Vélemény és vita
Szabályozni kell a munkahelyi érzékenyítő képzéseket
A Magyarországon tevékenykedő külföldi cégek kiemelten fontosak a magyar gazdaság szempontjából, erről biztosan senkit sem kell meggyőzni, bárhol is álljon politikai nézetek terén
A „multik” százezreknek adnak munkát, de emellett rendkívül fontos az a tudásanyag is, melyet magukkal hoztak, és immár három évtizede adnak át magyar szakembereinknek. Technológiai folyamatokat, cégvezetési módszereket, üzleti alapelveket, és így tovább.
Érkeztek viszont olyan gyakorlatok is, amelyeket felül kéne vizsgálni a magyar jogrendszerben érvényes véleményszabadság és lelkiismeret szabadság alapelveinek szempontjából. Az ilyenek egyre prominensebben jelentkeznek a külföldi, de akár külföldi modellre épült magyar cégekben foglalkoztatottak mindennapjaiban, munkatervében. Egyre több hír érkezik ugyanis arról, hogy ezen cégek kötelezővé teszik alkalmazottaiknak a bizonyos tanfolyamokon és képzéseken való részvételt, ahol arra tanítják őket, hogy hogyan viszonyuljanak más nemű, más szexualitású, más vallású vagy világnézetű kollégáikhoz.
Alapvetően ezzel nem is lenne baj, ha az utolsó tizenöt, húsz év nyugati példájából okulva nem tudnánk, hogy ez csak egy küszöb ahhoz a társasági etikához, amely majd szorosan és elválaszthatatlanul tapad egy megkérdőjelezhetetlen társadalmi kultuszhoz, amelynek csakis egyetlen politikai irányzat a haszonélvezője, a radikális baloldal.
Teljes mértékben támogatom olyan dolgozók képzését, fejlesztését vagy fegyelmi szankcionálását, akik munkahelyükön vétenek a jó ízlés és kölcsönös tisztelet szabályain. Más bolygón él az, aki nem tudja, hogy jó nevű cégeknél is előfordul ma nőket sértő viselkedés, megy a buta megosztó politizálás, de volt már itt cigányozás és zsidózás is a hierarchia minden szintjén, amiről például a IX. kerületi városházán dolgozók biztosan mesélhetnének. Nem vethetjük a nyugati cégek szemére tehát, hogy ettől egyrészt védeni akarják negatívan érintett dolgozóikat, másrészt pedig saját magukat az ebből eredő jogi következmények ellen.
De amennyire fontosnak találom azt, hogy egyetlen alkalmazott se szenvedjen hátrányos megkülönböztetést, ezt kiegészítve precízen és intelligensen kidolgozott irányelveket kell kormányszinten megfogalmazni azért, hogy ne csússzunk le a nyugati vállalati terror szintjére, ahol kirúgnak, ha lóg egy kis kereszt a nyakadban, meghurcolnak, ha a Facebook-oldaladon apa-anya család mellett állsz ki, nem léptetnek elő, ha egy nem progresszív párt tüntetésén meglát főnököd vagy nem tapsolsz a fehér privilégiumokról szóló agymosás végén.
A magyar törvények jelenleg effektíven szabályozzák a munkahelyi jogokat, senkit sem lehet törvényesen megkülönböztetni nézetei, neme vagy vallása miatt. Ha valaki nem tud viselkedni, tessék eljárni a munka törvénykönyve szabályai szerint, a károsultaknak pedig jelenleg is számos lehetőségük nyílik a jogorvoslatra. Azt viszont nem lehet megengedni, hogy Magyarországon egyre radikálisabb genderideológiákat, faji elméleteket és a baloldali világnézettel megegyező politikai képzéseket kötelezővé tegyenek.
Amiért pedig ezt kormányszinten szükséges kezelni, az az a tény, hogy a közmondásos „kisember”, tehát egy átlag magyar alkalmazott, nem képes egyénileg kiállni a multicégek évtizedek alatt kifejlesztett jogi gépezete ellen. Senkit sem hibáztathatunk azért, ha nincs bátorsága nemet mondani egy ilyen képzésre, ez egyszerűen az emberi természetből adódik. Nem mindenki képes felettesei élé állni és megfogalmazni ellenérveit úgy, hogy az jogilag, tárgyilag vagy erkölcsileg megállja a helyét.
Itt nem csupán arról van szó, hogy az ember félti munkahelyét, bevételi forrását, aggódik amiatt, hogy esetleg mást léptetnek elő helyette, olyat, aki pragmatikus meggondolásokból belemegy bármilyen kulturális manipulációba. Egy komoly tudásanyag és felkészültség szükséges ahhoz, hogy az ember hatékonyan ellenálljon ennek a mindent behálózó globális tébolynak, és tisztelet a kivételnek, ezt nem várhatjuk el az alkalmazottak mindegyikétől.
A hazánkban jelen lévő nyugati cégeknél ugyan már szinte kivétel nélkül zajlanak ilyen érzékenyítő képzések, de ezek többségének még viszonylag ártatlan a tartalma. Viszont aggodalomra ad okot, hogy egyre több álláshirdetésben jelenik meg például a „multikulturális” munkakörnyezet elfogadása mint követelmény. Ismétlem, multikulturális, nem pedig multinacionális munkakörnyezet.
A sok szivárványszínű logó, a cégek honlapjain megjelenő teljesen explicit genderpropaganda és sok más jel utal arra, hogy Magyarországon is egyre politizáltabb a munkakörnyezet, és egyre kevesebb manőverezési teret kap a magyar dolgozó ahhoz, hogy az ideológiai aknamezőn lelkiismerete szerint haladjon végig.
A kormánynak lépnie kell, nehogy egy szép napon olyan gazdasági és munkakörnyezetre ébredjünk, ahol a gerinctelen tud csak érvényesülni, ahol a tehetségtelen, de politikailag korrekt jut előre, ahol nagy világcégek diktálják azt, hogy az átlagpolgár hogyan gondolkozzon.
Ez Nyugaton már a mindennapok realitása. Nem egy közös hit, a többség által tisztelt igazsághoz való ragaszkodás az érvényesülés eszköze, hanem egy közösen elfogadott és propagált hazugság garantálja csak az egyének megélhetését. Ettől kell megvédeni a magyar dolgozókat úgy, hogy a munkahelyen mindenki biztonságban érezhesse magát, és ne csak akkor, ha magasan lengeti a szivárványszínű vagy BLM-feliratos zászlót.
(A szerző újságíró)