Hőség, mondások

Meleg volt, mondhatnánk, aki csaknem negyvenfokos hőségben tart utcafórumokat, azzal előfordulhat, hogy időnként összevissza beszél, de ebben az esetben nem erről van szó. A bukott miniszterelnök feleségének közlései pontosan illeszkednek a baloldali ellenzék cizellálatlan, kollektív amnéziát egyszerre gerjesztő és arra rájátszó, a valósággal megfejthetetlenül sokadági leszármazotti viszonyban lévő kommunikációjával.

Baján azt mondta Dobrev, idézem: „Nem csak arról van szó, hogy kormányt kell váltani, hanem egy olyan rendszert kell létrehozni, ahol megérti mindenki, hogy egy kormány leváltható, ha nem az emberek érdekét szolgálja. Orbán úgy gondolja, neki örök életére jár a miniszterelnöki poszt.” Mit lehet erre mondani? Talán a lárifári a legmegfelelőbb. Arról felidéződhet 2006, amikor Magyarország lakosainak nagy többsége gondolta azt, a Dobrev férje vezette kormány hosszú ideig nem az ő érdeküket szolgálta („nem csináltunk semmit négy évig”), és azt követően, hogy ezt a főszereplő keresetlen szavakkal az arcukba is tolta, szerették volna, ha megválik a székétől, elmegy inkább meglepetésvacsorát főzni, szakácskönyvet és/vagy Facebook-posztokat írni.

Érvényre tudták juttatni az akaratukat? Hát, elméletileg lett volna rá lehetőségük választott képviselőiken keresztül az Országgyűlésben (konstruktív bizalmatlansági indítvány), gyakorlatilag nem. Külö­nösen úgy, hogy a hivatásának alfáját és ómegáját a hatalom ellenőrzésében megjelölő baloldali sajtó és szellemi szféra hirtelen odahagyta legszentebbnek mondott kötelességét, és a hatalom ellenőrzőjéből a hatalom védelmezőjévé lépett elő. Ami a közlés második felét illeti, fogalmam sincs, mit gondol a posztjáról Orbán Viktor, viszont erősen gyanakszom, bármit is, azt nem Dobrev Klárával osztja meg.

A DK miniszterelnökjelölt-jelöltje a Spirit FM-en azt is nyilatkozta, hogy „nem azért kell rendet rakni sem alkotmányos, sem korrupciós értelemben, mert revansot akarunk, hanem azért, hogy soha többé ne fordulhasson ez elő”. Vajon átfutott-e rajta, hogy lehet, ha az őszödi beszéd napvilágra kerülése után segít férjének politikushoz méltó döntést hozni, lemondani, talán sosem következik be az, ami? Arra a kitételre, miszerint „az Alaptörvény illegitim, azért, mert kizárólagos hatalomgyakorlásra épül” nem nagyon érdemes szót vesztegetni, mert valójában felfejthetetlen, hogyan épülhetne egy törvény a hatalom gyakorlására.

Az elméletileg elképzelhető lenne, hogy elősegíti vagy biztosítja azt, de itt nem erről van szó, és gyanítom, Dobrev Klárának is inkább az a baja, hogy a választáson a magyar társadalom erős felhatalmazást adott a Fidesz–KDNP-nek. Csakhogy ezt az írott szabályok szerint bárki megkaphatja. Az a politikai tömörülés, amelyikbe ő is tartozik, éppen erre készül, képviselői ezt hangoztatják úton-útfélen.

Elnézve, hallgatva a Demokratikus Koalíció szülőit (az Alaptörvény szerint az anya nő, az apa férfi), felrémlik bennem a 2002-es kampány, s eszembe szokott jutni Borges egyik novellája, amelyik Az aljasság világtörténete című könyvében jelent meg 1935-ben.

A címe: Lazarus Morell, a szörnyűséges megváltó. Arról szól, hogy a lótolvajlásból élő főszereplő a jövedelmezőbb üzlet reményében létrehozott egy szervezetet, amelyiknek a tagjai bejárták az amerikai Dél ültetvényeit, rábeszélték a rabszolgákat, hogy szökjenek meg, utána ők eladják őket egy másik gazdaságba, az ár egy részét megkapják, és segítenek nekik valamelyik szabad északi államba jutni. Nem így történt. Homályos költségekre hivatkozva újabb és újabb szökésre beszélték rá a négereket, mígnem terhessé váltak, és megszabadultak tőlük. Hasonlóan néztek ki a baloldali választási kampányok és kormányzások is az elmúlt harminc évben: ígéretek, költségek, aztán az elk...uk...

(A szerző lapszerkesztő)