A ragályt nem terjeszteni kell, hanem gyógyítani

Ki kellett volna már régen mondani nyíltan: a nemi másságukban tetszelgő emberek beteg emberek. Nem találkoztam még olyan ötlettel, hogy meg kellene szervezni a büszke alkoholisták napját vagy a büszke tüdőbetegek felvonulását. Sem nemzetközi jogi, sem nemzetközi egészségügyszakmai megalapozottsága nincs annak a balliberális szándéknak, amely gyermekeinkre a szülői és a társa­dalmi többség akarata ellenére is rá akarja kényszeríteni az LMBTQ-­ideológia reklámozását.

Halkan megkérdezem, mi tartja vissza a hazai egészségügyi szakmát e témá­ban a tőle máskor megszokott, oly határozott kiállástól, állásfoglalástól? Talán attól tartanak, hogy a józan ész határait átlépő Tamás Gáspár Miklós őket is a posztfasiszta rendszer támogatói közé fogja sorolni? TGM személyes példája a legkiválóbb bizonyítéka annak, hogy a liberalizmus bizony igencsak ártalmas az egészségre.

A valóság az, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára sajnálatos módon kiszolgáltatott eszközeivé váltak a hazai baloldalnak és Brüsszelnek. Az általuk képviselt életellenes ideológiával hadjáratot indítottak hazánkban is a család ellen. A brüsszeli és hazai balliberálisoknak eszük ágában sincs ezeket az eltérő szexuális irányultságú embereket felvilágosítani arról, hogy másságuk eredendően rendellenes, nem egészséges állapot.

Megtévesztő módon a baloldal ma mindenütt azt reklámozza, hogy LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot, miközben ezeket az embereket segíteni kellene. Ehelyett a balliberális sajtó perverz csúsztatással évekkel ezelőtt azt kürtölte világgá, hogy a WHO 1990-ben eltörölte a homoszexua­litást a betegségek nemzetközi osztályozásából.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a jelenlegi hatályos ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú kiadása a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus), amelyeket a sokféleség jegyé­ben Karácsony Gergely és barátai ünneplésre méltónak tartanak, és melegen ajánlanak.

A homoszexualitást a WHO pedig ügyesen átkeresztelte a sze­xuális orientáció elnevezésre, de az ebből fakadó rendellenességeket továbbra is betegségnek tekinti. Az új betegséglistát 2019 májusában terjesztették a WHO tagországai elé, és annak jóváhagyására 2022 ja­nuárjában kerülhet sor.

Az ICD-11 az évek óta kampányoló liberális lobbi hatására már tartalmaz ugyan olyan jellegű változásokat a szexuá­lis zavarok osztályozását illetően, hogy azokat már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel a nemi másságoknak csak a stigmatizációját szünteti meg, de a betegséglistáról nem törli azokat.

Ha tetszelgés, provokatív és megbotránkoztató viselkedés helyett Gyurcsányné, Fekete-Győr András vagy éppen Kunhalmi Ágnes meg Tordai Bence arra biztatná őket, hogy segítséget kérjenek, senki sem vetné meg és nem nézné ki őket a társadalmi közösségekből, senki nem tartaná őket alacsonyabb rendűnek.

Azonban segítségnyújtás helyett most is, a budapesti Pride felvonulás politikus résztvevői ellenségképet gyártattak ezekkel a szerencsétlen sorsú emberekkel. Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. Sőt, jelenleg már ott tartunk, hogy a homofó­biát a kriminalizálás felé terelik szorgos kezeikkel.

Hogy stílusos legyek, a meztelen igazság ez: a felvonulókat képviselő szervezetek és politikusok valójában cserbenhagyják ezeket az embereket. Ugyanis alapvető problémája a soha nem parádézó, csendes másságú többségnek, hogy nem látja értelmét jogaiért harcolni úgy, hogy azok az emberek, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a társadalom többsége.

Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal.

A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók. Azonban az értelmesebbek nagyon jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni. A baloldal által cserbenhagyott, csendes többség nem felvonulást akar, hanem segítséget.

Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is teljes biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív volt a Budapesten megrendezett meleg gyűlöletőrjöngés, és egyenesen visszataszító a brüsszeli adminisztráció és a hazai baloldal mosdatlan szájú felszólalóinak szitoközöne.

A rendezvényen a baloldali aktivisták által ügyesen felhergelt kormányellenes düh és Brüsszel részéről hazánk számára megüzent mérhetetlen megvetés nem szolgálja a felvonulók iránti empátia megerősödését. Ráadásul a tobzódást sztároló balliberális sajtó már megint egy kisebbségi álláspontot akart többségi véleményként eladni. Már megint azzal szembesülünk, hogy amikor egy maroknyi kisebbség vélt vagy valós jogaiért harcolnak egyesek, közben teljesen megfeledkeznek a többséget megillető jogokról.

A baloldali politikusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkit ugyanazok az emberi és szabadságjogok illetnek meg. Szomorú tény, hogy csak eddig, a bemagolt panelszöveg szintjéig tudtak eljutni jogi ismereteikben. Arra a finom különbségtételre már alkalmatlanok, hogy tudniillik a szabadságjogok sem korlátozhatatlanok, és csak addig terjed egy adott emberi jognak a határa, ameddig azzal nem sérti egy másik ember szintén elidegeníthetetlen szabadságjogát.

Sőt, a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében is további korlátozásnak vethetők alá a baloldal által oly bőszen hangoztatott, a szexuális tévelygők érdekében hivatkozott jogok is. Állítom, kérdésre még azt sem tudnák megmondani, hogy honnan vették szerény jogi ismereteiket. Tudtukon kívül is a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2. cikkelyére hivatkoztak.

Javasolom tovább olvasni a hivatásos politikai őrjöngőknek az említett, 1966-ban elfogadott ENSZ-alapokmányt. A 23. cikkelyben legnagyobb örömömre azt találjuk, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak is joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán a félreértések elkerülése végett ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni.

Genderőrületnek nyomát sem találjuk, és melegeknek sem javasolják a házasságkötést, sem a családalapítást. A 18. cikkely szerint pedig a részes államok kötelezték magukat arra, hogy a szülők és adott esetben a törvényes gyámok gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosíthassák. Akkor miről is hadovál ez az Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság tudatlan elnöke?

Nem éppen Brüsszel az, aki szembemegy az egyetemes nemzetközi joggal? Az unió saját alapjogi chartájáról már nem is beszélek, mert a gyermekek neveléséről ugyanazt mondja ki (14. cikkely), mint a fentebb idézett alapokmány. Szóval, Brüsszel még az unió saját jogát is lábbal tiporja. Brüsszelnek is el kellene olvasni a 23. és 18. cikkelyt. Viszont mi magyarok nyugodtak lehetünk, mert Magyarország Alaptörvénye a normalitás talaján áll, egyértelműen ugyanazt rögzíti, mint a fentebb ismertetett két cikkely.

Akkor tehát a hazai szabályozás nem ütközik ezzel a legmagasabb szintű nemzetközi jogszabállyal, amelyet az unió tagállamai is egyenként elfogadtak. Biztosan az LMBTQ-aktivisták sem olvasták az említett egyezségokmányt, adjon már valaki egyet a kezükbe, és ne kódorogjanak tovább gyermekeink közelében. El a kezekkel a magyar gyerekekről!

A társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A család és ezzel együtt az egészséges szexualitás elleni felerősödött támadás azt a célt szolgálja, hogy a normalitás értékrendjét kiszorítsa a világból és az abnormitást emelje a norma szintjére. Ha a polgárok többsége nem a keresztény értékrendet követő pártokra szavazott volna 2010-ben, gyermekeink az óvodákban már nem játszhatnának fiús vagy lányos játékokat, és nem rendelkeznének az egészséges és normális élethez szükséges identitással. Ezért aztán jól gondoljuk meg 2022 tavaszán, hogy kikre adjuk le a voksunkat!

(A szerző kamarai jogtanácsos)