Engedély az alkotmányos rend felfüggesztésére

Értelmezésük szerint ugyanis ha most nincs rendben a jogállamiság, akkor egy kormányváltás után megmagyarázható lenne az alkotmányos rend felfüggesztése.

A kitűnő szállodai körülmények, illetve a remek ételek és finom borok mellett azért maradt elég idő a Magyarország elleni politikai boszorkányüldözés végrehajtására is. Az ítélet ugyanis már régen megszületett, ám a szerepet végig kellett játszani. Mégse tűnjön inkvizíciós fellépésnek az, hogy a LIBE-bizottság megint elítélően fog nyilatkozni a magyar jogállamiság állapotáról úgy, hogy csupán politikai vádakat tudnak az állítások mögé tenni.

Miközben Donáth Anna iránymutatása szerint találkoztak többek között ellenzéki vezetőkkel is, akkor vajon miért nem kérdeztek rá arra, hogy mégis ők hogyan gondolják – egy esetleges választási győzelem után – „ideiglenesen” és „kreatív” módszerekkel felfüggeszteni a jogállamiságot? Persze, értjük mi, nem vagyunk naivak! A jogállamisági jelentés egyik célja pontosan az, hogy szabad kezet adjon a magyar baloldalnak.

Hogy legitimálja azokat az antidemokratikus ígéreteket, miszerint egy esetleges kormányváltás után fel kell függeszteni a demokráciát. Ahogy a baloldal remélte és kérte: a LIBE-bizottság ajánlása alapot fog teremteni a jogállamiság felfüggesztésének ígéretéhez. Ugyanis, ha azt állapítják meg, hogy továbbra sincs rendben a magyar demokrácia, akkor a magyar baloldal – egy ellenzéki győzelem után – kényelmesen, Brüsszel támogatásával tud nekikezdeni az alkotmányos rend felfüggesztéséhez.

A delegációt egyébként az a Gwendoline Delbos-Corfield vezette, akit francia zöldpolitikusként Judith Sargentini jelentéstevő utódjának neveztek ki, de rajta kívül LMBTQ-aktivisták és migránspárti politikusok is részt vettek a küldöttségben. Pikáns, hogy az egyetlen magyarországi tag Donáth Anna volt, aki rendszeresen a hazánknak járó uniós források felfüggesztését követeli. Arra a kérdésre, hogy vajon „pártatlanul” részt vehet-e egy ellenzéki képviselő a delegáció munkájában, az elnök asszony cinikusan csak annyit válaszolt: nincs olyan jogszabály, ami tiltaná.

A delegációt Varga Judit igazságügyi miniszter fogadta, majd az uniós képviselők találkoztak a tudományos élet és a művészvilág meghatározó személyei után kormánypárti és ellenzéki politikusokkal is. Persze szelektáltan hallották meg, amit mondtak nekik. Talán a legérdekesebb az volt, amikor Karácsony Gergellyel beszélgettek a magyar helyzetről.

A főpolgármester ugyanis többek között az önkormányzatok állítólagos „kivéreztetéséről”, illetve az EU-s forrásokból való kizárásáról, „az egykor független, szakmai intézmények megszállásáról”, valamint „az egyes társadalmi csoportok elleni gyűlöletkampányokról” panaszkodott a bizottságnak. Ezek után a delegáció elnöke kijelentette, hogy nyilvánvalóan tovább romlott a helyzet.

Vajon a delegáció miért nem kérdezte meg Karácsony Gergelytől, hogy mit ért azon az ellenzék, hogy az Alaptörvény illegitim? Hogy egy esetleges választási győzelem után a kétharmados törvényeket akár feles többséggel is visszavonnák? De talán arra kellett volna még inkább rákérdezni, hogy milyen alapon ígérte az első miniszterelnökjelölt-jelölti vitán meg azt, hogy akire ő rámutat, és „Fidesz-közelinek” nevezi meg, annak befagyasztják a bankszámláját?

Persze költői a kérdés. Hisz az egész jogállamisági vizsgálat csak a kormánybuktatást próbálja elősegíteni, az ítélet már jó előre megszületett, a mostani meghallgatás nem volt más, mint színjáték – így összegezte Schmidt Mária, a LIBE-bizottság – a sajtó teljes kizárásával megtartott –meghallgatását.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója kikérte magának és az országnak a vádakat. Elmondta, hogy a gyermekvédelmi törvényről annak ellenére nem tettek fel kérdéseket, hogy elvileg ennek a vizsgálatára érkeztek. „Nekik az a céljuk, hogy lealibizzék a már kész ítéletet, nyilvánvalóan politikai támadás alatt állunk, és mindent el akarnak követni annak érdekében, hogy azok az emberek, akik részben az ő szövetségeseik, részben az ő kitartottjaik nyerjék meg a választásokat.”

Tehát megint ugyanott vagyunk, mint az elmúlt tizenkét évben újra és újra. A baloldali ellenzék külföldön, külföldi segítséggel akarja megnyerni a magyar választásokat. Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni! Ó, dehogynem, főleg ha mély mocsárról és az ellenzékről van szó.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)