Birodalmi érdekek

Az egykori miniszterelnök, akit a választási bukás elől előbb az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt élére ejtőernyőztek, hivatalosan is visszatér a lengyel belpolitikába. Na nem mintha ténylegesen elhagyta volna azt az elmúlt években, hiszen a legnagyobb európai pártcsaládot is kész volt alárendelni a lengyel belpolitikának. Pártja, a Polgári Platform a Fidesz egyik legádázabb kritikusa a Néppártban.

Elmondásuk szerint – persze mindig ezt mondják – az értékek és hasonlók miatt, valójában persze az áll a dolog hátterében, hogy a magyar kormánypárt szövetségese a Lengyelországban kormányzó, konzervatív Jog és Igazságosság, nem pedig a baloldallal összeálló, Karácsony Gergellyel bohóckodó liberális Polgári Platform. Ez egy eléggé érthető álláspont.

Tusk a lengyel alkotmánybíróság és az Európai Unió jogi vitája kapcsán feltette a lengyel politika régi lemezét, a karcosra koptatott oroszozást. Nem ritka Varsóban az ellenfeleket azzal vádolni, hogy Oroszország szekerét tolják, Putyin emberei és hasonlók. Tusk szerint tulajdonképpen a mostani lengyel kormány kéz a kézben jár Oroszországgal, „akár szándékosan, akár akaratlanul”. Ez utóbbit fontos volt hozzátennie, hiszen így talán sikerül valamennyire elkennie, hogy megint ostobaságot állított.

Mondanunk sem kell, Tusk szidalmaiba ezúttal is belekerült Magyarország. Az Európai Néppárt ősszel leköszönésre készülő elnökének vádaskodása ugyanis pont annyira üres, mint amennyire napjainkra a pártcsalád politikája is. Tusk szerint a brüsszeli központosítást, túlterjeszkedést, jogállamiságot és közös szabályokat sértő hatáskörátlépést bírálni az nem lehet jogos kritika, csakis idegen érdekek szolgálata.

A folyton orosz beavatkozásról sápítozó brüsszeli bürokraták szégyenlősen elhallgatják, hogy akinek a beavatkozása ma fenyegeti az európai nemzetállamokat, az leginkább Brüsszel. Tusk és társai szerint aki nem fekszik alá kritikátlanul a brüsszeli úthengernek, az gyengíti az uniót. Márpedig erős Európa, erős Európai Unió csakis erős nemzetállamokra épülhet.

A lengyel kormánynak esze ágában sincs kiléptetni Lengyelországot az unióból. A liberális okoskodás – mint amilyen Tuské is – most azzal jön, hogy David Cameron brit kormányfő sem akart Brexitet, aztán mégis lett. Persze, mert Cameron talán nem akart kilépni az EU-ból, de a britek többsége igen. Lengyelországban viszont magas az unió támogatottsága, és a lengyel kormány is arra törekszik visegrádi partnereivel, hogy erős pólust képezzenek, megkerülhetetlenné váljanak. Jogos elvárása ez az európai növekedés motorjává vált, irigyelt régiónak.

Ivan David, az Identitás és Demokrácia frakció cseh európai parlamenti képviselője beszélt arról a múlt havi strasbourgi plenáris ülésen, hogy jogállamiság még van az EU-ban, de demokrácia egyre kevésbé, az antidemokratikus elemeket ugyanis folyamatosan erősítik, hogy teljesen elnyomják a nemzetek és nemzetállamok akaratát.

Mindezt úgy, hogy tegyük hozzá, a nagy, régi tagállamok nem szégyellnek zárt ajtók mögött kiállni a saját nagyiparuk érdekeiért, csak azt nem szivárogtatják ki olyan lelkesen a tagállami vezetők, mint azt, hogy „jóemberségükben” elsírták magukat a magyar pedofilellenes törvényről szóló vitában.

Donald Tuskot és csapatát hátrahagyva a Fidesz végre megtalálta azokat a konzervatív európai szövetségeseket, akik ki is állnak Magyarország mellett. Ez egy jobb társaság. Szükség is lesz rá, mert vérre menő csaták készülnek a szuverenisták és a birodalmi erők között. Készüljünk!

(A szerző főmunkatárs)