Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

A buborékban

álláspont

Nem közölte néhány belgiumi lap az Orbán Viktornak az EU jövőjéről szóló javaslatait tartalmazó hirdetést, sőt az egyik, a De Standaard helyette egész oldalon üzent a miniszterelnöknek, mondván „a törvényeknek sosem lenne szabad megkülönböztetniük a szerelmet a szerelemtől”. Egy másik újság, La Libre Belgique főszerkesztője azt mondta, a hirdetés „hadilábon áll az igazsággal”, megint egy másik, a Der Morgen című válasza pedig az volt, hogy „a hirdetést nem fogadtuk el, mert nem fér össze az általunk képviselt értékekkel”.

Tisztázzunk gyorsan két dolgot! 1. Jogában áll-e bármelyik lapnak, hogy ne közöljön le egy hirdetést. Igen, jogában áll. (Bár a gesztus legalábbis érdekes azoktól, akik olyannyira eltemetkeztek az utóbbi években a magyarországi ellenzék és a saját maguk gerjesztette véleménybuborékban, hogy Magyarország említésekor előbb jut eszükbe a sajtószabadság általuk vélelmezett megsértése, mint a fővárosának a neve.)

2. A magyar miniszterelnök javaslatait az Európa jövőjéről az EU teljes vezetése által létrehívott konferenciasorozat kapcsán tette, egy elméletileg nyitott folyamat részeként, amelyben kis túlzással akár sok száz millió egyéb vélemény is elhangozhat, nyilván azzal az igénnyel, hogy kerüljenek szóba ezek a szempontok is, beszéljenek, ad absurdum vitatkozzanak róluk. (Ez a célt szolgálják/szolgálták volna a hirdetések is.) Ezek negligálása a gőgről árulkodik, arról a gőgről, amely azokat jellemzi, akik kétely, kérdés, tépelődés nélkül képesek elhinni magukról, hogy az általuk vallott értékek minden más érték fölött állnak, az ő igazságuk az egyedüli igazság.

Egyszer már írtam az Európa jövőjéről indult konferenciasorozatról. Akkor az elindításról szóló közös nyilatkozatnak az Európai Parlament, a tanács és a bizottság elnöke általi aláírásakor elhangzott nyilatkozatok közül David Sassolit, az Európai Parlament elnökét idéztem, aki új kezdetről beszélt. Jöjjön most az Európai Bizottság elnöke. „A mai napon minden európai polgárt cselekvésre kérünk.

Osszák meg velünk, hogy milyen Európában szeretnének élni, aztán pedig vegyenek részt a tervezésben és az építkezésben. Egyértelműek az európaiak elvárásai: hozzá szeretnének szólni Európa jövőjéhez, az életüket befolyásoló ügyekhez. Mi is ugyanilyen egyértelműen ígérjük: meg fogjuk hallgatni őket, és teszünk is a célok megvalósításáért” – mondta Ursula von der Leyen március 10-én. Én meg most azon gondolkodom, hogyan is képzelték el ezt? Hogy majd mindenki beszélget otthon, Brüsszelben meg meghallják, ami éppen kényelmes, vagy kinek-kinek harmonizál az érdekeivel, a meggyőződésével, minden mást meg elhallgatnak, vagy üzennek nekik valamit igazságról, sajtószabadságról meg szerelemről?

Az egész nem több, mint egy nagy csinadrattával beharangozott PR-akció, jó árnyalatú púder a kontinens sűrűsödő problémák miatt mélyülő ráncokba gyűrődő arcán? Ahogy a múltkor, a magyar baloldali ellenzék most is hozta a szokásos formáját. Akkor annak a reményének adott hangot Cseh Katalin, hogy a nagy, jövőt formáló disputa eredményeképp megváltozik a számukra nem megfelelő döntési mechanizmus, most levelet írtak a miniszterelnökjelölt-jelöltek, amelyben tudatták az EU vezetőivel, hogy Orbán Viktor a javaslatait nem a magyar nép nevében tette. Nem hallottam, hogy ezt mondta volna, a hirdetéseket aláírta, ergo a levélnek éppen semmi értelme sem volt, hacsaknem az igazodási szándék villámgyors kifejezése.

A végére maradt még egy tisztázandó szempont: a magyar miniszterelnök, ez idáig egyedüliként, közzétette javaslatait az EU jövőjével kapcsolatban. Követhetik az igazodók, az elhallgat(tat)ók és a gőggel átitatottak is, hátha van valami eddig meg nem mutatott vízió is az otthonos buborékjukban.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Deme Dániel

Deme Dániel

Kit oktassunk európai értékekre?

ĀAmikor a holland miniszterelnök egy egész nemzet térdre kényszerítésével fenyegetődzik, szavait ildomos lesz komolyan venni

Bogár László

Bogár László

Meleg helyzet

ĀAhogy mondani szokás, szintet lépett a globális identitásháború