G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Porlik, mint a szikla

„Huszonöt év után, 2002-ben költöztünk vissza Németországból Magyarországra. Itt csodálatos és biztonságos életünk van. Itt nincs diktatúra, de Németország hamarosan kalifátus lesz”

álláspont

„Huszonöt év után, 2002-ben költöztünk vissza Németországból Magyarországra. Itt csodálatos és biztonságos életünk van. Itt nincs diktatúra, de Németország hamarosan kalifátus lesz.” Ezt a keserű, egy közösségi oldalon megjelent bejegyzést egyik elszármazott, majd hazatért honfitársunk tette közzé.

A dolognak talán nem kellene túlzott jelentőséget tulajdonítani, hiszen az elmúlt időszakban sok Nyugat-Európában élő magyar döntött úgy, hogy feladja ottani egzisztenciáját, és hazatér.

A fenti bejegyzést egy Magyarországgal foglakozó német nyelvű portálon megjelent minapi interjú előzte meg. A beszélgetés lassan csordogált a már hosszabb ideje Németországban élő magyar hölgy és a riporter között. Főleg az ottani hétköznapokról folyt a diskurzus, gondosan kerülve a politikai témákat. Egy villanás erejéig azért a hazai belpolitikai helyzet is terítékre került, vagyis hogy mi van nálunk: diktatúra vagy demokrácia. Az interjúalany a demokrácia mellett tette le a garast, és ennyi is elég volt a bejegyzéscunami hömpölygésének elindulásához.

„Négy és fél éve élek Magyarországon. Az ország biztonságos, nagyobb a véleménynyilvánítási szabadság, mint Németországban. Orbán mögött a magyarok állnak.” Egy másik. „Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik törődik saját népével.” Egy újabb: „Magyarország szabadabb, mint Németország, az Orbán-kormány védi a gyerekeket, nőket
és az öregeket.”

Ezután jönnek az igazán lelkesek. „Még mindig Németországban élek, de már nem sokáig! Az új otthonom Magyarország lesz, és már nagyon várom.” Mások szégyenletesnek nevezik a német újságírást, arról beszélnek, hogy aki tárgyilagos véleményt fogalmaz meg, azt ellehetetlenítik. „Lassan teljesen világos, hogy hol jön létre diktatúra, de ez a hely biztosan nem Magyarország lesz” – írja a bejegyző.

Mindez egy spontán német civil kiállás a jelenlegi Magyarország mellett. Közelebbről megvizsgálva az írásokat, kiderül, hogy erősen összetett helyzettel állunk szemben. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy a bejegyzést tevők mindegyike konzervatív gondolkodású ember lenne. Ez így rendjén is van. Viszont a vélemények nagy része a magyar kormány dicséretén túl nem bonyolódik bele hazai pártpolitikai vitákba. Vagyis a bejegyzőket elsősorban a jelenlegi magyar életminőség motiválja, ezen belül is a véleményszabadság és a közbiztonság jó állapota. Mert hogy itt egy színházi előadás után egy nő tömegközlekedéssel simán hazamehet – ahogy ezt egy véleményező írja.

Van azonban más figyelemreméltó jelenség is. Azok, akik Magyarország iránti rajongásukat kifejezik, többségükben már nálunk élnek, vagy éppen készülnek ide költözni, itt teremtettek maguknak egzisztenciát, illetve itt akarnak boldogulni. Vagyis nem kell félniük, hogy különutas álláspontjuk miatt otthon ellehetetlenítik, a társadalom perifériájára szorítják őket. Persze értjük mi a németországi hallgatást és bólogatást. Hitel van a házon, az autón, a gyerekek különóráit is fizetni kell, nem lehet a zsíros állást kockáztatni. A fogyasztói társadalom tömegeket kényszerít hallgatásra, miközben lopakodó módon igyekszik mindenkit bedarálni. És akkor még nem beszéltünk a genderelmélet erőszakos terjesztéséről, ami szintén nagy tehertétel lehet a csendes többség számára.

Nem mondanám, hogy a bejegyzésáradatot reprezentatív közvélemény-kutatásnak lehet tekinteni. Olyan emberek csoportjának a véleményét tükrözi, akiknek elegük lett saját hazájuk képmutató politikájából. Egy repedés a korrektnek mondott politika sziklájában, ami majd végül szétporlasztja azt.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Könyvtár

ĀA könyvtárban nem volt senki, két órával ezelőtt bezárt. Pontosabban mégis volt bent valaki. Joó K. ott ült a két leghátsó polc között egy fotelben