Rab Irén

Vélemény és vita

Kémszoftverek és a jogállam

Nincs a német nyelvben olyan szó, amivel le lehetne írni azt a pusztítást, amit a hétvégi természeti katasztrófa okozott, mondta a helyszínre érkező kancellár asszony

Megrendítőek voltak a képek, a Rajna-menti tartomány összetört miniszterelnökét ketten támogatták, az emberek könnyes szemmel, tehetetlenül nézték életük munkájának szétzúzott maradványait. Tájkép csata után nem mutathat olyan látványt, amit a megvadult természet, a medrükből kilépő kis folyók okoztak.

Lehetett erre számítani, egy hónapja sincs, hogy a kormány a klímaváltozással járó kockázatelemzését az asztalra tette. A tanulmány arra figyelmeztetett, hogy bárhol és bármikor előfordulhatnak Németországban heves esőzések, és a történelem folyamán kialakult csatornahálózat ezt a terhelést bizony nem fogja elbírni. Helyi árvizek keletkezhetnek, amelyek lakóterületeket áraszthatnak el.

A képviselők a tanulmányt elfogadták, de ezzel elintézettnek tekintették a dolgot: szeptemberben választások lesznek, az foglalja le minden erejüket és idegszálukat. Az árvízvédelem most annyira sem fontos, hogy a pártok a programjaikban foglalkozzanak vele.

A magyar kormány az elsők között ajánlotta fel segítségét, baráti jobbját Németországnak. A segítséget gondolom elfogadták, a baráti jobb talán a neve miatt sem kellett, mert ennek a gesztusnak nem volt hírértéke. Az özönvíz és az ítéletidő mellett (lám, nekünk vannak bibliai szavaink a történtekre!) az autoriter diktatúrák legújabb ármányának, a kémszoftver botránynak a bemutatása uralta a német médiát, nevesítve Magyarország és Izrael elítélendő kapcsolatát, hiszen két autoriter rezsim paktált le egymással.

A hitelesség kedvéért be is mutatták az üldözött, megfigyelt, lehallgatott újságírókat és a nyomás alá helyezett oknyomozó portált, a Direkt36-ot, amely politikai ellenszélben, Dugovics Tituszként küzd a magyar igazság – azaz az orbáni korrupció – feltárásáért. Ez a független portál a támogatók aprópénzéből és a nagy amerikai filantróp befektető, George Soros önzetlen segítségéből tartja fenn magát. Talán ez is az oka üldöztetésüknek, hiszen Soros a magyar kormány szemében az állam ellensége. Maga Orbán Viktor mondta még 2017-ben, hogy Soros ellen bármilyen eszköz, akár titkosszolgálati is bevethető.

A szintén Soros pénzén az iga­z­ságért harcoló Amnesty International specialistái vizsgálták meg az üldözött portál üldözött újságíróinak telefonjait, és megállapították, hogy bizony két évvel ezelőtt a szárnyas trójai, a Pegazus-kémprogram rárepült a telefonjaikra, hogy onnan adatokat halásszon, lehallgassa bizalmas beszélgetéseiket, és rátaláljon titkos adatközlőikre. Hiába próbálták az oknyomozó újságírók informátoraik titkát őrizni, a Pegazus mindenütt lecsaphatott rájuk, mert adatvédelem, személyiségi jogok stb. autoriter diktatúrákban nincsenek.

A hihetőség kedvéért a németek egy másik Soros-szervezet, a Riporterek határok nélkül legfrissebb jelentéséről is beszámoltak, nevezetesen a sajtószabadsági ranglistán kivívott 92. helyezésről. A helyezés magától értetődik, hiszen Orbán 2010-es hatalomra lépése óta átalakult a közszolgálat, egyre több a kormányközeli médiavállalkozás, és sok rendszerkritikus újságíró egzisztenciája került veszélybe.

Reggeli kávé mellé ez nekem sok. Szinte láttam magam előtt, ahogy a bedobott koncra ráugrik az ismert brüsszeli demokráciaféltő csapat és a hatalomra éhes magyar ellenzék. Ebben a kovászos uborka szezonban jól jön a szenzáció, a sztori, amivel megint be lehet avatkozni a magyarországi belpolitikába, befolyásolni a jövő évi választásokat. Estére már valamennyi ellenzéki potentát megszólalt, diktatúrát kiáltottak, és a nemzetbiztonsági titkok nyilvánosságra hozatalát követelték.

A lehallgatás bizonyítéka, hogy az Amnesty szakértőinek digitális detektívmunkával sikerült megállapítaniuk a kémszoftver két évvel korábbi jelenlétét a telefonjai­kon, a Zeit magazin pedig tudja, hogy egy 2018-as találkozón maga Netanjahu adta Orbánnak az izraeli gyártmányú kiberfegyvert.

A szakértő jobbikos képviselő szerint már az is nyílt beismerése a törvénytelen lehallgatásnak, hogy a kormány hallgat. De milyen kormány és milyen titkosszolgálat az, amelyik világgá kürtöli a nemzetbiztonsági, titkos operatív munkát?! Hogy tudja akkor megvédeni az állampolgárait?

Embereink a tévéstúdióban csupa -hat/-het-tel beszéltek. Azaz, amit elmondtak, lehetőség, csupa feltételezés, bizonyítékok nélkül. Egyikük azt is kikottyintotta véletlenül, hogy állítólagos megfigyelésük a szír F. Hasszan ügyéhez kötődött. Róla derítették ki a magyar hatóságok, hogy nem egyszerű embercsempész, hanem bizony terrorista, az Iszlám Állam magas rangú vezetője volt.

Mi, ha nem nemzetbiztonsági kockázat az, hogyha egy újságíró saját szakállára ebben az ügyben nyomozni kezd? A németek legfőbb problémája ugyanis az volt, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre kifejlesztett izraeli NSO-kémprogramot Magyarországon a munkájukat elkötelezetten végző újságírók és civil szervezetek ellen vetették be. Érzem, hogy megint valamilyen figyelemelterelésről van szó, ilyenkor szokták a németek elővenni a szokásos „magyar kártyát”.

A figyelmet mostanában sok mindenről kell elterelni. Itt van például a német alkotmánybíróság rövidesen várható ítélete, vajon megsértette-e Merkel kancellár asszony a törvényt, amikor 2020-ban beavatkozott a türingiai miniszterelnök-választásba? Ugyanis a szabad demokrata Thomas Kemmerich az AfD szavazataival lett miniszterelnök a kommunista utódpárt, a Linke jelöltjének ellenében.

Merkel kancellár kiadta a verdiktet,  a választás eredményét azonnal meg kell semmisíteni, mert az AfD szavazataival senki sem lehet miniszterelnök Németországban!  Így is lett, újra nekifutottak, és akkor már sikerült a baloldalt kormányra pakolni. Az AfD alkotmányossági panaszt nyújtott be akkor Merkel ellen, a tárgyalás ebben a hónapban lesz. Biztos, ami biztos, a kancellár június 30-án vacsorára hívta a teljes alkotmánybíróságot.

Mindenki elfogadta a meghívást. Konkrét beavatkozás egy demokratikus választásba, a független bíróság korrumpálása belefér a nyugati demokráciák jogállam-értelmezésébe. Csak egy kis figyelemelterelés kell hozzá, és erre Magyarország mindig felhasználható.

De térjünk vissza a kémszoftverek ügyére! Németországban 2017. augusztus 24-én, még pont a Bundestag-választások előtt lépett életbe a telekommunikációs források megfigyeléséről szóló törvény (Quellen-TKÜ). Egy sebtében lefolytatott törvényalkotási folyamat eredményeképpen a német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) törvényi felhatalmazást kapott arra, hogy magánemberek számítógépére, okostelefonjaira trójai vírusnak nevezett kémprogramot tele­pítsen.

Természetesen titokban. Ez az „állami trójai” lehetővé teszi, hogy bárki összes számítógép felhasználói szokását – legyen az a múltban vagy a jelenben –, megfigyelhessék.  Az adatokhoz titokban férnek hozzá, és nem egyszeri vagy szórványos módon, hanem hosszabb időn keresztül.

Nemcsak az új kommunikációs tartalmakat, hanem minden, az IT-rendszerben tárolt, adott esetben sok évre visszamenő tartalmat és az összes felhasználói magatartást megfigyelhetővé teszi, a naplószerű feljegyzésektől kezdve a film- és hangdokumentumokig mindent ellenőriz. Ráadásul úgy, hogy a digitális térben történő megfigyelést észre sem vesszük.  Mindezt törvényi felhatalmazással, az állampolgár érdekében.

Kifogást a törvény ellen csak az adatvédők, IT-biztonsági specia­listák és ügyvédek emeltek. Az egyszerű állampolgár nem tud az egészről, mert az állami trójai vírus alkalmazása titokban folyik. Vagy ha mégis tud, hát elfogadja. Teszi ezt azért, mert a politika folyamatosan a terrortól való félelemmel riogat, ezért a polgárok majd mindenbe beleegyeznek, ami a valós vagy feltételezett veszélyt elhárítani tudja. És elfogadják azért is, mert Németországban az emberek többsége még hisz a demokráciában. Az meg rövidesen eldől, hogy hihetnek-e még az alkotmánybíróság pártatlanságában?

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Brüsszel piszka

ĀAz Európai Parlament és az Európai Bizottság egyre nagyobb erőkkel támadja Magyarországot és rajtunk kívül mindazokat az államokat, amelyek ragaszkodnak nemzeteik önállóságához

Varga Bence

Varga Bence

Apró

ĀA villamoson találkoztam vele először. Olvasmányomból különös, mesebeli, kedves manókra emlékeztető hangja zökkentett ki. Két mondatot ismételgetett, szünet nélkül. „Van egy kis apró? Ha nincs, akkor már megyek is tovább”