Az alkotmány napján

Ez a kérdés merülhet fel többekben Mitt Romney amerikai republikánus szenátor elképesztő szavai hallatán, amelyekben szemrehányást tesz Tucker Carlson újságírónak, amiért augusztusban hazánkba látogatott, hogy meggyőződhessen arról, hogyan is tapossuk sárba a demokráciát, és a társadalom 0,023 százalékát kitevő csoportok jogait.

Persze Romney nem azt fájlalta, hogy Carlson a szabad sajtó számára pokolként kikiáltott Magyarországon tényfeltáró úton járt, hanem hogy ezt a poklot nem sikerült megtalálnia. Ehelyett egy szabad nemzettel szembesülhetett, ahol nemcsak hogy bármelyik önjelölt újságíró kényére-kedvére nácizhatja a miniszterelnököt, és hamis kémszoftvertörténeteket költhet minden következmény nélkül, hanem uram bocsá’, olyan pluralizmust talált, amelyet esetleg az Egyesült Államok is felidézhetne a nem is olyan régi múltjából.

Bátor szenátorunk, volt republikánus elnökjelölt az amerikai alkotmány napján egy egyetemi ultrabaloldali közönség előtt orbánozott, nyilván biztosra akart menni. Úgy fogalmazott, a magyar miniszterelnök cenzúrázza a sajtót, figyelmen kívül hagyja a választásokon kifejezett népakaratot, és Romney szerint mi az egyik legkevésbé szabad ország vagyunk. „Magyarország mint példa Amerika számára?” – vetette oda hetykén. De az egyetemi hallgatóság szemében gyűlő könnyek és átéléstől összeszoruló torkok nem elégítették ki. Az alkotmány iránt érzett tiszteletből rúgott még egy jót a januári Capitolium ostromának részvevőin is, akik közül, mint ismeretes, nem mindenki élte túl az amerikai szólásszabadság adta előjogokat, az amerikai Gyurcsányok éles lövedéket használnak.

Azért próbáljunk elgondolkodni Romney bírálatain, elvégre is egy hasonelvű, konzervatív politikusról van szó. Teljesen igaza van abban, hogy mi nem vagyunk olyan szabad ország, mint amilyen, mondjuk, Biden elnök Amerikája. Nálunk nem szabad százezer számra ki-be sétálni kábítószerrel megtömött hátizsákokkal a déli határainkon, és nem szabad városrészeket felgyújtani, hogy ezzel évszázadokkal ezelőtt elkövetett jogsértésekért vegyünk elégtételt. Nem szabad a rendőröket téglával megdobálni, mert nem hagyják békén a munkába siető tisztességes drogdílereket. Nem szabad zsidó polgárok ellen országos hajtóvadászatot indítani, amikor a palesztinok és izraeliek megint egymást csépelik, mint az történt vagy fél tucat amerikai városban.

Sőt, már több mint egy évtizede, amióta ez a kétharmados diktatúra van, nálunk tilos a tüntetőkre lőni is. Ó és kifejezetten tilos iskolákba tündérszárnyakba és tűsarkú cipőkbe öltözött férfiakat engedni, hogy azok reklámozzák a gyerkőcöknek, milyen menő dolog másik nemi szervet operáltatni magunkra. Nálunk a fehér gyerekeknek azt sem szabad tanítani, hogy mocskos értéktelen elnyomók, és fogadják el azt, hogy vannak bizonyos „etikai érvek amellett, hogy öngyilkosságot kövessenek el”, mint azt hirdette egy előadó az egyik felvilágosult amerikai katolikus (!) egyetemen. A mi kis dunai diktatúránkban még csak ki sem dobhatsz valakit állásából azért, mert szivárványos kitűző helyett keresztet hord a nyakában.

Ettől függetlenül biztosítani szeretném a szenátor elvtársat, de a Fehér Házban botorkáló cowboy-csizmás Brezsnyevet is arról, hogy egyesek már dolgoznak hazánk felszabadításán, ha a szabadságot mint erkölcsi és politikai anarchiát értelmezzük. Így már csak a magyar szavazókat kéne meggyőzni arról, hogy ők is legyenek másodrangú polgárai annak az országnak, amelyet őseik építettek és védtek életük árán.

(A szerző újságíró)