennünk, mert a liberálnáci újmarxizmus kíméletlenül bedarálhat minket is.

A magát kizárólagos világirányítónak beállító liberális mainstreamben ott van minden eddigi totalitárius diktatúra. A szabadság–testvériség–egyenlőség százmilliók vérébe mártott zászlajával hadonászó Nyugat most, a mi jelenünkben éppen a maga végletesen és végzetesen balra csúszott Brüsszelével, talán kimondhatjuk: minden eddiginél gyilkosabb veszélyt jelent. Az új nemzetköziség szószólói úgy pusztítanak, ahogy előttük még a nagynak kikiáltott francia forradalom pribékjei sem, és vadásznák le a normális élet védelmezőit.

Több száz millió ember életéről van szó. A civilizációnkat eddig éltető hagyományos emberi közösségek, a családok, a nemzetek szétrombolása által akarják ránk erőltetni tébolyult társadalmi berendezkedésüket. A bátran degeneráltnak minősíthető szerkezet lényege, hogy mindenki mindig mindenben szabad. Az élet egyik szegletében sincs korlát, engedelmes fogyasztókká bódított emberegyedek masíroznak a fogyasztás templomaiba, a plázákba, kereskedelmi tévék reklámjai diktálják, hogy éppen akkor mit kell megvásárolni, hogyan kell öltözködni, közlekedni, szórakozni.

Az európai egyesült államokat egyre erőszakosabban követelők álszent módon szépelegnek. Például klímavédelmi harcba kezdenek. Azt sulykolják, hogy a villanyautózás megmenti szeretett Földünket, mert nem termel annyi káros anyagot, mint a hagyományos járművek. Ez kétségtelenül így van, ám amíg elkészítik ezeket, az akkumulátoraikhoz használt anyagok kitermelése sokszorosan nagyobb környezeti károkat okoz.

Úgynevezett életvédők, de brutális kegyetlenséggel gyakorolják az abortuszt és az eutanáziát, amikor pedig a koronavírus-járvány szedi százezerszámra áldozatait, tüntetnek a védőoltások és a korlátlan szabadságjogaikat korlátozó, életvédő rendelkezések ellen.

Világfájdalmas és dögunalmas – nem mellesleg érthetetlen – fogalmazásokat tesznek közzé, az előbbiekből adódóan szinte sosem lehet tudni, hogy ezek miről is szólnak, ezt művészetnek, irodalomnak minősítik, aki meg nem rajong értük, azt lehülyézik. Levidékizik, lemucsaizzák. A kultúra és a művészet minden szegmensében ott van ez az értékromboló idiotizmus, a műtárgynak minősített piszoár, a vizelettel teli bilibe állított kereszt és a gondosan megterített asztal tányérjaira elhelyezett emberi ürülék.

A tagadásra és az önzésre, a másik ember semmibe vételére építő liberális szellemi és fizikai szennyáradat tehát mindenhol ott van. A petyhüdt Nyugat magára húzta – lehet, önkéntelen bűntudatból – egykori gyarmatai, a nem keresztény országok menekülthadát, mindezt látszólag jóemberkedésből, ám valójában saját kényelme kiszolgálására. Hiszen a gőgösen éntudatos liberális ember nem dolgozik, nem szül gyereket, nem neveli fel, az esetleg lemondást követelne, gátolná a korlátlan fogyasztásban, és egyébként is, az ő hiperliberális eszével és testével senki nem rendelkezhet.

Szerencsére mi, magyarok még jól tudjuk, kik vagyunk és mit akarunk. Férfiak és nők, és csak azért is vannak-lesznek gyerekeink.

(A szerző vezető szerkesztő)