Őry Mariann

Vélemény és vita

Magyar küldetés

Elkezdődött a sokat emlegetett forró ősz, Brüsszelben az Európai Parlament éppen csak felvette a munkát a nyári szünet után, máris ráfordultak Magyarország támadására

álláspont

A múlt héten, éppen akkor, amikor a miniszterelnök fél tucat fontos európai vezető társaságában beszélt többek közt a migráció kihívásairól, a LIBE bizottságban újabb unalmas ülést tartottak. Az Európai Parlament balliberális többségéhez tartozó képviselők üzenete egyöntetűen az volt, hogy roppant elégedetlenek a többi uniós intézménnyel, amiért nem kerüli meg a szabályokat és megállapodásokat, és nem csap oda a magyaroknak.

Sokadjára mondták el, hogy a hetes cikkely szerinti eljárás lassan halad. Egyébként ez Magyarországról nézve is igaz, csakhogy nem a magyar, hanem a brüsszeli érdekek mentén húzzák az eredménytelennek ígérkező eljárást évek óta, mint a rétestésztát.

A baloldali EP-képviselők nagyon jól tudják, hogy az eljárás nem hozhatja meg azokat a szankciókat, amiket ők látni akarnak. Ezért inkább a politikai cirkuszt akarják folytatni, és folyamatosan nyomást helyezni Magyarországra. Újabb és újabb meghallgatásokat akarnak, miközben Varga Judit igazságügyi miniszter és az illetékes tárcavezetők már tényleg minden létező kérdésre válaszoltak, ami csak kollégáik eszébe juthatott.

A helyzet viszont az, hogy a brüsszeli baloldalt nem érdekli, mit mond a magyar kormány. Nem vették figyelembe az észrevételeit már a Sargentini-jelentésnél sem, és amikor Szijjártó Péter elment a LIBE bizottság egyik meghallgatására, akkor is nyilvánvaló volt, hogy senkinek nem változott egy jottányit sem az álláspontja az ülés végére.

A magyar kormánynak azzal kell számolnia, hogy a jövő tavaszi parlamenti választásokra készülve folyamatosak lesznek ezek a támadások. A hetes cikkely szerinti eljárást már megunták Brüsszelben, most éppen az a sláger, hogy a koronavírus gazdasági hatásait kezelni hivatott alap forrásaitól fosszák meg Magyarországot. Az Európai Bizottság ebben bizonyos fokig partner, hiszen a magyar és a lengyel kormányt is zsarolja.

A hazánkkal folytatott tárgyalások a gyermekvédelmi törvény elfogadása után torpantak meg, Brüsszel leplezetlenül köti ideológiai feltételekhez a forrásokat, magyarázzák ilyen-olyan hivatkozásokkal, de a gondjuk alapvetően az, hogy a magyar iskolákba nem engedik be az LMBTQ-aktivistákat. Ez annyira kardinális kérdés, hogy képesek ezért megakasztani a helyreállítási források kifizetését, pedig a válság kezelése közös érdek. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar gazdaság önerőből jól teljesít ezen a téren.

A brüsszeli baloldal, amely nap mint nap a magyar jogállamiság miatt aggódik, hatalmi harcot vív az Euró­pai Bizottsággal, fölébe akar kerekedni, balliberális érdekek mentén akarja csatasorba állítani az uniós intézményeket. Az Európai Bizottság arra hivatkozik, hogy a tagállami vezetők megállapodása értelmében meg kell várnia az Európai Unió Bíróságának ítéletét arról, megfelel-e az uniós jognak a kondicionalitási rendelet. Magában a rendeletben persze ez nincsen benne, és ebbe kapaszkodik a parlament, amely már perrel is megfenyegette a bizottságot.

Ilyen támadások mellett kell Magyarországnak teljesítenie azt a küldetését, amint eddig is: össze kell fogni a közép-európai országokat, a kontinens új motorjait, meg kell védeni Európa keresztény kulturális hagyományait, és a tömeges migráció szintén akut gondjával is meg kell küzdeni. Szerte Európában, így a nyugati országokban is sokan vannak, akik tudják, nem számíthatnak másra, csak ránk. Nekünk állva kell maradnunk.

(A szerző főmunkatárs) 

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

A másik magány

ĀEsténként nem járt el sehová. A munkatársakkal elment egyszer sörözni, de a többi férfi a nőkről és a politikáról beszélt, felváltva. Joó K. néha azt sem tudta, hogy éppen melyikről