Vélemény és vita
A kérdések maradnak
Támogatóit sem igazán győzte meg várva várt hétfő esti beszédével Joe Biden. A világ már nagyon kíváncsi volt, mint mond az amerikai elnök arról, hogy a tálibok átveszik a hatalmat Afganisztánban
álláspont
Nyilatkozatának nem volt túl jó visszhangja, még az őt hatalomra segítő, baráti sajtó sem kímélte. A nagy hírcsatornákon arról értekeztek, hogy az elnök menekül a kérdések elől, másokra mutogat ujjal, elhárítja magáról a felelősséget. Pedig hiába terel, a sajtó szerint ez bizony az ő személyes kudarca is.
Többek szerint a washingtoni vezetés nem a tényekre, a terepen megtapasztalt valóságra alapozta a kivonulás levezénylését. Ahogyan arra a Twitteren nem egy kommentátor emlékeztetett, két nappal Kabul bevétele előtt a Pentagon még arról beszélt, hogy a főváros nincs azonnali veszélyben.
A reálpolitikát háttérbe szorító, vágyvezérelt, ideológiának alárendelt politizálás példája volt az is, hogy júniusban a kabuli amerikai nagykövetség még a Pride-hónapról posztolt a közösségi médiában. Ezt nem véletlenül hánytorgatják fel most sokan, hiszen a demokráciaexportra való törekvés elég abszurd esetéről van szó. Az elmúlt napokban ugyanaz a nagykövetség rohamtempóban égette az iratokat és az amerikai zászlókat is, nehogy ez utóbbiakat propagandacélokra használhassák fel a tálibok.
Az elmúlt húsz év mérlege elég keserű. Először is, a washingtoni törekvésekkel szemben nem sikerült nyugati típusú demokráciát kialakítani Afganisztánban. Folyamatos a belpolitikai válság, a mesterségesen fenntartott helyzet életképtelen volt. Ez még úgy is totális és megalázó vereség, hogy a tálibok nyilvánvalóan ezernyi háttérmegállapodást kötöttek, így szerezték meg szinte akadálytalanul az országot.
Persze nem csak az Egyesült Államokról van itt szó, amikor az elkövetett hibákat elemezzük. „Rosszul ítéltük meg a helyzetet, és ezen nincs mit szépíteni” – mondta Heiko Maas német külügyminiszter, akit legalább annyira nem kímélt a német sajtó, mint Bident.
A konzervatív Tichys Einblick portál a naivitás kudarcának nevezte a fejleményeket. Emlékeztett, Annegret-Kramp Karrenbauer védelmi miniszter sikernek nevezte, hogy húsz éven át nem volt Afganisztán „terrorexportőr”, ami persze örvendetes, de adja magát a kérdés: akkor mostantól az lesz? Nem maradt kritika nélkül Niels Annen, a külügyminisztérium afganisztáni ügyekért is felelős államtitkára. Őt azért vette elő a sajtó, mert Kabul elfoglalása közben ő éppen derűs Instagram-bejegyzésekben számolt be látogatásáról a pöselsdorfi önkéntes tűzoltóknál.
Mi értelme volt így az egésznek? – teszi fel a kérdést a német sajtó, és ezzel nincs egyedül. Az amerikai vezetésnek is válaszolnia kell erre a kérdésre, akkor is, amikor az Afganisztánban megsebesült veteránok vagy az elesettek szerettei teszik fel. Mit mondanak nekik, miért harcoltak, miért haltak meg?
„Joe Biden hibájáért mindannyian fizetni fogunk” – ezt még csak nem is egy kritikusa írta, hanem a Politico. Európa ennek a válságnak a kezelésével is egyedül marad. Van is aggodalom rendesen, újabb bevándorlási hullámokról beszélt Emmanuel Macron, és Angela Merkel is arra figyelmeztetett, hogy nem szabad ismét elkövetni a 2015-ös migránshullámhoz vezető hibákat.
A megoldás továbbra sem az, hogy befogadunk mindenkit, Európa ugyanis erre egyértelműen nem képes. A magyar kormány álláspontja felelősen nem is lehet más, mint amit Magyar Levente külügyi államtitkár mondott: a magyar kormány nem hajlandó a magyar emberekkel megfizettetni ennek a hibás geopolitikai döntésnek és az elhibázottan végrehajtott akciónak a következményeit.
(A szerző főmunkatárs)
