Vélemény és vita
Gyurcsány és az Eucharisztia
A Demokratikus Koalíció elnöke világossá tette, hogy ő bizony az „Eucharisztia nevében” sem bocsát meg a Fidesznek, majd gúnyosan kikacsintott a keresztényellenes „híveknek”
Persze, aki „hetente jár bérmálkozni”, annak az Eucharisztia nevében sem kínos kegyelmet gyakorolni. De kár a gúnyra gúnnyal válaszolni. Gyurcsány Ferenc ugyanis ismét bizonyította, hogy a Demokratikus Koalíció keresztényellenes párt. Ez pedig inkább szomorú, mint vicces, nem is érdemes ízetlen tréfával elütni.
A keresztényellenesség olyan szélsőséges álláspont, amelyet a politika küzdőteréből száműzni kell. Nem legitim, nem vitaképes – túl van a tűrésküszöbön. Nincs helye abban a plurális demokráciában, amelyben a másikat tolerálnunk kell. A demokratikus párbeszéd ugyanis a másik tiszteletén, a másképp gondolkodók tolerálásán áll vagy bukik. Ha nincs tolerancia, nincs demokrácia. A kereszténység a civilizációnk egyik, ha nem a legnagyobb identitásképző kulturális értékrendszere.
Ha valaki mégsem fogadja el, hisz egy kulturális értékrendszerről bármilyen tisztességes politikai vita lefolytatható, akkor is ugyanolyan toleránsan kell viseltetnie irányába, mint bármilyen más közösségi identitás esetében. A kereszténység bölcsőjében ráadásul ott van a személyes hit kérdése, amivel ugyan a politikának dolga nincs, ám az emberi méltóság tiszteletének kategóriájába tartozik, így ebben az értelemben is meg kell húzni a tolerancia határait.
Gyurcsány Ferenc, a pártjának hétvégi kongresszusán így fogalmazott: „Az Eucharisztia nevében (nevetés) nem ígérhetek bocsánatot, mert nem bocsátom meg azoknak, akik megrabolták, meggyalázták, tönkretették a hazámat
az elmúlt tizenkét évben.”
A kijelentéssel több probléma is van. Egyrészről értelmetlen, másrészről viszont – és ez a súlyosabb része a problémának – alkalmas arra, hogy a nevetség tárgyává tegye a keresztény identitást. Nem véletlenül volt ostoba derültség a DK soraiban… Tisztelet a kivételnek!
Az Eucharisztia nevében nem lehet megbocsátani. Ugyanis, ha nagy kezdőbetűvel írjuk, akkor az Oltáriszentséget értjük rajta, ha kicsivel, akkor az úrvacsorára, konkrét értelemben a keresztény szertartásra, illetve annak lényegi részére, a kenyérrel és a borral végzett liturgikus eseményre utalunk. Gyurcsány Ferenc mondata tehát rosszabb esetben félműveltségre utal, még rosszabb esetben azonban tudatos keresztényellenes kirohanás.
Én az utóbbira szavazok. Szerintem Gyurcsány Ferenc úgy gúnyolódik a kereszténységgel, ahogy egykor (és ma is sokszor) Jézus követőit is kigúnyolták.
Mindemellett az eucharisztia szónak ma van egy politikailag jól dekódolható üzenete. Mivel az eucharisztikus kongresszus most kezdődik Budapesten, ahová a szentatya is ellátogat, a szó jelentését nem ismerők számára leginkább ez ugrik be. Egyszerű „árukapcsolásról”, irányított asszociációról van szó. Gyurcsány mondata ezáltal egy olyan kikacsintás, ami politikai üzenetként nyer valódi értelmet.
Az eucharisztikus kongresszus ugyanis valami olyan a DK-s „híveknek”, amit a keresztény Magyarországhoz és ezáltal teljesen tévesen az Orbán-kormányhoz kötnek. Ezt támasztja alá az, hogy a volt miniszterelnök egy hónappal ezelőtt már azzal hergelte követőit, hogy több mint ötezer egyetemista nem költözhet kollégiumba a tanévkezdésre a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt, mivel kiadják szobáikat a vendégeknek. Ami természetesen hazugság volt.
Gyurcsány hétvégi gúnyolódása így elnyeri végső értelmét, ami annyira telibe talál, hogy pár száz gyűlölködő, ostoba DK-s tag el is neveti magát. Röhögés közben pedig úgy érzik, hogy ők „többek” a „sötét” keresztényeknél… Sose becsüljük le az ilyen üzenetek erejét, a szavak mögött rejlő romboló energiát!
Ez nem az első (attól tartok, nem is az utolsó) keresztényellenes kirohanása volt Gyurcsány Ferencnek. Idei évértékelő beszédében a keresztény egyház tanításáról lamentálva megjegyezte, hogy ne csodálkozzanak azon, ha nemsokára üresen konganak majd a templomok, mert „irgalmatlanok” és „istentelen megfontolásokat” követnek, amikor az abortusz ellen szólnak. Nyáron pedig – nemes egyszerűséggel – a gyónási titok feloldását kezdeményezték, ami szintén szereptévesztésnek tűnik, ám ugyanolyan alkalmas a keresztényellenesség szítására, mint a kongresszusi kiszólás.
A politika világában a kereszténység egy sajátos magatartásforma. Meghatározza a problémákhoz való hozzáállást, bizonyos értékek melletti cselekvést, de önvédelem is egyben. A személyes hit és ennek közösségi megélése ettől elkülönül – az magán-, nem pedig közügy. Hitkérdésekről tehát politikai vitát nem nyitunk, ám értékkülönbségekről, ha szükséges, párbeszédet folytathatunk. A tolerancia viszont mindkét esetben kötelező. Gyurcsány Ferenc sem kivétel ez alól, bármit is gondoljon magáról.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
