Az elveszett hőmérő

Talán nem teljesen érthetetlen okból a főpolgármester, Karácsony Gergely fájdalmas pillantása sejlett fel a mondatokat olvasva, aki két esztendeje egy hőmérőt mutogatva fotóztatta magát a metrón, ezzel a klíma hiánya miatt izzasztó szerelvényekre próbálta felhívni a figyelmet. Némi disszonanciát ugyan okozott, hogy a kép kedvéért gondosan púderezett homlokáról hiányoztak a hőség által kiváltott izzadtságcseppek, ám tapasztalati úton mégis mindenki egyetérthetett a kampányakcióval.

Ügyesen megkomponált színjáték volt, hiszen mindenki saját bőrén is tapasztalhatta már, hogy mennyivel kellemesebb a hőség elviselése a klímaeszközök működése mellett. Mélyebben most abba ne menjünk bele, hogy az energiafaló szörnyek milyen kapcsolatban is állnak a klímavészhelyzettel, a világ energiafelhasználásának hány százalékát is jelenti a hőség elleni modern eszközök bevetése.

Persze, az sem elvetendő gondolat, hogy a népszerűséget hozó kép elkészítése és a megválasztása között megvilágosodott Karácsony Gergely a klímavészhelyzet meghirdetésekor már tisztában volt az összefüggésekkel, és ezért vetette el azóta a budapesti tömegközlekedési eszközökön a klímafejlesztést, sőt kifejezetten ilyen szempontok vezérelhették, amikor helyettesét, Kiss Ambrust meghazudtolva, a frankfurti szerelvények prototípusának behozatala előtt, nem a klíma miatti, hanem a vírus okozta veszélyhelyzeti időszak utolsó napján írta alá a beszerzést.

Nekem mégis Nóti Károly kabaréjelenetének – Salamon Béla előadásában – szállóigévé vált szavai jutnak eszembe: „Lepsénynél még megvolt.” Éppen ezért jelenik meg Karácsony Gergely örökké fájdalmas orcája, amint az elveszett hőmérőjét kitartóan, állhatatosan keresi, amelyben a folyamatosan erodálódó sikerének, népszerűségének kulcsát is látja, ami „Lepsénynél még megvolt”.

A sok kutakodás szerencsére nem történt hiába, ha a hőmérője nem is került elő, legalább talált egy „antitestmérőt”, és mostanában azzal jár-kel az egész országban, azzal igyekszik megkopott hírnevét kifényesíteni. A bökkenő az antitestmérésnél sem zavarja – a logikai összefüggésektől egyébként is távol tartja magát –, ellenben az újabb kampányában nagyon jól eladható, hogy az a fránya kínai vakcina néhány százalékkal kevésbé hatékony, mint a csodaszernek kikiáltott másik.

Mivel az összefüggések mellékesek Karácsonynak, így azzal sem kell törődnie, hogy az a másik oltóanyag a járvány legdurvább időszakában itthon elérhetetlen volt, mert tehetséges brüsszeli fegyvertársai elbaltázták annak a beszerzését, így a kormány azt vett, amit a piacon kapni lehetett. Olyan ez, mint amikor a piacról megrakott csomagokkal hazatérőt az otthon kényelmesen ejtőző méltatlankodva fogadja azzal, hogy sokkal szebb portékákat illett volna beszerezni, és a „mázsás” cekkerek súlyától, valamint a gondos árufelmérés során elkoptatott kilométerektől megfáradt áldozat elhatározza, hogy legközelebb a kibicnek még gyufát sem hoz, gondoskodjon magáról, ha már a bölcsek kövére talált.

Valamennyiünk szerencséjére azonban egyelőre továbbra is az jár a piacra, aki nem magyarázkodással tér haza, hanem tényleg az elérhető legjobb árut hozza. Mi pedig bízhatunk benne, hogy aki egy hőmérőre sem képes vigyázni, az az „antitestmérőt” is elveszíti, és közösen reménykedhetünk, hogy a megújuló keresgélés közben legfeljebb ennél ártalmatlanabb eszközre talál.

(A szerző újságíró)