Kiss Antal

Vélemény és vita

Foglaljuk vissza közösen a jelent!

Értékelni kell a jelent, annak örülni, amink van, ott, ahol vagyunk, úgy és azokkal, ahogyan és akikkel éppen vagyunk

Carpe Diem! Ragadd meg a pillanatot! – harsogják a fogyasztói társadalom hívei. Igaz, más értelmezésben, de én sem mondok mást: éljünk a jelenben, lassítsunk, álljunk meg egy pillanatra, és vegyük észre mindabban a szépet, a jót, ami épp megadatik. Sőt azt mondom, vacsorázzunk együtt! S hogy mi köze a vacsorának a jelen újbóli megéléséhez?

Pilinszky János Vacsora című, mindössze négysoros versében fontos kérdést feszeget: „Ismeritek a megteritett asztalt, / »a kihűlt tálak közeit«, / jól tudjátok mindannyian a leckét, / mire gyűltetek össze hát?” A mély tartalmú üzenetet hordozó költemény az utolsó vacsorára, Jézus apostolaival eltöltött, utolsó együttlétére utal, és ezen keresztül áttételesen a jelenben létezés fontosságára utal.

Ahogyan egy másik misztikus író, Henri J. M. Nouwen holland katolikus pap, teológus füveskönyvében ugyancsak erre hívja fel a figyelmet: „Ünnepeljünk a jelenben! Az ünneplés elsősorban jelenlegi állapotunk teljes igenlése. Teljes tudatossággal mondjuk, hogy vagyunk, itt vagyunk, most vagyunk, és legyen így! Csak akkor tudunk igazán ünnepelni, ha jelen vagyunk a jelenben.”

Mai világunk az egyik legfontosabb kincsünket, a jelenünket akarja elvenni tőlünk. Gyakran révedünk időben visszafelé, visszavágyjuk a már a múlt nagy emlékkönyvében pihenő élményeinket, vagy épp a jövő még csak képzeletünkben élő eseményei után áhítozunk. A jelennel nem foglalkozunk, átsiklunk felette.

A fogyasztói társadalom talán legértékesebb képességünktől foszt meg bennünket: értékelni a jelent, annak örülni, amink van, ott, ahol vagyunk, úgy és azokkal, ahogyan és akikkel éppen vagyunk. Én tudatosan törekszem a jelen megélésére: örülök, ha a villamosmegállóban állva egy szép arcot látok, vagy egy őszinte, tiszta mosolyt egy kisgyermek szemében megbújva.

Öröm, ha viszonozza a piliscsabai vonat vezetője az integetésem, ha az erdőben sétálva megmártózhatom a csendben, ha a kedvenc túrós batyumba haraphatok, vagy egy kávé kortyolásának szentelhetek pár, nyugodt percet. Ezek a jelenségek ott vannak mindannyiunk életében, csak nyitott szemmel és szívvel észre kell vennünk őket, és megtanulnunk örülni nekik.

Ha körülnézek, nem látok mást: mindenki megállás nélkül, eszeveszett sebességgel rohan előre, ez a száguldás azonban elsodor bennünket a jelentől. Az evésben ugyan megpróbálunk örömet találni, de az étkezés számos közösségben, családban elveszítette eredeti funkcióját, már nem a jelenben élés és a szeretetközösség egyik összetartó kapcsaként szolgál.

Az előbb idézett gondolatok az egymásnak és a magunknak ajándékozott pillanatra hívják fel a figyelmet, arról a momentumról beszélnek, amikor a megterített asztalnál a vacsorát fogyasztjuk. Az étkezést, mely a jelenben zajlik. A vacsora meghitt tevékenység. A jelen meghittségét hordozza magában. Fontos, hogy az asztal gondosan terített legyen. Egy szép abrosz, az aprólékosan megválogatott, ízléses terítékek, gyertyák, virágdíszek mind mind az asztal felöltöztetését szolgálják. Szép környezetet teremtek azért, hogy a jelenben lehessek.

A terítés, a vacsorához való készülődés lehet közös feladat is. Családunkban a kezdetek óta közös ügy. A közös jelen, a közös ünneplés ügye: a nap végén körbe üljük az asztalt, megmutatjuk, hogy mi igenis vissza tudjuk szerezni a jelent. Együtt készítjük az ételeket, kenyeret szeletelünk, beszélgetünk, imádkozunk, és jókedvben élvezzük az ízeket és egymás társaságát.

Ebben a jelenben mindannyian fontosak vagyunk. Minden mondatnak és közösen elfogyasztott falatnak értéke van. S a jelen megélése nem kerül semmibe. Természetesen vannak a vacsorának kellékei, az ételek, italok, melyeket pénzért meg kell vásárolnunk, de az étkezés közösségi élményének megteremtése ingyenes.

Találjuk hát meg újra a vacsoraasztalt, az abroszokat, a gyertyatartókat, a dugóhúzókat, fogyasszunk finom borokat, illatos, melengető teákat, magyar zöldséget, gyümölcsöt, házi finomságokat, beszélgessünk! Ragadjuk meg a pillanatot, ami megadatik, dőljünk benne hátra és örüljünk neki! Foglaljuk vissza közösen a jelent! Erre ez a szabad nyár különösen jó alkalom. Legyünk hálásak érte! 

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

A számok mögött

ĀVilágéletemben legendásan hülye voltam matematikából – persze nem csak én

Bán Károly

Bán Károly

Az álszent

ĀCsaknem ötmilliárd forint támogatást kapott az euró­pai és a magyar adófizetők pénzéből Cseh Katalin, a Momentum alelnökének és európai parlamenti képviselőjének családi vállalkozása, illetőleg egy, a politikushoz erősen köthető üzleti kör