Sütő-Nagy Zsolt

Vélemény és vita

A baloldal garasai

Két esztendővel ezelőtt még nagy bajban volt Gyurcsány Ferenc ügyvédje, a hatmilliárd forintos költségvetési csalásba keveredő Czeglédy Csaba

álláspont

A folyamatos időhúzásra épülő taktikája csak elodázhatta a bűnszervezetben, különösen jelentős értékre elkövetett büntetőper lefolytatását, ám úgy tűnt, a lassan pergő hónapok nem a baloldal emblematikus szereplőjének ártatlanságát erősítették, inkább a vád alapjait szilárdították.

Egyre több bűnbánó bukkant fel, az ügy mind több szereplője tett részletes, tényfeltáró vallomást a nyomozóhatáságnak, amelyek közös jellemzőjeként a strómanok beszervezése, a bizonylatok nélküli zsebből zsebbe fizetés általános gyakorlata tárult fel. A kétkedőket azzal próbálták nyugtatni, hogy törvényes, bár vitathatatlanul erkölcstelen a rendszer. Persze, nem mindenkit lehetett elaltatni, Czeglédyt – az állítások szerint – néhányan figyelmeztetni próbálták, ám a sikerektől elbódult főnök mindenkit leintett. Dőlt a lé, a nyugtalanoknak kicsit emelni kellett az apanázson.

Mindez azok vallomásaiból derül ki, akik a súlyos vádak hatására összetörve, a hosszú börtönévek veszélyétől fenyegetve megrémültek, és mesélni kezdtek, mint a sötét erdők titkait feltáró bővizű hegyi patakok. Elképesztő történetek tárultak fel a kiapadhatatlannak vélt kasszáról.

Az ügyészségen tett vallomásoktól azonban rögös út vezetett a tárgyalóteremig, mert az eljárásjogi kifogások alaposan megnyújtották az időt, így mire a Kecskeméti Törvényszék megkezdhette a pert, újabb fordulat következhetett be. A vádlottak a bíróság előtt előbb csak nem kívánták megerősíteni korábbi szavaikat, mind többen Czeglédy fellépése utánra halasztották vallomásaikat; majd a koronatanúnak tartott vádlott már egyenesen az ügyészségre igyekezett terhelni a felelősséget, amely megfogalmazása szerint erősen befolyásolta korábban az általa elmondottakat.

Rémisztő képként a Tanú című film Pelikán Józsefjének alakját idézte fel a bíróság előtt, csak éppen az ürgebőrös mellékszál, az uszodát egymagában uraló főgonosz és Gogolákné kurta szoknyája nem csillant fel. Ellenben megjelent a rossz zsarut felváltó jó zsaru, azaz a csapdát állító ügyvédet felváltó jó védő, az egykori baloldali igazságügyminiszter, Bárándy Péter, aki messzire kerülve a politikai felhangokat, az ügyeit többnyire a szociálisan rászorulók közül választja, miként a terrorizmusért korábban elítélt szír férfi, Ahmed H. esetében tette, akinek egy kis fájdalomdíjat igyekezett kijárni.

Egy jó regénytől természetesen el is várható a meghökkentő fordulat, márpedig nem túlzás kijelenteni, hogy ez az ügy egy vérbeli családregény. Ezt nem csupán az ügyészség feltételezi a vádirat megfogalmazásával, maga a főnök, Czeglédy Csaba hangsúlyozta csütörtöki meghallgatásán; bár – ahogy annyi más esetben tapasztaljuk – a család fogalmának meghatározásakor aligha értenek egyet a nyomozóhatósággal, legfeljebb az összetartás mértéke kötheti össze a két megközelítést. Az összetartás, ami a nyomozás során megbomlott a szereplők között, de a főnök még mindig reméli, hogy helyreáll.

Czeglédy Csaba kezdettől fogva abban bízott, hogy az idő minden bajra orvosság, s ha a gyógyszer nem is, de legalább a pénz megérkezett hozzá. A másfél évvel ezelőtti önkormányzati választáson számos Gyurcsány-megbízott került hatalomra, leginkább Budapesten, akik nem tétlenkedtek, és hónapról hónapra több megbízatással látták el a bukott miniszterelnök ügyvédjének „világhírű” irodáját. A csoda nem váratott sokáig, az elapadt garasáradat újra felbuzgott, és azóta sztárügyvéd is felbukkant a védők hosszú sorában, míg a bűnbánók makacsabbak lettek, némely vádlott pedig egyenesen sértett.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Nehéz szabadulás

ĀRemélem, méltón megemlékezik majd az ország a mostani dühödt össznépi fontoskodás közepette is annak a fátumos eseménynek a kerek évfordulójáról, amelynek következtében megszabadultunk az idegen katonai megszállástól