Dippold Pál

Vélemény és vita

Balbuzgók, ficergők

A magyar parlamentben nemrég elfogadott gyermekvédelmi törvény a magukat liberális demokráciáknak nevező nyugati véleménydiktatúrákban sokkal nagyobb hullámokat vetett, mint itthon

álláspont

A kisgyerekeket megrontó perverzeket szigorúan bünteti, a gyerekek nevelését a szülők jogának és kötelességének minősíti. A magyar törvény megtiltja az eddig gátlás nélküli homoszexuális és egyéb propagandát a gyerekekre erőszakoló szervezetek beengedését az iskolákba.

Akadályt állítottunk a Nyugatról ránk zúduló genderőrületnek.

Ezzel okot adtunk arra, hogy újabb verbális-politikai háborút  indítsanak Magyarország ellen. Ha azt feltételeznénk, hogy Brüsszelnek maradt még valami stílusérzéke, és jó az időzítési képessége, tévedünk. Az események valószínűleg véletlenül estek egybe az úgynevezett meleg büszkeség hónapjával.

A magyar gyermek- és családvédelmi törvény a külföldi és a hazai balliberális médiában szinte kizárólag melegellenes törvényként szerepel. Sorra mocskolták Magyarországot Európa vezető hatalmainak képviselői, homofóbnak, melegellenesnek minősítve hazánkat. A minden szempontból az európai alapszerződésre épített törvényünk azonban semmiféle effajta hazug vádra nem ad okot.

Hogy liberálisék hülye szókapcsolatait is használjuk, amelyek szerint a család az család, a szerelem az szerelem, azaz a hagyományostól eltérő együttélési formáknak, ezeknek az LMBTQ+ izéknek, a vakonddal vagy a kőszáli kecskével párosulóknak a gyerekvédelmi törvény kapcsán mégiscsak azt mondjuk, hogy igen, a család az család. Apa és anya, férfi és nő, meg az ő gyerekeik.

Hogy aztán nagykorúságuk elérése után ezek a gyerekek milyen életformát választanak maguknak, arról nem rendelkezik, nem is rendelkezhet ez a törvény.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hirtelen felindulásában, amúgy a törvény szövegének ismerete nélkül, azt szégyenletesnek minősítette. Angela Merkel a fiatal homoszexuálisok jogait félti. Mark Rutte holland miniszterelnök, aki ifjú liberális korában a pedofília és szodómia (az állatokkal folytatott nemi aktus) nagy pártfogója volt, egyenesen ki akarja záratni Magyarországot az Európai Unióból, a gyermekvédelmi törvény szerinte szabadságjogokat és az emberi méltóságot korlátozó mivolta miatt.

Az unióban ficergő magyar baloldali politikusok mindent megtesznek azért, hogy mint mindig, most is hazájuk ellen agitáljanak. Ott sipákolnak a Nyugat liberális fórumain, következetesen melegellenesnek minősítve gyermekvédelmi törvényünket. Cseh Katalin a CNN-ben szerepelve kifejtette, hogy jövőre, ha a baloldal hatalomra jut a parlamenti választásokon, eltörlik ezt a törvényt, mert igyekeznek majd egy olyan országot építeni, „ahol egy gyermek meleg lehet anélkül, hogy fenyegetik, zaklatják és mentális problémákba kergetik bele”.

Az cseppet sem érdekli a doktornőt, hogy amúgy éppen a melegpropagandával kavarják meg úgy a gyerekek fejlődését, hogy a végén azok azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok. Na, ez a lényeg, a liberális mesterkedők éppen ezt akarják. Néhány napja azonban – hogy liberális lazasággal értékeljük az eseményt – a haladók jól pofára estek. Az Európai Bizottság alelnöke, a nem éppen magyarbarátságáról híres Vera Jourová úgy nyilatkozott az Euronews-nak, hogy Brüsszel nem tudja aktiválni az unió jogállamisági mechanizmusát a melegellenes részeket tartalmazó magyar pedofiltörvény miatt, nem függesztik fel a Magyarországnak járó helyreállítási pénzek folyósítását.

A magyar baloldal Európát fellármázó hisztériája most sem vezetett kézzelfogható eredményre, melegjogi buzgalmuk sem tudta érvényre juttatni eszelős hatalmi törekvéseiket.

(A szerző vezető szerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Mateusz Morawiecki

Mateusz Morawiecki

Új Lengyel Megállapodás

ĀLengyelország a pandémia utáni időszakot a gazdasági–társadalmi rendszer átalakítására használja oly módon, hogy az ellenállóbbá váljon az újabb válságokkal szemben, igazságosabb legyen, és lehetővé tegye számunkra, hogy a fejlődés újabb szintjére lépjünk

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Hadházy ébred

ĀFricska. Ezúttal – bár nem szokásom – egy kommentelő véleményével kezdem. „Minden ásó jó helyre megy!” – írta a hozzászóló, s bevallom, ennél összefogottabbat magam sem tudtam volna megfogalmazni