Üres sokszínűség

Az ostobaság és értelem ilyen aránytalan keveredését érzi az ember az e heti európai parlamenti vita után, amelynek eredményeként az úgynevezett szivárványcsaládok teljesen egyenrangúaknak lettek kikiáltva azzal a férfi és nő között megszentelt kapcsolattal, amelynek eredményeként – legalábbis körülbelül tíz évvel ezelőttig – egészséges és biztonságos környezetben tudtak gyermekeink felnevelkedni.

Persze lehet, hogy a szivárványcsaládokban is boldog gyermekkorra lelnek, de teljes biztonsággal ezt majd csak akkor tudhatjuk meg, amikor húsz év múlva tömegesen felcseperedik az első ilyen generáció, és el tudja majd mesélni a tapasztalatait.

A tolerancia, egyenlőség vagy az emberi jogok fogalmát már sikerült megutáltatni azokkal a polgárokkal, akik tisztában vannak ezek eredeti, nem kiforgatott értelmével. Ha csak meghalljuk azt a szót, hogy tolerancia, már tudjuk, hogy Brüsszelben megint valami megalázó dolgot akarnak lenyomni a torkunkon. De hogy a szivárványt is ellenünk fordítják, azt már nem!

Az eső és napfény házasságából született jelenség ma már sajnos a politikai erőszak és a sokszínűség nevében elkövetett összeolvasztás jelképe. Úgy, mint a szivárványnemzet lent, Afrika déli csücskében: a színes zászlójuk miatt a nyugati elitek által így becézgetett nép megszabadult egy kisebbség által fenntartott elnyomás alól, hogy a szabadság terhe alatt összeroppanva a régi apartheidet egy újabbal, egy még embertelenebbel váltsa fel.

A brüsszeli szivárványapartheid most a keresztény szellemben megfogalmazott család fogalmát teszi karanténba, a gyermekeket fosztaná meg annak az anya és apa által évezredeken át képviselt dialektikától, ami eddig a biztonságot, a szeretetet, a jövőképet nyújtotta nekik. Eddig gyermekeink voltak a társadalmi koncentrikus körök középpontjában, most
az ő helyüket kényszerülünk átadni olyan zavaros viselkedési formáknak, amelyek mindig is léteztek,
de ezekkel egy erős, öntudatos társadalomban kizárólag a közösségi élet peremén találkoztunk.

Nagyon veszélyes hadjáratot indított el az LMBTQ-közösség a többségi társadalom erkölcsei és életformája ellen. Egy szexuális kisebbség politikai többséggé transzformálta magát, amely ellentmondást nem tűrő hangon diktátumokkal próbálja átalakítani a világot a saját képére. Viszont mint politikai entitásnak számolniuk kell azzal, hogy életmódjukat, erkölcseiket így nem az egyszerű másság normái alapján ítéljük meg, hanem mint politikai deklarációt, amelyet egyszerű többségi szavazattal akár be is tilthatunk, ahogy ezt ők tennék a hagyományos családfelfogással.

A kisebbségi szexuális azonosságtudattal rendelkező embereknek eddig megvolt a maguk helye a demokratikus társadalmakban, még ha ezért meg is kellett küzdeniük. Most viszont arra ítélik magukat, hogy mint politikai lobbicsoport a hatalomért versengő tömörülések egyikének vegyük őket. Rövid távon ennek lehetnek csábító előnyei, de a jövőbe tekintve ez egy katasztrofális stratégia.

Az Európai Parlament a szivárványos politikai erőszaknak ellenálló Magyarországot elítélő nyilatkozata viszont ennél egyszerűbben is értelmezhető: megtiltották az emberi közösségek egymástól eltérő csoportjainak, hogy nevessenek egymáson. A humor, amivel sokszor a másság láttán az ősi erőszakos ösztönöket nevetésre cseréltük, mára az állásunkba, vagyonunkba, szabadságunkba kerülhet. Csakhogy az emberek abban a pillanatban kezdik el a másikat valóban gyűlölni, amikor valakik megtiltják, hogy nevessenek egymáson.

(A szerző újságíró)