Rab Irén

Vélemény és vita

Korrupciós vacsora

Nem tudom, Orbán Viktor valaha is meghívta-e az Alkotmánybíróság tagjait egy kis kellemes társas együttlétre a Karmelitába, szolgáltatott-e fel nekik vacsorát a Gundel személyzetével? És ha igen, vajon hogyan ugrana neki a fogyatkozó ellenzék sajtójával egyetemben? Főleg akkor, ha az a bizonyos meghívás egy fontos, személyét érintő alkotmánybírósági tárgyalás időpontjához kötődne, és esetleg a vacsorával vagy az ott elhangzó ígéretekkel próbálná befolyásolni a független testületet?

Mennyire vádolnák korrupcióval, a bírói függetlenség megsértésével, és mit írna soros brüsszeli feljelentő levelébe a sokszínű ellenzék? Az biztos, hogy vérért kiáltanának, itthon menne a „mondjon le, elég volt a diktatúrából”. Brüsszeltől meg elvárnák, hogy indítsa el a következő kötelezettségszegési eljárást, és izzítsa be végre azt a hetes cikkelyt!

Ez a gondolatkísérlet azért jutott szembe, mert Angela Merkel jú­nius végén a berliniesen mosógépnek csúfolt kancellári hivatalában vendégül látta a német szövetségi alkotmánybírákat. (Csak úgy zárójelben: egy alig tizenöt éves, de már több millió eurós felújításra szoruló „mosógép” és egy romjaiból csodálatosan helyrehozott műemlék kolostor között azért van különbség!)

Nincs ebben semmi különös, nyilatkozta Harbarth doktor, a taláros testület elnöke, aki a CDU színeiben évtizedekig volt pártpolitikus, sőt tíz éven át, bíróvá választásának napjáig a Bundestagban képviselő. Hagyománya van annak, hogy a kormány és az alkotmánybírák olykor együtt vacsoráznak.

Az összes bíró megjelent a vacsorán, és egyikük sem érezte, hogy ez esetleg kínos, korrupciógyanús, hogy megingathatja a bírói pártatlanságba vetett közbizalmat. Merthogy a kancellár asszonyt a taláros testület elé idézték. Az osztályellenség, a titkosszolgálat által is megfigyelt, amúgy legitim parlamenti párt, az AfD jelentette fel. Az AfD úgy látta, hogy Angela Merkel túllépett hivatali hatáskörén, és megsértette a demokratikus játékszabályokat, a kormánytisztviselőktől elvárt semlegességet.

Talán mi, magyarok is emlékszünk még arra a másfél éve elhangzott ominózus mondatra, amivel Merkel asszony párttársainak üzent Dél-Afrikából. „Megbocsáthatatlan a türingiai tartományi választás eredménye, azonnal meg kell semmisíteni, mert az AfD szavazataival senki nem lehet miniszterelnök Németországban!” – kiáltotta, és észre sem vette, hogy egy demokratikus választás eredményének eltörlését követeli.

Megrengett a föld akkor Németországban, mert a kancellár asszony megparancsolta a választási eredmény megsemmisítését. Mint egy diktátor. Az is rögtön kiderült, hogy bár a pártelnöki hatalmat alkalmatlan, hosszú nevű utódjára, röviden AKK-ra ruházta, a CDU-ban még mindig ő a megmondóember. A főnökasszony utasítására két napon belül lemondott Kemmerich, az AfD-szavazatokkal megválasztott szabaddemokrata legitim miniszterelnök, hogy aztán gond nélkül az endékás kommunista utódpárt, a Linke jelöltje tölthesse be a pozíciót. Az ő megválasztása nem sértette a német demokráciát.

Lemondott Merkel pártbéli utódja, Annagret Kramp-Karrenbauer is. Mondhatnánk, hogy elvitte a balhét, azaz vállalta a történtekért a pártfelelősséget. De mondhatjuk azt is, hogy nehezen viselte, ami történt, és ebben a bagázsban nem akart tovább szerepet vállalni. Mert lemondása a jövőbeni kancellári posztról való lemondását is jelentette.

Látszólag visszaállt a világ rendje, az alkotmánybíróság a pandémiára hivatkozva tologatta maga előtt az AfD feljelentését. Gondolom, meg akarták várni Merkel utolsó hiva­tali ciklusának végét, akkor már nem durran az ügy akkorát. Az emberek hamar felejtenek, ki emlékszik például arra, hogy az AfD többször citálta már bíróság elé Merkelt a törvények megsértése miatt.

Például 2015-ben, amikor hivatali hatalmával visszaélve egyszemélyi döntést hozott, és figyelmen kívül hagyva a törvényt, elősegítette több százezer migráns ellenőrizetlen beengedését az ország területére. Az AfD akkor embercsempészetben való részvétellel vádolta meg a kancellárt. Azóta sem hallottam, hogy ítélet született volna, és azt sem tudom, hogy indult-e egyáltalán az ügyben eljárás.

A migrációs válság óta Merkel ellen ezernél több büntetőfeljelentés érkezett. Ez persze a sajtóban megjelent szám, a hivatalos adat mindössze 407 feljelentésről szól, és miután az ügyészség az okokat megalapozatlannak találta, nem is indította el a nyomozást.

De maradjunk a türingiai balhénál! Nagyon rövid idő, mindössze másfél év után kezdte tárgyalni az ügyet az alkotmánybíróság, mert egyébként öt-hat év (!) kell a komoly, alapos vizsgálódáshoz.

Az AfD, amikor tudomást szerzett a vacsoráról (őket nem hívták meg), azonnal panaszt nyújtott be: a vacsora a korrupció gyanúját vetíti a kijelölt testületre. Csakhogy mindkét tanácstestület ott volt Berlinben, és nemcsak Merkellel, hanem egész kabinetjével vacsoráztak, így tulajdonképpen a teljes alkotmánybíróság pártatlansága megkérdőjelezhetővé vált.

Az ellenük benyújtott összeférhetetlenségi panaszt saját maguk bírálták és utasították el, így végül július 21-én sor kerülhetett a tárgyalásra. Merkel nem ért rá, kabinetfőnöke képviselte. Azt kellett tisztázni, milyen minőségben nyilatkozott Pretoriában.

Mert egy politikus egy másik politikusra, pártra mondhatja, hogy nem szalonképes, akár becsmérelheti is a nyilvánosság előtt. Pártpolitikusként kulturált keretek között egy pártgyűlésen vagy a választási kampányban megteheti. De választott tisztségviselőként, kormánytagként semlegességi kötelezettsége van.

Merkel kormányfőként volt ott, ennek megfelelően adott sajtótájékoztatót is. Ráadásul a nyilatkozat felkerült a kormányportálra. Pártfőnökként egyébként sem szólhatott, hiszen ekkor már nem ő volt a CDU elnöke.

Nyomás alatt volt a kancellár asszony – védekeznek –, a világ szemében Kemmerich ilyetén megválasztása a szélsőjobb előretörését jelentette volna. És azt Németország nem engedheti meg magának. Mutatott is az ügyvéd néhány szörnyülködő újságcikket a türingiai választásokról. Nagyon ingatag alapokon állt ez a védekezés.

Törjön inkább előre a bal, úgy látszik ebben a demokráciában az inkább megengedhető. Az is megoldás lehetne, ha elgondolkodnának, mennyire szükséges a Bundestag legnagyobb ellenzéki pártjának, az AfD-nek folyamatos megbélyegzése, lejáratása, politikusainak megfigyelése.

Szeptemberben lesznek a szövetségi választások, az előrejelzések tizenkét százalékra mérik az AfD szavazatait, ez a hatvanmillió választópolgárból 7,2 millió ember, majd egy magyarországnyi. Az Európai Parlamentben tíz képviselőjük van, de nem hallottam, hogy Angela Merkel vagy kormánya feljelentgetésével foglalkoznának. Pedig valljuk be, lenne miért.

Megsértette-e Merkel kancellár a német törvényeket? A Frankfurter Allgemeine Zeitung olvasóinak háromnegyede szerint igen. A világ mégsem dőlt össze, az újságok egytől egyig tudósítottak az eseményről (elhallgatni nem lehetett), de vissza is húzódtak csigaházukba, két nap múlva már egy szó sem esett az egészről. Ítélet nem született, a tárgyalást elnapolták, és majd egyszer valamikor újra összeülnek ez ügyben. Akkorra már más lesz a felállás, és az ítélet is csak elvi kérdésekről fog szólni. 

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

A szociopata

ĀA balliberális erők által támogatott Gyurcsány Ferenc, aki mint pszichikai bűnsegéd megalapozottan gyanúsítható a soha el nem évülő és életfogytiglan büntethető terrorcselekménnyel, a múlt héten végleg lelepleződött