Vélemény és vita
Haza eladó
Csak nem akar beköszönteni az uborkaszezon. Ne legyenek illúzióink: a kampány forró őszt tartogat, de aligha lesz időnk előtte kipihenni magunkat
álláspont
Bizonyos fővárosokban a fejükbe vették, hogy most vagy soha, meg kell fogni a magyar baloldal kezét és megnyerni nekik a 2022-es választást, mert egyedül nyilvánvalóan nem fog menni.
Na nem mintha a balliberális pártok bármikor is úgy tervezték volna, hogy majd önerőből, „csak” a magyar nép akaratára támaszkodva nyernek választást. Mégis ki csinál ilyet? – gondolják ők. Jó ideje elkezdték készíteni a terepet, megdolgozni az emberek gondolkodását, hogy a külföldi beavatkozásért való kuncsorgás ne hasson annyira utálatos dolognak a többség szemében, mint amennyire az. A szuverenitásáért megharcolt magyar emberek gondolkodásától ugyanis idegen az ilyesmi.
Ezért is hallhattuk oly sokszor azt a hazugságot előbb a Gyurcsány-párttól, majd a hozzá idomult többiektől, hogy az Orbán-kormány kivezeti Magyarországot az Európai Unióból, sőt, magából Európából. Ezzel szemben magukat jó európainak állítják be, a jó európai pedig a szemükben annyit tesz, mint az engedelmesen bólogató ország, amely elfogadja a „régi” nyugati tagállamok által rá osztott szerepet, elfogadja a másodrendűséget, nem hepciáskodik holmi nemzeti érdek miatt.
Talán ők maguk is elhiszik, hogy ha úgy beszélnek, úgy játsszák meg magukat, mint nyugat-európai elvbarátaik, akkor őket is egyenrangúaknak tekintik majd. Pedig ne legyenek illúzióik: ha, mondjuk, Mark Rutte holland kormányfő arról beszél, hogy Magyarországot térdre kell kényszeríteni, akkor se hangosan, se magában nem teszi hozzá, hogy „kivéve balliberális szövetségeseinket”, mert nem is gondolja így.
A magyarországi balliberális pártok rákapcsoltak a külföldi támogatóik mozgósítására. Fekete-Győr András Momentum-elnök járja Európát, sorban tárgyal a liberális Renew-frakcióhoz tartozó vezetőkkel, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kapják már össze magukat, jöjjenek a szankciók, a pénzmegvonások, valahogy szorongassák meg az országot, hát miért kapják a fizetésüket, ha nem azért, hogy kormányt buktassanak Magyarországon – meg mindenhol, ahol az emberek konzervatívokat mertek megválasztani.
Karácsony Gergely sem volt tétlen, ő Berlinben barátkozott Kunhalmi Ágnes közreműködésével. Mások mellett olyan politikusokkal is találkoztak, mint a magyarok és lengyelek kiéheztetéséről álmodozó szociáldemokrata Katarina Barley. Vagy a zöldpárti kancellárjelölt, Annalena Baerbock, akinek annyi lódítását leplezték le már az önéletrajzában, hogy tényleg lehetett közös témája Karácsonnyal, már ha közös nyelvet is találtak.
Meginterjúvolta a főpolgármestert a Bild is, a lap szerint Karácsony – „a magyar ellenzék reménysége” – az EU segítségét kéri, hogy akadályozzák meg a „kínai és orosz beavatkozási kísérleteket a választásokba”. Ilyenről ugyan nem tudni, de mindegy is, nem a beavatkozás zavarná őket, csak azt akarják, hogy a javukat szolgálja. Kedves részlet egyébként, hogy a Bild már arról ír, a baloldal egységesen támogatja Karácsonyt Orbán Viktor kihívójaként, szóval a német lap is tudja, hogy az úgynevezett előválasztás csak komédia.
Megvan tehát a kereslet és a kínálat is a külföldi beavatkozásra. Nem újdonság persze, bő egy évtizede ostromolják Magyarországot a Soros-hálózat mindenféle NGO-i és úgynevezett jogvédői, a brüsszeli baloldal, és hosszan folytathatnánk a sort.
A cél az, hogy kicsavarják a választást a magyar emberek kezéből. Ha pedig hatalmat kapnak, tovább csorbítják a szuverenitásunkat. Ezt tartsuk szem előtt.
(A szerző főmunkatárs)