Vélemény és vita
Gazdagok és gyengék
„A feltörekvők semmi tiszteletre méltót nem látnak bennük, csak a könnyű prédát” – így jellemezte a nyugati országok állapotát Orbán Viktor miniszterelnök az MCC múlt csütörtöki évnyitóján
álláspont
„Gazdagok és gyengék. A legveszélyesebb kombináció” – foglalta össze.
A kormányfő súlyos tényekkel igazolta, hogy vetélytársai elhúznak Európa mellett: 2007-ben az Európai Unió részesedése a világ GDP-jéből 25 százalék fölött volt, ez 2020-ra, tizenhárom év alatt 18 százalékra zsugorodott. 2007-ben a világ beruházásainak 81 százaléka Nyugaton történt, vagy Nyugatról ment Keletre, és csak 17 százalék volt a keleti forrásból létrejött beruházás a világban. 2019-ben 31 százalék volt a Nyugat és 66 százalék a Kelet részesedése – hogy újra Orbán Viktort idézzük.
Miért is lenne ez másképp? Az Európai Unió liberális elitjének meggyőződése, hogy a létezés intellektuális csúcsát az jelenti, ha a gender és az LMBTQ-lobbi érdekei miatt zsarolja a tagállamokat, ha jogállamisági aggodalmaknak nevezi a politikai véleménykülönbségeket. Brüsszel egészen megdöbbentő mértékben szakadt el a valóságtól, időt és energiát nem kímélve foglalatoskodik a fenti témákkal, miközben az unió versenyképessége csak árnyéka a korábbinak.
Bárhonnan is nézzük, ez egészen egyszerűen röhejes. Az úgynevezett új tagállamokat, vagyis a régiónkat mind a mai napig nem tekintik magukkal egyenrangúnak, és végtelen arroganciával csakis saját magukat tekintik mindenfajta európai érték hordozójának. Amint valaki szót emel az ellen, hogy mondjuk az óvodákba is betegye a lábát az LMBTQ-lobbi, akkor fennhéjázva odavetik, hogy akinek ez nem tetszik, az elutasítja a közös értékeinket. Mert hogy ezeket az értékeket mindig ők határozzák meg.
Szó volt talán arról, amikor csatlakoztunk, vagy amikor más, régebbi tagállamok csatlakoztak, hogy egyszer majd a magyar gyermekvédelmi törvény miatt nem hajlandóak odaadni a helyreállítási forrásokat, példátlan módon fenyegetik Lengyelországot, lábbal tiporják a szuverenitást, az uniós intézmények hatalmi harcának pedig mindenki megissza a levét? Természetesen nem, csakhogy a jogállamiságért folyton-folyvást aggódók az igazi demokraták nagyvonalúságával dobják félre a szabályokat, ha azok éppen az útjukban állnak.
Szüntelenül aggódnak a demokráciáért is, aztán ha Magyarország kiír egy népszavazást a gyermekvédelmi törvényről, akkor sikoltozni kezdenek, hogy tombol a többség zsarnoksága. A többség zsarnoksága! A történelem szemétdombjára került SZDSZ arroganciáját tükrözik az ilyen nyilatkozatok, azt a meggyőződést, hogy az emberek véleményét megkérdezni felesleges, sőt veszélyes.
A Deutsche Welle szerkesztője az olimpia kapcsán képes volt arról írni, hogy ideje eltörölni az olimpiai éremtáblát, mert az a nacionalizmust erősíti. Ezen vajon mennyire hangosan nevethet a nyugati világ valamennyi kihívója vagy akár ellensége? Mit mutat magából Európa, amire az ide milliószámra beengedett migránsok azt mondják, hogy igen, ehhez a kultúrához vagy alkalmazkodom, vagy megyek haza?
Európának nagyon sürgősen össze kell szednie magát, mert aki bohócot csinál magából, azt nem fogják tisztelni. Az európai kultúra nem a konzumidiotizmus, nem a gyengeség, nem a keresztény gyökereink kiirtása.
Magyarországnak megingathatatlanul kell védenie saját érdekeit és az európai civilizációt is. Persze az uniós elit nagyon szeretné, ha az országot inkább egy saját akarat nélküli zoknibáb vezetné. Ahogy a vasárnap esti, vitának hazudott, pusztítóan unalmas tévéműsorból kiderült, vannak is jelöltek erre a szerepre.
(A szerző főmunkatárs)
