Küszködő Európa

A világsajtó és általában a nemzetközi közvélemény figyelmét nem könnyű hosszabb ideig megragadni, gondoljunk csak arra, hogy a kétszáz halálos áldozatot követelő tavaly augusztusi bejrúti robbanásokat hogyan szorították le a címlapokról egy héten belül a minszki zavargások, az egyik percben még Libanonért imádkozó internetezők hogyan cserélték le Facebook-borítóképüket a fehérorosz ellenzék jelképeire. Aztán hamarosan észrevétlenül sok minden másra.

Van némi déjà vu érzésünk, hiszen az már eleve nem ütötte meg mindenki ingerküszöbét a múlt héten, hogy Marokkóból a Spanyolországhoz tartozó Ceutába több mint nyolcezren egyszerűen betörtek. Ebből egy nap alatt ötezren. Nem figyeltek oda rá elegen, de a spanyol kormány, bármilyen balliberális is, kénytelen volt reagálni az egészen félelmetes invázióra.

Pedro Sánchez miniszterelnök az EU-csúcsra érkezve felhívta a figyelmet, hogy évek óta példátlan válság alakult ki Spanyolország és Marokkó viszonyában. Emlékeztetett, nem csak országa, hanem az Európai Unió Marokkóhoz fűződő viszonya is stratégiai fontosságú, s ennek két pillére van: egyrészt a kölcsönös bizalom, a második pedig a tisztelet, jelen esetben Európa és Spanyolország határai iránt.

Jorge Buxadé Villalba, a spanyol jobboldali VOX politikusa egyébként éppen arra hívta fel a figyelmet lapunknak nyilatkozva, hogy Marokkó sem az Európai Uniót, sem pedig Spanyolországot nem tiszteli, mert ők maguk sem tisztelik a saját szuverenitásukat és határaikat.

Európának van mire odafigyelnie, ha a szomszédairól van szó. A napokban a német Tichys Einblick írt arról, hogy a koronavírus-járvány közepette a média figyelme egészen elsiklik afelett, hogy Törökország és Oroszország lényegében proxy-háborút vív Líbiában. A portál felhívta a figyelmet, hogy észak-afrikai befolyásának növekedésével Ankara újabb migrációs útvonal felett szerez áttételes ellenőrzést és ezzel még nagyobb nyomást gyakorolhat az Európai Unióra.

Mindez persze nem sikerülne az NGO-k nélkül, amelyek a Földközi-tengeren az Európai Unió területére szállítják az illegális migránsokat. Líbiából egyre több hajó jut el Európába: 2019-ben még alig pár ember érkezett így, az idén viszont – május közepéig – a római belügyi tárca szerint már legalább tizenháromezren. A Tichys Einblick figyelmeztet: a líbiai partokon több mint hatvanezer migráns várja, hogy útra kelhessen, és még legalább egymillió ember van, aki az Európai Unióba, de különösen Németországba akar jutni.

Orbán Viktor kormányfő az EU-csúcs legfontosabb témái közt említette tegnap a migrációt. Emlékeztetett, ezrével érkeznek illegális bevándorlók Európába, Olaszország és Spanyolország ezért is vetette napirendre a kérdést. "Magyarország továbbra sem fogadja el, hogy mi vegyük át az illegálisan ideérkezett és beengedett migránsokat" – nyomatékosította.

Ahogyan a miniszterelnök is mondta, a járványkezelés, a migráció és a klímavédelem valóban meghatározóak az Európai Unió jövője szempontjából. Ezekben az ügyekben ugyanis egyértelműen kiviláglik, mennyire képes valójában gyorsan és hatékonyan dönteni az unió, mennyire képes megvédeni magát és megőrizni a saját versenyképességét. Egyre több bizonyíték mutatja, hogy a tagállamok fellépése a leghatékonyabb. A nemzetállami hatáskörök csorbítását követelni, ahogy a magyar balliberálisok is teszik, súlyos politikai bűn.

(A szerző főmunkatárs)