Hazafias Népfront és egyjelölti verseny a baloldalon

Licitálás, nagyotmondási verseny, populista szólamok és demagóg ígéretek – ezt látjuk, ezt halljuk ma az ellenzéki oldalon, ahol ismét megalakulóban van a „Hazafias Népfront”, csak éppen most ellenzéki előválasztási listának hívják. Rendszerek jöttek és mentek, ám a baloldalra oly jellemző erőszakos hataloméhség, az irigység kultusza, az internacionalizmus és a múlthoz való sajátos viszony megmaradt.

Minden, ami a baloldalon visszataszító volt, ami Magyarország történetén szégyenfoltot hagyott, most ott burjánzik azon a különös építményen, amit összeeszkábáltak, és amit oly előkelően „demokratikus ellenzéki összefogás” névvel illettek. A rég áhított vegytiszta szociáldemokráciát, egy esetleges „harmadik utat”, urambocsá’, szuverenista, nemzeti baloldalt továbbra sem láthatunk. Hiányzik az ahhoz szükséges szellemi teljesítmény.

A múltat szemrebbenés nélkül letagadó ellenzéki összefogás példa nélküli előválasztásra készül. Ám most nem csupán saját, hanem a Jobbik múltját is le kell tagadniuk. Nem könnyű feladat, nagy tehertétel. Az állampárti örökséget, Gyurcsány kormányzását és a Jobbik rasszista, antiszemita kirohanásait kell egyszerre a saját múltjukból végleg eltörölni. Habár van benne rutin és bőven akad tapasztalat is, mégis nehezebb intellektuális kihívásnak tűnik, mint egy valódi szociáldemokrata közösséget felépíteni. Ők mégis az előbbit, a morálisan is megkérdőjelezhető utat választották.

Költői kérdés ugyan, de feltehetjük, hisz így nekik és nekünk is rosszabb lett egy kicsit. Miért nem egy valódi, őszinte alternatíva létrehozásába fektették azt a szellemi energiát, amit a múlt semmissé tételébe tesznek most bele?

Pillanatnyilag az előválasztásokra készülnek. Demokratikusan, ahogy a baloldalon a demokráciát építeni szokás. Ki ne emlékezne vagy ismerné a történelemkönyvekből a Hazafias Népfrontot? Azt a társadalmi szervezetet, aminek keretei között az MSZMP vezetése egyesítette a marxista társadalmi és kulturális szervezeteket az állampárttal, így úgy tűnt, mintha a választópolgárnak lenne választási lehetősége. Valami ilyesmit próbálnak most ki a baloldalon.

A háttéralkudozás, a „hatalombrókerkedés”, a képviselőjelölt-jelölti helyekkel való „kereskedés” azonban olyan képletet hozott létre, amit még a saját sajtójuk is fájlal. Kevés helyen lesz csak igazi verseny – ismerik be egyre többen. Sőt, megszületett egy új fogalom is, ami egyedülálló a rendszerváltoztatás óta. Horváth Csaba, Zugló MSZP-s polgármestere így fogalmazott: „van, ahol egyjelölti verseny lesz, vagyis az előválasztás korlátozott, fékezett habzású”.

Egyjelölti verseny? Fából vaskarika. Baloldalból demokrata…

Az aktuális helyzet szerint az egyéni választókerületek több mint háromnegyedé­ben nem lesz igazi verseny. Van egy komolyan vehető jelölt, egy ismert gyakorló politikus, aki mögé beálltak a nagyobb pártok (vagy éppen mind), és indul ellene egy barátságos vetélytárs – fenntartva ezzel a választás lehetőségét. Ám több helyütt még a látszatpluralizmust sem sikerült létrehozni. Tizenkét olyan körzet lesz, ahol valóban „egyjelölti verseny” van kialakulóban. És ez a szám, az ajánlások összegyűjtése során, illetve a még várható „egetrengető” visszalépések után tovább fog nőni.

De bárhogy is alakuljanak a számok az elkövetkező hetekben, csupán egy olyan lista rajzolódik ki szemünk láttára, mely inkább hasonlít az egykori Hazafias Népfrontra, mint demokratikus előválasztási folyamatra. A nagy kérdés így tényleg az lesz, hogy lehetséges-e ezzel a lebutított módszerrel is mozgósítani?

Egy biztos: ilyen előválasztást még sehol sem tartottak. Ennyire különböző eredettörténetű, múltú és ideológiájú pártokból összerakott összefogás nem szervezett politikai „versenyt” sehol e világon, így valahol szükségszerűvé vált is az, hogy az egész folyamat látszatpluralizmusba torkollott. A kulcskérdés ugyanis továbbra is a fegyelem. Ezt várja el tőlük a nemzetközi baloldal is, kétségünk ne legyen erről!

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)