A nagy baloldali folt

Színek kavalkádja volt egykor, most összefolyt paca. A szivárványkoalíció pártjai szemünk előtt mosódnak össze, nem marad más, csak egy zavaros folt. Folt a baloldalon, folt a magyar közéleten. A kérdés már csak az, hogy mekkora?

Egykor meg tudtuk különböztetni az ellenzéki pártokat, politikájuknak erős kontúrja volt. Akár a szivárvány színei, jól láthatóan eltértek egymástól. Mára a megkülönböztetés kísérlete kudarcra van ítélve. A mondanivaló, a politikai tartalom egyre egységesebb: baloldali demagógia, liberális ügyek és Orbán-ellenes retorika. Már-már annyira homogén, hogy kompromisszumok helyett teljes identitásvesztés tanúi vagyunk.

Demokratikus előválasztás? Ugyan! Csak forgatókönyveket, lezsírozott megállapodásokat, tárgyalóasztalnál megkötött együttműködéseket látunk, ahol pedig tényleg verseny lehetne, ott elszabadulnak az indulatok. Nincs plurális, szabad politikai küzdelem, csak pártutasítás és elvtelen kompromisszumok sorozata vagy éppen a demokrácia eszményétől oly idegen lejáratás és bomlasztás. A másik teljes megsemmisítése. Pedig elvileg szövetségesek, így nehezen érthető, hacsak nem úgy értelmezik ezt a kifejezést, mint annak idején a kommunisták. Szövetségbe forrt szabad köztársaságok…

Mindezek ellenére a politikai mondanivaló olyan kompromisszumokat szenved meg, amely már-már teljes identitásvesztéssel jár minden ellenzéki pártnak. Ugyanazt mondják, csak a tónus, a stílus változó, ahogy a politikusi karakterek ezt megkívánják.

Van egy teszetosza, de jó szándékú, aranyos biciklista fiatalember. Aki néha hazudik, ám mindig a körülmények áldozata. Mindent félbehagyó, kicsit lusta, ennek ellenére anyuka kedvenceként mosolyog miránk. Aztán van egy nagyhangú, piaci kofaként krumpliszsákkal a kezében követelőző. Aki egykor még a cigányokat szidta, ma viszont a melósok szószolója. Van továbbá egy laza hipszter, egy nyegle, gőgös, fájdalmasan üresfejű ifjú titán, aki sok mindent elhisz magáról. Aki szeret futni, de utálja az olimpiát.

És utál mindent, ami hagyományos, aminek van tradíciója. Végül van közöttük egy nő is. Aki annak ellenére, hogy idegen nyelveket beszél, Európában otthonosan mozog és előkelő, a többségnek valahogy mégsem szimpatikus. Nem a férje vagy nem a nagyszülei miatt (pedig lehetne!), hanem a sértő képmutatása végett. Hisz úgy beszél a szegénységről, az alkalmazotti lét nehézségeiről, az Isten adta népről, mintha ő is közéjük tartozna. Közben süt róla a kiválasztottságtudat, a felsőbbrendűség és minden olyan taszító tulajdonság, ami egy előjogokkal született asszony esetében borzasztóan feltűnő, amit nem tud levetkőzni.

Karácsony, Jakab, Fekete-Győr és Dobrev – más-más karakter, eltérő stílus. De hogy el ne feledkezzünk a főszereplőről, mindegyik mögött felsejlik egy magas ember árnyéka, feltűnően széles gesztusa. Hallatszik egy régről ismert hangos férfi kiabálása. Gyurcsány Ferenc egyedülálló jelenség, pofonegyszerű megkülönböztetni a többiektől. Nem úgy a politikai mondanivalóját!

Aki kibeszél, aki más útra lépne, azt visszarántják. Valahogy úgy, ahogy a pedofilellenes törvény esetében Jakab Pétert. Mást akart mondani, meg akarta még utoljára magát a többiektől különböztetni, de gyorsan rászóltak. Rászólt az európai liberális „elit”, rászólt a nemzetközi baloldal. Rászóltak a progresszióba csavarodott politikai erők.

Mert kétségünk egy percig se legyen: a magyar baloldalt és az ellenzéki összefogás erőltetett menetét olyan nemzetközi erők támogatják, akiknek teljesen mindegy, hogy ki lesz a győztes, csak tegye azt, amit ők kizárólagosan helyesnek tartanak.

Egyre csak közeledik a baloldali előválasztás, egyre több a személyi konfliktus, ám az ellenzéki összefogás politikája lassan egybeolvad. Gyakorivá váltak a belső hatalmi harcok, megy az üzengetés. Élesednek a személyi viták, leginkább ott, ahol nincs fehérterítős tárgyalóasztalnál megköttetett megállapodás.

A tartalom viszont egységes, egy és oszthatatlan. Olyan, ami az európai progresszív erőknek kedves. Az anyagi alkudozás és a nemzetközi baloldalnak való megfelelés közben „csupán” arról feledkeznek meg a magyar ellenzéki pártok, hogy kik ők, és valójában mit akarnak?

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)