Gyurcsány és a bűnbocsánat

A nagy megbocsátások korát éljük. Az ellenzéki előválasztásoknak nevezett forgatókönyv szerint megtervezett baloldali csapatszemle ma már jól láthatóan nem csupán a mozgósítás miatt lett kitalálva, hanem azért, hogy a DK-sok nyilvánosan rehabilitálják az antiszemita, rasszista, homofób jobbikos politikusokat, illetve vice versa: felmentést adjanak Gyurcsány Ferencnek az általa elkövetett bűnök alól. Morálisan mindkettő megkérdőjelezhető, de talán a Jobbik magatartása a legocsmányabb.

A Jobbik genezise maga Gyurcsány Ferenc volt, a forrás pedig a 2006-os állami erőszak, ma pedig a Jobbik vezetői rehabilitálják a volt miniszterelnököt, megbocsátva ez-zel neki a rendőrattakot. Szégyen és gyalázat, több tiszteletet érdemeltek volna a párttagok, a szimpatizánsok, az ellenzéki választópolgárok! De az egész ország is, hisz nekik köszönhetjük, hogy a Gyurcsány-show folytatódik.

Az elmúlt hónapokban azt láttuk, hogy az ellenzéki pártok céljai között valódi vita nincs. A fegyelmezetlenség miatt kisebb-nagyobb személyi ellentétek kialakultak ugyan, de az előzetes ígéretek szerint ennek eldöntését végül nem a szavazópolgárokra bízták. Inkább kötöttek háttéralkukat, léptettek vissza egymás javára jelölteket, vagy pártelnöki szinten helyeztek nyomást egy-egy túlbuzgó indulni szándékozóra.

Azután kamuvitákat tartottak. Habár egy tucatnyi helyen még ezt sem tudták megszervezni, hisz „egyjelölti verseny” alakult ki. A többi helyen pedig „erős” jelölt mellett gyenge, ismeretlen vagy éppen helyileg nem beágyazott „ellenjelöltek” álltak fel a valódi, előre kiválasztott „győztesek” mellé – álversenyt hirdetve ezzel.

Az áldemokratikus „megmérettetés” értelme – még ha nevetséges is volt egy-két körzetben – másról sem szólt csak a mozgósításról, illetve hasznosnak vélték arra, hogy csapatszemlét tartsanak, és idejekorán bemutassák a leendő közös jelöltjeiket. Szemernyi kétség ne legyen senkiben: amikor úgy tűnt, hogy tényleg valódi a küzdelem, hogy két „erős” jelölt „feszült” egymásnak, már előre lezsírozták a „vesztes” kárpótlását.

Így ne lepődjünk meg nagyon, ha egy-egy országos ismertségű politikus végül nem tud egyéniben indulni, de fel fog tűnni az országos listán vagy az összefogás valamilyen jól tejelő pozíciójában. (Lásd: Kálmán Olgát, aki a főpolgármester-jelölt-jelölti verseny után végül Karácsony Gergely hivatalában kapott állást, luxusfizetéssel!)

És még egy fontos dolog. Gyomorforgató volt azt is látni, amikor valamiféle etikai egyezségre meg a „feddhetetlenségi nyilatkozatra” utalva lőtték ki egymás túlbuzgó jelöltjeit egy-egy helyen az ellenzéki pártok, és volt olyan is, hogy valakinél helyben elszakadt a cérna, vagy éppen a csalódott induló lépett ki a nyilvánosság elé, az minden volt, csak demokratikus előválasztás nem. Ezeken a helyeken is több tiszteletet kellett volna adniuk azoknak a választópolgároknak, akiket gátlástalan módon átvertek.

Ami viszont az álverseny, a mozgósítás és az előkampány mellett fontos jelenség volt, az az egykor egymástól távol álló, morálisan megkérdőjelezhető politikai múlt rehabilitálása. A Jobbik érkezett a legtávolabbról, de a politikai munkát ügyesen elvégezték, a Jobbik megmaradt (vagy a baloldalon újratermelődött) vezetői megmentették önmagukat, parlamenti állásuk – bárhogy is végződik a választás – biztosítva van. Ehhez viszont fel kellett menteni Gyurcsány Ferencet a 2006-os rendőrterror politikai felelőssége alól. Megtették.

Amikor arról beszélünk, hogy Gyurcsánynak (és a többi balliberális politikusnak) be kellett fognia az orrát, miközben kezet fogott Jakab Péterrel, akkor elfelejtkezünk arról, hogy bizony a jobbikosoknak is jól meg kellett hajlítaniuk a gerincüket. Vastag bőr kellett hozzá, de megtörtént: a Jobbik Gyurcsány antitéziséből átvedlett Gyurcsány szövetségesévé, és felmentette őt minden múltbéli bűne alól, rehabilitálva ezzel a 2006-os rendőrattak politikai felelősét.

Gyurcsány Ferenc volt, megint van és úgy tűnik, lesz is – köszönhetően a totális ellenzéki összefogásnak és az összefogást legitimáló, előválasztásnak nevezett komédiának. Ezzel a tudattal kell az ellenzéki összefogásban résztvevő politikusoknak minden este álomra hajtaniuk a fejüket. A rendőrterror politikai felelőse még a közéletben van, sőt vezető szerepet tölt be a baloldalon, egyszerűen azért, mert politikai értelemben rehabilitálták. A baloldalon. A Jobbik is.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)